DragonForce
Inhuman Rampage

(2006)
Dolmen
2006. január 18.
0
Pontszám
8

Az első DragonForce lemez kibocsátása óta (Valley Of The Damned) a csapat népszerűsége mérhetetlenül nőtt. Hogy becsületes legyek, soha nem értettem meg, hogy a zenekar körül miért kell ilyen nagy hűhót csinálni. Ha igazat akarok mondani a csapat 2004-ben megjelentetett Sonic Firestorm lemeze cseppet sem győzött meg. Az új korong január 9-én jelent meg a Noise Records gondozásában. A felvételek két helyszínen – Thin Ice Stúdióban (Surrey, UK) és LamerLuser Stúdióban (London, UK) – készültek 2005 márciusában és szeptemberében. A keverést a Thin Ice Stúdióban Karl Groom, Sam Totman, Herman Li és Vadim Pruzhanov készítette. A masztert Eberhard Köhler a Powerplay Mastering-ben Berlinben, Németországban hozta össze. A borítót Chie Kimoto, Daniel Bérard és Herman Li tette le az asztalra.

Az Inhuman Rampage egy tipikus DragonForce album, megpakolva a power metal stílus minden védjegyével. Virtuóz gitárszólók, duplázós dobtéma-hegyek, kórusok, könnyen megjegyezhető refrének stb stb. Ha az előző lemezt nézzük, meg kell állapítani hogy a csapat minden téren fejlődött. A lemez a Through The Fire And The Flames című dallal indul valami észveszejtő tempóban, ami egyébként végig a lemezen jellemző lesz. A gitárokon Herman Li és Sam Totman valami hihetetlen dallam kavalkádot rendeznek. ZP Theart fejlődése is elvitathatatlan, bár én még mindig nem vagyok kibékülve a teljesítményével. A Revolution Deathsquad megint egy sebességdémon, a Storming The Burning Fields énekelhető refrénje is rendben van. Az atmoszférikusabb Operation Ground And Pound remek dallamaival próbálja eltekerni a gyanútlan hallgató fejét. Az utolsó gyors dal a bámulatos The Flame Of Youth, ami talán a lemez legjobb dala, az erőteljes riffek és a remek vokáloknak köszönhetően. Ezután érünk el a lemezt záró Trail Of Broken Hearts című szerzeményhez, ami egy lassú ballada.

Aki hallotta a csapat korábbi lemezeit nem lepődik meg a félelmetes tempókon. Mint már korábban írtam ez egy tipikus DragonForce album, csak sokkal erősebb a két korábbi lemeznél. A csapat tartja magát az általa kitaposott úthoz és ez rendben is van így. Ami szembetűnő, hogy talán kicsit túl hosszúak a nóták, nincs is 5 perc alatti szerzemény a korongon. A dalok igazi értéke talán a részletekben fekszik, melyek véleményem szerint jók, ilyenek például a számítógéppel kreált hangok a nagyszerű gitárdallamok. És az ilyen részletek teszik érdekessé a kiadványt, ez garantálja, hogy több hallgatás után sem válik unalmassá a lemez. Ajánlom hát a lemezt a szélvész tempók kedvelőinek és power metal fanoknak.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.