Dormant Ordeal
We Had It Coming

(Zenekar • 2016)
Werewolfrulez
2016. július 30.
0
Pontszám
10
    A Dormant Ordeal egy lengyel (krakkói) halálfém brigád, amely anno 2005-ben alakult. Az elmúlt tizenegy évben nem sikerült bekerülnie a lengyel extrém metál nemzetközileg is elismert élvonalába – a Behemoth, vagy éppen a Vader státusza még igen messze van a csapattól. Remélhetőleg jelen, vállaltan elfogult hangvételű kritikám hatására ez változni fog, és mind többen tesztek egy próbát ezzel a feltörekvő zenekarral. Megéri időt áldozni a bandára, mert kifejezetten súlyos, modern, és egyéni hangú zenét csinálnak, amelyet kiválóan demonstrál friss, We Had It Coming című albumuk.
 
    Először az album borítója fogott meg. A Steve Jackson Varázslat! című játékkönyveinek illusztrációit idéző, fekete-fehér borítókép egyből beindította a fantáziámat. A bekötött szemű, oroszlánok övezte király szecessziós motívumokkkal megbolondított, letisztult és erőteljes alakja, valamint a kétértelmű cím („Várható volt számunkra”) egyáltalán nem egy sablonos death metál brigádra utalt.
    Mint kiderült, nem is átlagos halálfémet találhat a korongon az érdekődő hallgató. Miben más a banda zenéje, mint a többi death metál együttesé?
    Az első kellemes meglepetést a sound okozza. Az album hangzása letaglózó erejű: ahogy a nyitó The Mist taktusai kibontakoznak a nyúlfarknyi intróként funkcionáló statikus zörejekből, azonnal úgy érezhetjük, hogy ránk szakadnak a falak. A ritmusgitár valami elképesztően keményen és fémesen szól, Maciej Proficz mennydörgő acsarkodása – néhol Maciej Nieścioruk gitáros hasonlóan erőteljes bömbölésével kiegészülve – pedig olyan szigorú, mintha csak a pokolból törne elő. A hangzás azonban „csak” egyedi és bivaly módon megszólaló, nem tökéletes. A szólógitár, a dob, és a basszus eléggé hátra került a keverés során (kiváló példa erre a Stoning nyitánya), ami kissé elfedi az egyébként nagyszerűen kigondolt, már-már a technikás death metal határait feszegető témákat. Ennek a zenének az igazi élvezetéhez így komoly hangcucc, vagy füles szükséges – nem mellesleg ajánlott veszteségmentes formátumban hallgatni az anyagot.
 

    A második jókora pozitívum a dalok rendhagyó megszerkesztettsége. A banda zenéje nem adja könnyen magát, de meghálál minden rááldozott percet. Nem könnyű a zakatoló, folyton változó, szinte infernális rifftengerből kihallani a refréneket, verzéket és szólókat, talán nem is biztos, hogy minden esetben beszélhetünk klasszikusan ilyen elemekről. Az együttes iszonyú intenzív, tömény, kifejezetten modern és egyedi felfogású death metalt álmodott meg a saját stílusának, ami minden hallgatáskor tartogat valami új ízt és apró meglepetést a figyelmes hallgatónak. Viszont erre a zenére figyelni kell, csak úgy a háttérben járatni és elbólogatni rá pazarlás, és így nem is jönnek elő az értékei.
    Ilyen töménységű zene mellett nem csoda, hogy az album csak fél órás. Ez a fél óra azonban üresjáratoktól és átvezetőktől mentes, sallang nélküli gőzhenger, ami egy pillanatra sem engedi ki a prés alól a hallgatót. A csapat az előző, It Rains, It Pours című albumával ellentétben nem próbált meg egy csipetnyi dark ambientet csempészni a dalai közé, ezúttal nincs lassítás, nincsenek apokaliptikus környzeti hangképek, és a hangulat megteremtéséért is csak a gitárok a felelősek. 
 
 
    Külön ki szeretném emelni a szólómunkát, ami nem mindig a hagyományos megközelítés mentén zajlik, a Derangement Zone pt. 1 című bő ötperces tételben pl. a gitárszóló egyes dallamai szervesen beleépülnek a dalba, és folyton visszatérő elemként jelennek meg – az ilyen és ehhez hasonló zenei finomságok emelik ki az albumot az arctalan death metal anyagok tömegéből.
    Nem akarom tovább dicsérni a korongot, azt hiszem ennyiből is mindenkinek nyilvánvaló, hogy komolyan ráfüggtem a banda idei produkciójára. Annyira függő lettem, hogy már meg is rendeltem a CD-t fizikai formátumban (ha megjön, talán a booklet segítségével tudok majd a szövegekről is nyilatkozni valami érdemlegeset). Annyira, hogy még egy ilyen szubjektív kritikát sem átallottam kirakni ide… hogy mégis mennyire torzít az értékítéletem, azt majd eldöntitek Ti, a Fémforgács népe.

    A teljes lemez meghallgatható az együttes bandcamp oldalán. Ugyaninnen teljesen legálisan le is tölthető, még akár ingyen is (bár szerintem a csapat simán megérdemel néhány zlotyt).