Spheron
Ecstasy of God

(Apostasy Records • 2013)
2013. szeptember 10.
0
Pontszám
9
Előző kritikám bandájával, az Unconventional Disruption-nel egyidős a német Spheron legénysége, szóval alapvetően egy fiatal zenekarról beszélünk. A 2008-ig Immanuel Cunt néven ténykedő Spheron 2008-ban egy demót, 2010-ben egy EP-t (To Dissect Paper) készített, majd befészkeltek az Iguana stúdióba (Imperium Dekadenz, Necrophagist, Deadborn…) Christopher Brandes producerrel, hogy rögzítsék bemutatkozó nagylemezüket, az Ecstasy of God-ot.
Egy nagyon hatásos, kétperces instrumentális témával, az A Means to an End-del vezeti fel a lemezt a kvintett, ami nagyon jól előrevetíti, hogy itt bizony egy minőségi death metált lesz szerencsém hallani. A The Beheaded Coachman ötletes riffelése a Nile-t idézi leginkább. A Spheron ebben a dalban rögtön be is bizonyítja, hogy igazi mestereik a hangszereiknek. Iszonyú sodrással tekerik le a négy és fél percet, az ember csak kapkodja a fejét közben. Old-schoolosabbra veszik a figurát a Prestige of the Mortals-ban, a végére azért kapunk egy kis technikázást is, és egy némi Nile-szerű, hatásos kiállást. Igazán ötletes témákat halmoznak fel a Saturnian Satellites dalban, ami egyébként a lemez egészéről is elmondható. Itt is úgy múlik el az alig több mint négy perc, hogy észre sem veszi az ember. A középrészben akusztikus betétet is hallató, tucatnyi témát felvonultató szerzemény sem csak szimpla témák halmaza: nagyszerűen illeszkednek egymáshoz a riffek. Ez egy elégge átgondolt anyag, itt már kétség sem fér hozzá…



A Clasp the Thorns című ötödik szerzemény nyitásakor lélegezhetünk fel először, de aztán ahogy bontja szárnyait a dal, kezdődik minden előlről… A nyitón kívűl még két instrumentális szerzeményt is felvonultat a lemez (Prelude to the Misery, Anthropogenic), mindkettő nyugisabb akusztikus darab és nagyon jó időkben adnak megnyugvást az eszelős, erőtől duzzadó, komplex zeneáradatban. A Five Degress kíméletlen, szinte végig blastbeatekkel telepakolt három perce után a málházós középtempóé a főszerep a Pulse of Instinct majd’ nyolc percében, és hamar be kell látni, hogy ez is nagyon jól áll a Spheron legénységének. Igazi falbontó!

A Tragedy of the Clerics és a Chocking on Incense sem marad el a lemez első felén hallott daloktól, zárásként viszont egy újabb hét perc feletti lassabb tétel hallhatunk, ami már a doom és melodic death stílusokból is merít, persze csak finoman. Felcsendül itt akusztikus akkordozás is, epikus szóló, szóval nagyszerű lezárása ez a lemeznek.

Daniel Spoor énekes, Tobias Alter és Mark Walther gitárosok, Matthias Minor basszer és Tobias Blach dobos egy olyan bemutakozást tettek le az asztalra, ami igen ritka egy fiatal, feltörekvő, sőt inkább pályája elején álló, feltörekedni vágyó zenekartól. Megadatott nekik az, hogy már „csak” a promotáláson múljon sorsuk és jövőjük, mert valóban egy olyan technikás death metál lemezt alkottak, amilyre méltán lehetnek büszkék.
Nile, Death, Morbid Angel, Immolation, Obscura
, stb. rajongóknak nagyon erősen ajánlott!


Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.