Narrow House
Thanathonaut (2014)

    Szinte még zöldfülű firkászként találkoztam az ukrán Narrow House bemutatkozó lemezével (A Key To Panngrieb), ami egy meglehetősen átlagos, de minőségileg nem kifogásolható funeral doom zenével ostromolta meg a világot a Solitude közbenjárásával. Azóta rengeteget híreztünk a zenekarról, véleményem szerint azért, mert a folytatásról csepegtetett stúdiófelvételeik, apró részleteik igazán kíváncsivá tettek minket. Az érdekes töredékekben olyan elemek jelentek meg, mint a szaxofon és a cselló, a korábbi acsarkodós hörgés helyében pedig a többnyire tiszta ének, kórusokkal fűszerezve. Aki azonban ezek után is funeral doomra számított, az bizony nagyot csalódott a zenekar új, Thanathonaut c. kiadványában, mert a temetői hangulatot csak nyomokban megőrző album teljesen más utakra tévedt, amihez nem is igen tudok hasonlót említeni. Ugyan a kiadó honlapján megemlítik az ausztrál Virgin Black nevét velük kapcsolatban, de komoly hasonlóság nem mutatkozik a két csapat produktumai között. Az ukránok a funeral doom mellé jócskán szippantottak a hagyományos vonalból, de a stoner, gótikus elemeket éppolyan szeretettel használják, mint a progressziót. A 10 dalt rejtő kiadványt Christophe Dessaigne francia művész alkotása takarja el a nagyközönség elől, akinek munkái Stephen King és Agatha Christie könyvek borítójaként is feltűntek már. A hangzásra szokás szerint nem lehet panasz, de ezt megszokhattuk már a kiadótól, sokkal meglepőbb azonban maga a zene, amiről először csak annyi jutott eszembe, hogy furcsa. Nemcsak a dalok szerkezete, de az egész anyag hangulata olyan, amire ez a legjobb jelző.


    A hosszú tételek lerövidültek, így a 10 dal bőven elfér 40 percben, még így is több instrumentális szösszenet fért a keretbe. Ilyen a nyitó Crossroads, ahol a temetői hangulatot megteremtő (egyébként a Burzumot idéző) szintihez gyorsan bekapcsolódik a szaxofon és a cselló. Dalszöveg helyett híradások, reklámok szövege hallható a háttérben, felvezetve a lemez fő témáját: a nukleáris háborút és az apokalipszist. Itt még a funeral doom hangulat uralkodik, a nyitány gyorsan a hóna alá kap és velünk együtt vánszorog a merengő magány utáni áhitatba, de a közvetlenül utána érkező The First Day of the Rest of Your Life már egészen más vizeken evez. A kórussal, tiszta énekkel és nagy teret kapó zongorával a tradícionálisabb doom híveket célozza, de a kemény death/doom riffelés is megfér az alig 3 és fél percben. A szaxofon ismételten feltűnik, amit bátran használnak, de véleményem szerint a kevesebb jobb lett volna egy-egy dalban, mert amilyen ütősek lehetnek a különlegesebb hangszerek, olyan gyorsan válhatnak unalmassá, ha erőltetik őket. A még rövidebb, gyorsabb Furious Thoughts of Tranquility c. dalban már világossá válik ez a tendencia. Rövidségének köszönhetően én egyfajta felvezetőként tekintek rá, méghozzá a lemez talán legjobb dalát készíti elő, a The Midwife to Sorrowst, amiben aztán minden elfér egy helyen. Tradíció, modern extrémitás és a refrénnek köszönhetően egy kis 80-as évek (legalábbis nekem a kor legalulértékeltebb pop-rock bandáját, a Tears Of Fearst juttatta eszembe). Ezek után jön a katonás címadó, a Thanathonaut. A lassan építkező dal képes a legjobban beépíteni a csellót és a szaxofont, az ének nélküli szerzemény igazi progresszív csemegévé képes növekedni, miközben a súlyosságból sem veszít. Innentől kezdve azonban csökken a dalszerző kedv, vagy inkább kreativitás, mert a rövid A Sad Scream of Silver és a brutális doom riffel nyitó Crushing the Old Empire már inkább tekinthető dal töredéknek, mint komplett szerzeménynek. Önmagukban nem rosszak, de a háttérbe ismét visszatérő bejátszások már kevésbé hatnak izgalmasnak. A Crushing the Old Empire témáit pedig 3 percre elpazarolni vétek volt. A The Last Retreat sem más, mint egy rövidke keret egy egyébként nagyon dallamos és depresszív gitárszólónak, ami mellől persze most sem hiányzott a már unalmasnak ható szaxofon. Az akusztikus Doom Over Valiria vezeti fel a lemezt záró, végre hosszabb szerzeményt, ez a cirill betűs Возрождение (Vozrozhdenie). Ebben kapjuk a legtöbb extrém vokált és az album teljes repertoárját.


