Paimon
Metamorphine

(2005)
Dolmen
2005. október 31.
0
Pontszám
8

A német banda 1997-ben alakult Frankfurtban. Kezdetben a csapat a black metal vonalon mozgott és két demo rögzítése után 2001-ben a MOS Records megjelentette bemutatkozó lemezüket „Terra Oblivionis” címmel. A korong fogadtatása elég negatív volt, ennek hatására a zenekar 6 hónapi szünetet tartott. Ezután új tagokkal kiegészülve újra munkának láttak. A csapat death metalra módosította stílusát és így készült el idei korongjuk, aminek a Metamorphine címet adták. A kiadványt az Elysian Records jelentette meg és 11 dal hallható rajta 45 és fél percben.

Azzal kezdeném, hogy belehallgatva a zenekar első még black metal albumába, azt kell mondjam, nagyon jót tett a csapatnak a stílusváltás. A bemutatkozó korong átlagosnak mondható dalai után a Metamorphine erőtől duzzadó melodikus death metal felvételei felüdülést jelentettek. Nem arról van szó, hogy valami újat találtak volna ki a srácok, egyszerűen csak készítettek egy nagyon masszív, erős lemezt. A stílus minden jegyét felvonultató korongon két instrumentális nótának is helyet adtak. A kicsit folkos „To A Stranger” dalban csupán akusztikus gitárok szólalnak meg, míg a lemezt záró „On The Way…” egy outro szerűség samplerekkel és zongorával. Érdekessége még a lemeznek a „Millenial Troubles” című dal, melyben oroszul hörög nekünk az énekes srác. De jól sikerült dalok még a lemezindító „Phobia” elsöprő lendületével, a „Don’t Provoke The Death” kellemes dallamaival.

Voland énekes hörgése remekül illik ehhez a muzsikához, de a „Come To My Tomb” című dalban megcsillantja tiszta hangját is. André és Timo gitárosok nagyszerűen dolgoznak össze, kellemes dallamokat játszanak a gitárokon, de ha kell akkor kőkeményen zúznak is persze. Az „On The Way” pedig egyszerűen zseniális a két fickótól. Alexander és Daniel szállítják az alapokat, amik kellően kemények és feszesek a lemezen végig. A korong hangzása lehetne kicsit jobb, bár azért tisztán hallani minden hangszert.

A Paimon zenészei olyan lépésre szánták el magukat, amire nem minden csapat mer vállalkozni. Stílust váltottak és az album hallgatása után bátran kijelenthető, hogy ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Ugyan nem váltják meg a világot lemezükkel, de amit a Metamorphine lemezen csináltak az nagyon jó. Feszes, mindvégig kemény, de ugyanakkor nagyon jó dallamokkal operáló album lett ez. Ajánlom a melodikus death metal híveinek. Igényes mű.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.