Romantikus Erőszak
Itthon vagyunk / Zárva a Mennyország

(Hadak Útja Kiadó • 2008)
2009. április 30.
0
Pontszám
8.5

Mindjárt az elején leszögezem, hogy ez „csak” egy lemezbemutató – némileg kibővítve egy pár magánjellegű gondolattal -, mert szerintem botorság lenne az eredetileg 2002-ben és 2003-ban megjelent anyagokról most, 6-7 évvel később kritikát írni. Aki szimpatizál a csapattal az úgy is képben van, ezeket a nótákat is ismeri, aki pedig csak most barátkozik a zenekar munkásságával, annak fontos információ lehet, hogy ez a kiadvány a RomEr második és harmadik lemezeinek számait tartalmazza újrakiadásban, dupla CD-n.

Viszont az is tudvalévő, hogy a banda az eredeti megjelenések óta, egyrészt az élő fellépéseinek sokaságán megszerzett profizmusával, másrészt a stúdióban rögzített újabb anyagainak sokszínűsége miatt azóta egy kissé eltávolodott a korai időszak – a mostanihoz viszonyítva egyszerűbbnek tűnő – zenei világától, úgyhogy ebben a szellemben hallgassa. (Hogy ez a látványos fejlődés a – szinte minden zenekar életében kötelezően lezajló – természetes tagcserélődéseknek, vagy egyszerűen csak a hangszeres tudás javulásának, és a zenei- és szövegírói érettségnek tudható-e be, az most had’ maradjon megválaszolatlan kérdés.)

Egy biztos, a RomEr mindig is kitűnt a kortársai közül azzal, hogy a zúzósabb, lendületesebb, mondhatni punkos, zakatolós muzsikáját fokról-fokra, egyre jobban elkezdte vegyíteni népies elemekkel, konkrét népdalokkal, és emiatt a hagyományos, addig használt négyemberes rockhangszeres felállás mellé – először csak vendégként, egy pár éve azonban már stabil, teljes jogú ötödik tagként – felvette Bese Botondot, és magyar dudáját is. (A lemezeken közreműködő egyéb, népi hangszeres játékosokat, énekeseket nem is számítva.) Azt hiszem, ez lehet a kulcs annak megfejtéséhez, hogy miért ők lettek az évek során a legegyénibb hangzású zenekara az egyre gyarapodó számú, de sajnos nem mindig a tökéletes minőségre törekvő formációkat kitermelő nemzeti rock színterének.

Ez a lépésük volt az, ami miatt a (nagyon) korai hívek egy része elfordult a csapattól, viszont a helyükre érkező jóval nagyobb tömegek meg éppen emiatt a változás miatt kezdték el szeretni a zenekart, és zenéjét. És természetesen ne felejtsük el az évről-évre rohamosan romló magyarországi belső helyzetet, aminek, sajnos, szintén sokat köszönhet az együttes, hiszen manapság tényleg, egyre többször az „utcán hever a téma”, és ők ezt (is) éneklik meg. Szóval, mint ahogy a kiadó egyik munkatársától megtudtam, az újramegjelenés apropója semmilyen hátsó szándékhoz nem köthető, egyszerűen a napi események, és a vészesen tragikus hazai politikai fejetlenség generálta fokozottabb érdeklődés az indok, meg persze, a szókimondó zenekar már régóta kifogyott lemezkészlete.

És ha már a szókimondásnál tartunk, Sziva Balázs énekes már a kezdetekkor sem egy üres frázisokat puffogtató frontember volt, ezért – nagy körültekintéssel megírt, és sok háttérinformációt felhasználó – szövegei nagyon hamar utat találtak az „értő fülekhez”. Minden kiadványuknál (ennél a korai kettőnél is) megfigyelhető, hogy mondandója tálalásánál ügyesen találja meg az egyensúlyt a régebbi történelmi témákat felhasználó, és a teljesen naprakész, aktuális történéseket tálaló (bíráló?) sorok között, ezzel is fogékonyabba téve az érdeklődő befogadást.

A szóban forgó két album eredeti minőségében került a korongra, egyedül az utolsó „Fegyverbe” című nóta kapta meg az őt megillető helyét, mert itt már nevesítve, és nem rejtett trekként szerepel. A dalok utóéletét tekintve jópár szerzemény, (minimum az egyharmada) azóta is része a zenekar koncert-repertoárjának, ami elég beszédesen bizonyítja, hogy már akkor sem egy kutyaütő brigád volt a Romantikus Erőszak. A muzsika kiállta az idők próbáját, a mondanivaló pedig sajnos még mindig fájdalmasan aktuális, egyszóval mindenképpen érdemes ezt a korongot is „birtokba venni”. (A második CD-n a tavaly márciusi Wigwam-os buli hanganyaga található.)

Ha jól számolom, a stúdiós sorlemezek közül már csak a legelső, „Magyar História X” album maradt ki az újrakiadások sorában, és teljes a komplett „felújított” RomEr diszkográfia. Zárójelben jegyzem meg, nekem lenne is egy pár tippem, hogy mivel lehetne „megtámogatni” egy esetleges újramegjelenést. Pl. a csapat egyéb, más jellegű kiadványokon már kijött felvételeivel, vagy a 2004 és 2005 között megjelentetett „100% magyar” ’hírlevelek’, és Balázs tavaly kiadott „15 év nemzeti rock” című könyvének e-book változatával. Sőt a legmerészebb, egyben legnagyobb boldogságot okozó húzás a Kriza Bori által rendezett 2007-es keltezésű „Dübörög a nemzeti rock” című, csak egy pár moziban, és nagyon rövid ideig vetített dokumentumfilm publikálása lenne, ha nem is DVD-ként, de legalább DivX formátumban.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.