Nuclear Winter / Soulcide
Beyond The Nought / Misanthropy (split)

(2003)
2005. november 18.
0
Pontszám
7

Újabb underground szerzeménnyel hozott össze a (jó)sors a két általam ismeretlen zenekar 2003as közös albumának képében. Ilyenkor mindig jobban izgulok, mint egy hagyományos kiadás hallgatásakor, mert a legrosszabbtól a másik végletig bármi kijöhet a találkából. Elöljáróban még annyit, hogy a nem ismert előttem a két zenekar életútja, még csak a nemzetiségük sem, de kár is erre pazarolni a szót, a lényeg a mű, ami jelen esetben egy órásra rúg. Ebből a vicces nevű Nuclear Winter csak három nóta erejéig veszi ki a részét 7,10 és 20 perc hosszban. Nem akarok senkit sem untatni a matekkal, csupán jelezni akartam, hogy milyen szörnnyel állok szemben. 🙂

Az Enslaved című intro alig üti meg a közepest, bár tény, hogy szokatlan a végtelenül mesterkélt, számítógépes játékokat idéző modern kori csatazaj, ami mindenféle géppuskák, robbanások és ilyesmik (el tudjátok képzelni remélem) keveréke megspékelve pár akkordnyi visítással a gitárból. (ez életem eddigi leghosszabb mondata volt)

Akkor térjünk a lényegre. A Soulcide nótákat úgy lehet egy mondattal leírni, hogy a korai Burzum és a Sunn O))) keveréke, igaz silányabb minőségben. (mindenki képzelje el) … Az első pár szerzeményben kifejezetten erős a Burzum hatás zeneileg is, a vokálok pedig mindvégig erre hajaznak, ami persze nem baj. A nóták hosszához képest egészen emberi léptékű és valamelyest muzikális is a produkció, s ez kifejezetten meglepett. Említhetném még a Xasthur nevét is, bár az utcahosszal nyerné a versenyt. Olykor egész hangulatos a zene, máskor pedig még rendes témákat is kapunk, mindezt kétségkívül a mizantrópia jegyében, de néha ötlettelenül.

Nuclear Winter.
Nem csodálom, hogy így összejöttek splitet készíteni, mivel nagyon erős a hasonlóság a két banda zenéje között. A Dark Nova. Explosion. Gamma-Radiation. Eternity Of Death egy akusztikus dal szintetizátorból, aláfestésnek pedig masszívan eltorzított gitárt és egy jó adag samplert gondolok. Itt is érezhető amivel nyitottam az írást, a Sunn O))) tisztább pillanatait és az elektromos Burzum szellős témáit érzem hatásként.
Beyond The Nought – Egy újabb szög a koporsómba a maga majd’ 20 percével és következetes monotóniájával. Itt még erősebben a Sunn O))) ra gondolhattak a zenészek mint bármikor korábban, mert rémálomként fel-felsejlenek az előző napi hallgatásból visszamaradt fülsértő témák, de szerencsére csak az első 6 percben. Ekkor újra visszavedlenek hagyományos szinti aláfestésű metalba, monoton szöveggel fűszerezve, és már bőgőt is hallani vélek. És egészen jó a produkció, bár az ismételt hallgatás csak nagyon kevesek kiváltsága lesz. Majd így is zárul a dal. Fele ilyen hosszban sokkal jobb lenne, de sebaj.
Most már azt is meg merem kockáztatni, hogy a zenészek egészen jól bánnak a hangszereikkel, ami egy újabb pozitív csalódás.
Leaving Life: Fallout. – Teljesen mesterséges darab, és elég unalmas.

Összességében nem tartom rossznak az albumot, pláne az első részét. Ezt figyelembe véve meg lehet próbálkozni az említett banda további albumainak (már ha vannak egyáltalán) beszerzésével, de nem garantálom, hogy mindenkinek tetszeni fog.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.