Cannibal Corpse
Tomb Of The Mutilated

zao
2008. július 7.
0
Pontszám
9
Death metal. Semmi egyéb nem juthat eszünkbe, ha meghalljuk a kultikus Cannibal Corpse formáció nevét. 1989 óta pakolnak az asztalra súlyosabbnál súlyosabb anyagokat, melyek alappillérek a kategóriájában. A buffaloi banda talán egyik legkedveltebb albumáról írok most, mely a Tomb Of The Mutilated címet viseli. 1992-ben látott napvilágot ez a klasszikus, ami egy, ezekben a berkekben nagyon közkedvelt dalt is tartalmaz a Hammer Smashed Face-t, mely 1994-ben még az Ace Ventura-ban is bűntetett, maga Jim Carrey is tanubizonyságot tett, hogy mekkora CC fan.
 

 
A szövegek magukért beszélnek, a zseniális szövegíró Chris Barnes elmélyülten énekel a hullagyalázásról, és egyébb gyomorgyengítő nyalánkságokról, gyakran degradálva a szex által okozott örömöket. Németországban betiltották egy időben az albumot, az eléggé naturális borítója miatt, és a számcímek mögött sem csodás szerelmi balladákat láttak. Nekrofília , vér, és belek. Talán abban az időben nem volt oly módon elfogadott mint manapság, hiszen, ma már a játékboltban és megkaphatjuk a GoreGrind Barbiet, aminek ha megnyomod a pociját kifolynak a belsőségei, és még böfög is.
A dalokról… Talán a Hammer Smashed Face az amit először említenék, és gyakorlatilag első dal az albumon. Mondhatjuk, hogy ez tette a CC-t a térképre. Érezhető a düh és az agresszió, zeneileg jól megformált dal, így hozza a formát, a riffek remek kompozíciója, és a basszuskiállás, a dob által diktált feszes ütem felpörgeti a hallgatót. Az album perverzióját illetően több dal is árulkodóan üvölt a hangfalakból, ahogy a Post Mortal Ejaculation is, mely egy nagyon ötletes elemekből felépülő track, remekül áll össze a kezdő riffekből a jól megszokott CC abálás. Szexuális és morbid tartalma kétségtelennek mondható, zúzda és agresszió, profi death témákkal, ez adja meg a súlyát, és a benne lévő energiát, ami headbangelésre késztet minden egyes metálfejet.
 

 
Ha belegondolunk, ki ne ismerné a CC-t? Összességében ez az anyag akkor és most is korszakalkotónak mondható. A mai profi death csapatok is gyakran szemezgetnek innen témákat, teljesen egyedi, és ezt az albumot ők maguk is csak a The Bleeding-el múlták felül. Persze ez még a Barnes-al felálló banda volt, amióta Fischer átvette a szerepét nem beszélhetünk ugyanarról a formációról. Ez a lemez legendássá vált a metáliparban, ahogy a mára már elhalványuló teljesítményű banda is, kétségtelen a hatása, remek anyag.