Van, akinek be kell, s van, akinek nem kell bemutatnom, az egykoron Csehszlovák ma a Cseh Köztársaság területén alakult ostravai Pathologist-et. A formáció 1990-ben született, mindössze két nagylemezt hoztak össze, és három demót. Bár ezeket csak érinteni szeretném, de talán jól mutatja az ősgrindcore szakításait és néhai öncélúságát, hiszen az alakulás évében összehordott (szószerint) Sexual Cadaveric Mysophilia demó 385 nótát, míg a 91-es Medical Jurisprudence 974 csodával csapott oda a romantikában és örömmámorban úszó naiv világnak, természetesen túl nagy felocsúdás nem történt, hiszen a dolog megállt a szerzői kiadás megszokott hátrafelé tolató előszobájában, így tehát mind érdekesség beszélhetünk csak róla. Annyi alapja mindenképpen van, hogy ebből az 1359 tételből nem egy ötlet át lett mentve kritikánk tárgyába, a primitív, ám maga nemében kultikus debütre, a nem rövidke című Putrefactive and Cadaverous Odes About Necroticism förmedvénybe. Az 1992-ben megjelent a Radiation Records és a Nuclear Blast terjesztette (magát a korongot is Németországba nyomták – hiszen gondoljunk már bele, 1992-ben milyen technikai háttér van az egykori Csehszlovákiában), magát a lemezt hivatalosan a karavinái M.A.B. Records adta ki, de ennek már 18 éve, s nem hiszem hogy túl kell tárgyalni, hogy megértsük mekkora fika volt ez az akkori kommunista államban-vezetésnek, hogy van egy hullákkal foglalkozó beteg zenekara, amely annyira szégyenteljes és perverz, hogy a tiltott kapitalista nyugaton nyomják ki és terjesztik…
A hangzás mély és koszos (lényegében grincore), amely annyira nem is csoda, hiszen így is le a kalappal, hogy 92 augusztusában a srácok kisvároskájukban találtak olyan stúdiót, amely a kielégítő-átlagos hangzást el tudta érni az ostravai Barbarella stúdióban, s itt dicsérni kell Pavel Zym nevű fickót, aki rengeteg dologban segítette az elméletileg három boncmester srácot mindkét nagylemez munkálataiban. A mendemondák szerint a gore arcok a képzés során haverkodtak össze, miközben azt tanulták, hogy nyitnak fel agyat, metszik ki a lépet, vagy tárnak fel porckorongsérvet. A szövegek komolysága és precizitása (már amennyire én megtudom ítélni, mikor minden negyedik szó 
ismeretlen és a szótárban sincs benne – talán, mert orvosiban kellene keresni…) illetve az hogy a borítót is ők készítették alátámaszthatja ezt a mesét, bár én inkább gondolom azt, hogy Martin „Cyklo” Cvilink (ének) tanulhatott boncmesternek, hiszen ő írta az összes szöveget, míg Daniel „Hary” Harok (szóló és bassz) az össze zenéért volt felelős, Stanislav „Stanley” Mazur pedig eldobolta, amit el kellett. Később a dolog annyiban változott, hogy beszállt Tom K. Miller, aki a basszusért lett felelős, s így Haroknak csak gitározni kellett, mindezt amúgy észre is lehet venni a második nagylemezen, a beszédes című 94-es Grinding Opus of Forensic Medical Problems-en (szintén Radiation Records és a Nuclear Blast terjesztés és M.A.B. Records kiadás), amely nem csak ötletgazdagabb, de komplexebb is. Én mégis a debütt
l foglalkoznék műfajilag leginkább a korai Carcass, azon belül is a Reek of Putrefaction stílusában írodott, bár a Pathologist gyakran cammog, rengeteg a lassú leállás vagy szimpla sebességvesztés, amely által aztán a végeredmény néhol nem mutat túl a Pungent Stench vér és szexuális túlfűtöttség préselte death metaljánm vagy az Autopsy önismétlésén. A Pathologist-nek vajmi kevés köze van pl.: a Napalm Death-hez, vagy a Terrorizer-hez, mai szemmel inkább hasonlítanám a Murder Squad és a Regurgitate jelenkori puritán leegyszerűsítésének, mintsem hogy nagy grindcore ősökkel emlegessem együtt. Ettől függetlenül valahogy az ember mégiscsak grindcore-nak tekintni, egy nagy adat death és gore fertőzéssel, gondolok itt a szövegekre vagy a bugyogó torzított vokálra, a gyomormosás hangokra, s úgy egészében arra a bonctermi atmoszférára, amit ez a három őrült lényegében megvalósított.
A dolgot nem tudom tudatosan-e, de irodalmi szférákból ismert hipertextként valósították meg, az az amivel kezdődik, azzal van vége, mellyel így örök körforgást alkotnak meg (ezt anno kiállításon úgy oldották meg, hogy a könyv első és utolsó lapja össze lett ragasztva, melyből így egy körbeolvasható és lényegében kör alakú olvasmánnyá vált, mely végtelenített olvasatot biztosít). Nem hinném, amúgy hogy 92-ben, a világtól lényegében elzárva az ostravai srácok ilyesmiken agyaltak volna, egyszerűen úgy oldottak meg mindent, ahogy jónak látták, s amennyire tellett rá, basztak ők a művészetre, a Carcass belezését szerették volna reinkarnálni saját közösségükben. A második nagylemez után még kiadtak 1995-ben egy hivatalos VHS-t Grinding Putrefactive Spectacular címmel, majd nagy valószínűséggel még abban az évben fel is oszlottak, megint csak mendemondák szerint valami rendőrségi ügy vetetet véget a Pathologist beteges, ám mindenképpen ívelő karrierjének, aztán hogy ez az ügy, gyilkosság, drog vagy hullagyalázás volt, nos erről végképp nem szól már a fáma. A Putrefactive and Cadaverous Odes About Necroticism és a Grinding Opus of Forensic Medical Problems egyaránt meglehetősen borsos áron szerezhető be az e-bayen, talán egyeseknek segítség lesz, hogy a Leviathan Records 2001-ben kiadott egy best of-ot Re-Regurgitation over fuckin’ pathological splatter címmel, melyre lényegében mind a két lemez rákerült. Aki ragaszkodik az eredetihez, s drágálja a nagy kapitalista adok-veszek oldal árait, az próbálkozzon itt (hátha él még a cím 18 év után is, s Cvilinknek van otthon elfekvőbe egy-két db, haha):
Pathologist C/O
Martin „Cyklo” Cvilink
29. Dubna 17. 704 00 Ostrava 3
Czechoslovaikai (ami ma ugyebár Czech Republic)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
