Az angol Sleipnir 2005-ben alakult s az idén megjelent debüt az egyetlen eddigi anyaguk, melyben a Gardarika Musikk volt a segítségükre – s kiadta a valójában 2008-as lemezt, ami akkor csak szerzői kiadásban látott napvilágot. A hangzás korrekt és a booklet is szép, a fedő talán nem lett a legszerencsésebb, de sebaj. Négy ember munkája a Bloodbrothers, de a képeken mindenhol csak ketten szerepelnek, s mellesleg epikus viking metállal állunk szembe.
Nyoma sincs a true kásának, tompa dobok, zakatoló riffek és ősi kórusok a jellemzők, sok a billentyű és misztikus akusztikus bontás, s persze az egész zene alapvetően lassú és szomorú. Út a Valhallába, erő és hit, eltökéltség… hatások: Amon Amarth, Falkenbach, Einherjer, Forefather és a hasonszőrű, kicsit pagan, kicsit folk, nagyon viking halmaz. Az egész korong gyakorlatilag egy hősi ének, amely meglepően őszintének tűnik, bár felmerül a kérdés a profi, de már 1000x eljátszott témák hallgatása közben, hogy mi köze egy angol csapatnak a skandináv kultúrához? Vajmi kevés…
Ilyen és hasonló kicsapongó gondolatok közepette jutottam arra, hogy ez a remek lemez nem is annyira remek…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.