    Vegyes érzelmekkel tudom csak fogadni a Narrow House egyedinek szánt lemezét, legfőképp a sok pocsékolás miatt. Ezek az ukránok a hangszereik feletti teljes uralommal rendelkeznek, kézben tartják a hangulatot és olyan úton indultak el, amiből valami nagyszerű is kisülhet még, de a rövid tételek ehhez nagyon kevésnek bizonyulnak. Mintha csak ízelítőt kapnánk egy-egy gondolatmenetből, hogy lássuk, mit tudnak, de nem akarják megosztani velünk azt, amit a Narrow House adhat. A külföldi és egyéb véleményeket nézegetve ugyanez a vegyesség jellemzi a legtöbb írást a lemezről, van, aki az egekig magasztalta, mások pedig nem tudták mire vélni a produkciót. Én valahol a kettő között érzem reálisnak az értékelést, mert ez a lemez egy ígéret valami újhoz, egyedihez, amit remélem legközelebb be is váltanak. Aki szeretne valami egyedit hallani a doom metal berkein belül, az nyugodtan próbálkozzon meg ezzel a lemezzel, de valószínűleg gyorsan rájön, miről is koptattam eddig az ujjam a billentyűzeten…


Narrow_House_Thanathonaut_2014
Kiadó:
Stílus:
progresszív death/doom
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Crossroads
2.The First Day Of The Rest Of Your Life
3.Furious Thoughts Of Tranquility
4.The Midwife To Sorrows
5.Thanathonaut
6.A Sad Scream Of Silver
7.Crushing The Old Empire
8.The Last Retreat
9.Doom Over Valiria
10.Vozrozhdenie
Írta:
boymester
2014. október 5., vasárnap, 22:20
Facebook:
boymester 2014. október 6., hétfő, 12:02
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3878
Ezekkel az ötletekkel bánhattak volna bátrabban és hosszabban, attól még nem fulladt volna unalomba.
--
Youtube csatorna
Pistike66 2014. október 6., hétfő, 10:22
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Azért az itt is tehetség kérdése ám, hogy a 8-10-15 perces vagy még hosszabb dal az unalombomba-e vagy végig leköti a hallgatót. :-) (már persze azt, aki nincs eleve beoltva a műfaj ellen, aki be van, annak lehet ecsetelni napestig e dolog szépségeit, sosem fogja tudni azokat értékelni. :-)
emp 2014. október 6., hétfő, 07:33
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
nálam simán 9. :-) Nekem kimondottan tetszik, hogy a baromira sablonos 8-10-15 perces unalombomba borzalmak helyett képesek voltak 1-1 tételt tömören megfogalmazni.
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Koncertek
Simulation Theory World Tour
május 28.,
Papp László Budapest Sportaréna
Return of the Enemy Tour 2019
május 29.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Metalfest Open Air 2019
május 31., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Cannibal Corpse, Slytract
június 10.,
A38 Hajó
Slayer, Anthrax
június 11.,
Papp László Budapest Sportaréna
Three Days Grace, Halestorm
június 11.,
Budapest Park
Sum 41
június 12.,
Budapest Park
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.114 seconds to render