Mind Affliction
Into The Void (2016)


     A krakkói Mind Affliction elérkezett a második lemezéhez, amit fizikai formában a Metal Scarp hoz el nekünk pár héten belül. Szerencsére, vagy szerencsétlenségemre (tovább olvasva megvilágosodhattok ezzel kapcsolatban) már landolt is nálam egy lemez és beleáshattam magam a lengyelek pusztításra szomjazó zenei világába. A viszonylag fiatal csapat (2009-es évjáratúak) Pathetic Humanity c. bemutatkozásába belefülelve nem vártam világmegváltást és ez valamelyest be is következett, azonban leírni sem lenne túl stílszerű őket. Modern hangzással, progresszív elemekkel teletűzdelt gyűlöletbombájuk egyaránt visel magán skandináv death kabátot és megfeketedett black metalos arcfestéket. Miközben leginkább a 90-es éveket hozza vissza zenéjében, nagyon is mai módon dörren meg, gond nélkül tépi le a fejünket minden tétel, még ha a minőséget sikerült is kissé hullámzóra belőni. A pofás borító alatt található 7 szerzemény összesen 43 percet foglal magába, így ne várjunk rövid dalokat, átlagosan 5-6 perc körül mozognak.
    A lemez kíméletlen death metal tétellel nyit, ez a Lucid Void, ahol rögtön meggyőződhetünk róla, hogy hangszeres problémákkal nem fogjuk szembetalálni magunkat. Gyalul, aprít a dal, miközben remek riffekkel kombinál a szélvész tempó és a középtempó között. Ugyan elő-előbukkan egy károgás a szövegben, leginkább  D.  hörgése dominál, az ő izomszagú refrénjére bólogathatjuk le a hajat a fejünkről megfelelő hangerő kíséretében. Sajnos a dal vége felé Krzysztof Chomicki nevű károgós vokalistánk is teret kap, aki leginkább kellemetlen perceket tudott szerezni éles, kaparós, visítós hangjával, amit még változatosnak sem igazán lehet nevezni. A gyilkos hangulatot az Enjoy the Violence tökéletesen átmenekíti az előző dalból, személyes kedvencemmé is ez a tétel vált, főleg az időnként thrash metalos riffeknek köszönhetően, amit leginkább a Slayer közeléből sikerült átkopíroznia a zenekarnak. Ugyan ezzel az egyéniség bődületes pofont kapott, de legalább megbízható forrásból táplálták tovább újdonsült embergyűlölködésüket. Az igencsak hosszúra sikerült, lassan indító Sundraft már nem hozza azt, amit a banda felvillantott a nyitásnál, nem túl izgalmas sem a dal első, nyugodtabb fele, sem pedig a gyorsabb folytatás. D. hörgése monotonná vált és nem is illik ehhez a közeghez. Legalább egy erőteljesebb gitárszólóval megdobhatták volna a dalt, ha már képesek voltak 8 perc fölé tornászni ezt a szappanbuborékot. A Chaos Readings is ezt a vonalat követi tovább, de a tempósabb részek legalább visszaidézik a lemez első két tételének lendületét. Menetelős, bólogatós részének hála ismét volt mire figyelnem. Előkerülnek a nyersebb black metalos témák is a dalban, de a polírozott hangzás a hangulatkeltésnek nem sok esélyt ad a kaszabolás mellett. A Madness Utopia pusztítóan kezdődik, de a károgás ebben már nagyobb teret kap, felváltva használják a hörgéssel egyetemben és ez nem sokat tesz hozzá a dalhoz. Ennek a kettősségnek az erőltetése egyszerűen felesleges ilyen hangzás és hörgés mellett. Sajnos a dal a kezdeti darálás után valami dallamosnak szánt refrénnel folytatódik, ami végképp képes kizökkenteni minket a komfortzónánkból. A death/doom keverékkel nyitó 7 perces Abandonedben Krzysztof kávészünetet tartott, így a dal vállalhatatlan utolsó 20 másodpercén kívül egészen élvezhető death metalt kaptunk. Ugyanez igaz a záró Armin’s Hungerre, ami nagy nehezen ugyan, de visszarepített végre a kezdeti állapotokhoz, mert érdekes lenni progos zakatolásának, érdekes gitártémáinak köszönhetően, ráadásul a tempóval sem fukarkodott.
     A Mind Affliction lemeze olyan, mintha a zenekar még mindig keresné a helyét, fészkelődne a saját maga által kialakított kis vackában, de nem találja a megfelelő kényelmi pozíciót, ennek pedig mi isszuk meg a levét. Érződik a fantázia, vannak nagyszerű pillanatok és jó zenészek, de felesleges ez a kevergetés, variálás, ha nem akarnák beleerőltetni a black metalt ebbe a koncepcióba, egy iszonyatosan jó, technikásnak nevezhető death metal banda válhatna belőlük. Persze közhellyel kell zárnom ismét: három a magyar igazság, talán majd legközelebb maradéktalanul kiszolgálnak minket is. Nem rossz ez a lemez, de az útkeresés időnként teljesen érdektelenné teszi és olyan tanácstalanul tudunk állni a dalok közti különbségek miatt, mint a borítón szereplő figura a lyuk előtt...

 
Mind_Affliction_Into_The_Void_2016
Kiadó:
Stílus:
black/death metal
Értékelés:
 
Pont
: 6.5 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.Lucid Void (05:58)
2.Enjoy the Violence (04:17)
3.Sundraft (08:32)
4.Chaos Readings (05:04)
5.Madness Utopia (05:34)
6.Abandoned (06:59)
7.Armin's Hunger (06:19)
Írta:
boymester
2016. február 1., hétfő, 16:27
Facebook:
Agos - Aonian Invocation (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 11., csütörtök, 08:32
Acheronte - Son Of No God (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 10., szerda, 12:13
Indesiderium - Of Twilight And Evenfall​.​.​. (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 9., kedd, 16:10
Mord'A'Stigmata - Dreams Of Quiet Places (2019)
Kritika, boymester @ 2019. április 8., hétfő, 08:28
Moonsorrow - Kivenkantaja (2003)
Kritika, boymester @ 2019. április 6., szombat, 08:46
Embryonic Cells - Horizon (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 1., hétfő, 13:56
Koncertek
Europe Under Black Death Metal Fire
április 26.,
Dürer Kert
Strange Rain Tour 2019
április 27.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Unleashed Bastards Tour
április 28.,
Végállomás Klub
The Iron Maidens
május 4.,
Dürer Kert
Tarja Turunen
május 5.,
Szent György napok
Moonglow World Tour 2019
május 6.,
Barba Negra Track
Vienna Metal Meeting 2019
május 11.,
Arena
Ken Hensley & Live Fire
május 22.,
A38 Hajó
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.089 seconds to render