Tudósok
Dávid Ibolya titkos élete

(Playground Records • 2009)

haragSICK

2011. június 18.

0

Pontszám

9.2

Bármennyire is igyekszem kizárni a cikkeimből a politikát vagy csak utalások terén elengedni magam pár mondat erejéig, a 2009-es Tudósok lemez nehéz eset, már a címe is jól jelzi a hazai illetve kelet-európai művészeti metamorfózist. Nos, azonkívül hogy a pécsi polgármesteri széket evidensen elbukta a korong egyik főtémája, amin nem is kellett csodálkozni az akkori poltikai hátszelek miatt, attól még Ibolya‘nk nyert egy jegyet az ingyenuszodába… A hangzás professzionális, a külsőségek pedig pazarok a maguk alternatív térfoglalásán belül is, a borító és a booklet Gregor Lorenci alkotása, a kiadásért pedig a Playground a felelős. A felállás: Dr. Máriás ének, szaxofon, trombita – no meg szövegek ironiával és igencsak kimondott mondandókkal – gyakran kap szerepet az emberi testnyílások és péniszek gecivel telibever katlana. Aztán itt van nekünk az egy az egyben funky jelleggel jammelő Endrei Dávid a négy húrosával, Jeli Gergely jól kikevert és tört ritmusai, melyekben gondolom Párizs nevű művészünk is közrejátszott elborult elektronikáival.

Az album egy része nem stúdió felvétel, hanem egy 2008-as A38-as koncert felvétele, a hangzás ezeknél is remek, csak a vokál tónusánál érezhetőek a változások. A lemez természetesen iszonyatosan színes, az alapvető jazz és funky halmaztól a d’n’b-en át a break-beat és swingig jutunk, elborult és humora jól ábrázolja azt a elferdített képet, melyről a Tudósok mindig is tanuskodni igyekeztek. Egyszerre öncélú és visszavetített országos kritikája az akkori poltikai életnek, marcangolás ez és a górcsőbe vetített óriás szem, amint az emberi roncsok és prototípusok dilettáns martalékát elemzi ki. Remek szociológiai bemutatás középső ujjal és anélkül is, amelyhez a lehető legjobb választás volt Gregor Lorenci szlovén szobrászművész kihányt emberi torzói, melyek tökéletes lepárlatai-nyomatai a korong dalainak.
Megszokhattuk már, hogy a Tudósok hallgatása közben egyszerre vagyunk valahol máshol és otthon is, nyomasztó, groteszk lázadás reális alapokra fektetve és a fura benne az arányok megtartása; humorosnak hat, röhögünk a kurva késen ami a hátunkból kandikál ki, de hogy egy picit bemutassam mi is a helyzet a csapattal és megértsük mi a lóláb is van a korongon, tessék olvasni ezt itt ízibe:

„Modern ember! Modern ember!
Te nagyon modern ember!
Ha egy faszod van veszel még egyet
Ha két faszod van veszel még egyet
Ha három faszod van akkor is veszel még egyet
és hogy ha négy faszod van akkor is veszel még egyet
Hogy simogasd magad
HOGY MEGBASZD JÓL MAGAD!

Modern ember! Modern ember!
Te nagyon modern ember!
Hogy szeressed magad
Kényeztesd magad
Hogy csiklandozd magad
Simikézd magad
Baszd meg jól magad
JÓL BASZD MEG MAGAD!”

Remekül reprezentálja a mai modern embert, amely a kapitalizmus fényében nőtt fel és a pláza a temploma, a birtoklás az egyetlen vágya a fajának és trendjének fenntartásán kívül (a záró tétel ennek gyermeki kifigurázása), de kapják itt az ívet mások is: Ibolya‘nk súlyosan, vagy a transzvesztiták skizoid személyiségzavaruk, a manipulált média és robotok és sorolható még a lista. Akadnak a korongon elsőre is nagyon átjövő nóták és olyanok is amiknek több hallgatás után se értjük az igazi lényegét – de ezzel ne is foglalkozzunk, ez egy hatalmas lázadás, nem tarajban és bőrdzsekiben, nem baseball ütővel, neulox sprayvel és molotovkoktéllal, ez nagyon más… ahogy a zenei szegmensek alapjai is több halmazból kerülnek elő és gyúrja eggyé Dr. Máriás és hordája!