Pokolgép
Metálbomba

Talán még most sem fogom fel, hogy a kegyetlen hosszú, nyolc éves várakozás után tényleg a kezemben tartom a szinte már-már messiásként várt új Pokolgép stúdiólemezt. Igaz, az elmúlt évek nagyon megviselték a bandát, így érthető miért kellett ennyit várnunk. Zenészek jöttek mentek a zenekar háza táján, de mostanra úgy tűnik, hogy minden megszilárdult, melynek legékesebb bizonyítéka az éppen a lejátszómban pörgő Metálbomba című 12. nagylemez. Hihetetlen!
Sokan – velem együtt – talán megszámolni sem tudnák hányszor kaptunk ígéretet ennek a dalcsokornak a megjelenésére, ezért kissé kétkedve fogadtam a „nem sokára megjelenik a lemez” szerű kijelentéseket. Viszont amikor már a borítót is közzétették, nagyon lelkes lettem! Havancsák Gyula műve egyszerűen pazar, véleményem szerint tökéletesen illik a ’géphez, ezen kívül jól kifejezi mindazt, amiről az album szól. Tiszta heavy metal!
 

Az elmúlt években tehát több változás is történt a bandában, a legszembetűnőbb viszont egyértelműen Tóth Attila énekes érkezése volt. Annak idején megosztotta a rajongókat, be kell vallanom, hogy engem is meglepett az, hogy Kalapács és Rudán után egy ennyire más egyéniség került a frontember pozíciójába. A pacsirta talán más hangkarakter, mint az előző két énekesmadár, az viszont tény, hogy zseniális, képzett hang, aki természetesen illik ebbe a közegbe, képes volt a saját képére formálni a régi klasszikusokat. Nem lehetett könnyű dolga!
Éppen ebből adódóan nem értek egyet azzal, az újfent rengeteg felől hallható/olvasható a kritikával, amelyek azt hangoztatják, hogy ez a műfaj nem illik Attilához. Kérem szépen ez finoman szólva sem igaz hiszen az, aki ilyen magabiztosan képes uralni a színpadot, ilyen hihetetlen erővel tud énekelni, a szó legszorosabb értelmében véve heavy metal énekes. Rendkívül meggyőző, hogy mennyire tökéletesen ötvöződik az Adj új erőt semmihez sem fogható ősereje és a 2000-es évek korszakának földbedöngölő riff ágyúja a Metálbombán, ami még ennek ellenére is képes új ízt csempészni a metal óriás egyébként sem szegényes életművébe.
A nóták végig dinamikusak, hihetetlen erővel szólalnak meg, hála a színvonalas produkciónak. A keverést elvégző Cserfalvi „Töfi” Zoltán – Boros Béla páros munkájára sem lehet panasz, a Metálbomba szó szerint az, amit a címe is sugall. Ugyan nem zenész vagy hangmérnök füllel hallgatom a lemezt, véleményem szerint minden hangszer kiválóan szólal meg, metal villa készenlétben!
 

Bevallom, hogy a Pokolgép iránti rajongásom központi eleme mindig az okos, átgondolt, valódi jelentéssel bíró dalszövegek megléte volt. Az elmúlt napokban több hozzászólást, kritikát olvastam, ami élesen bírálta a Metálbomba szövegtémáit, bár egy ilyen lemezcím után talán nem meglepő, hogy némelyeknek gondja akad ezzel az egyenes, „trú” metal albummal. Részben talán jogosak a hangok, ezért a levont pontszám ennek köszönhető. Ha jól tévedek, akkor a banda utoljára A túlélő című lemezén jelentkezett hasonlóval a Szarock rá nótája képében (megjegyzem akkor is kapott hideget-meleget).
Tévedés lenne viszont azt gondolni, hogy a zenekarnak már nincs mondanivalója, sőt! A Ne köss belém és az Emlékszem képében két olyan balladát sikerült rögzíteni erre az albumra, ami bátran odatehető az Itt és most-Hol van a szó-Hős lettél szentháromságához!

Mielőtt esélyt sem adnál az albumnak, egy fontos dologra felhívnám a figyelmed: Ez a csapat true heavy metalt játszik, ahol a sokak szerint nevetségesen hangzó, a „ez még elment a 80-as években” lemezcím tökéletesen helytálló. A zene hagyománykövető, nem kísérletezik, nem a megújulást keresi. Egy pillanatra sem szándékozik megfelelni a modern kornak, nem „új” akar lenni, hanem őszinte és energikus. Márpedig a Metálbomba az első hangtól az utolsóig magában hordozza azt az őserőt, ami nem keres megalkuvást, nem köt kompromisszumot, helyette inkább magával ragad, kiemel a szürke hétköznapok posványából. Feltölt, hogy amikor a 44 percnyi muzsikát tartalmazó korong megáll, újult erővel nézhess szembe az élet kihívásaival. Magában hordozza mindazt, ami miatt 13 éves kölyökként beleszerettem ebbe a műfajba.
 

Reménykedem, hogy nem kell újabb 8 évet várnom a következő nagylemezre és a régóta ígért verses lemez is hamarosan elkészül. Mielőtt zárnám soraimat, köszönetet szeretnék mondani a Pokolgépnek ezért a fantasztikus albumért, mert mióta hozzájutottam kizárólag ez pörög a lejátszómban. Kukovecz Gábor úrnak külön hálásak lehetünk, mi rajongók, amiért annyi év és viszontagság után is képes életben tartani a zenekart, ami él, továbbra is hű a nevéhez és halad a maga útján.