Alone in the Moon
Collection of Great Generational Anthems (2015)
Az Alone in the Moon bemutatkozó lemeze tavaly valahogy elment mellettem, pedig néhányszor nekifutottam. Aztán Pintér Miki Grungery-s cikke, meg a nemrég megjelent friss videójuk (Zeitgeist Pop) kapcsán ismét nekifutottam és érdekes módon sikerült ráhangolódni.


Először essen néhány szó a fővárosi trióról. 2012 óta működnek, s magukat röviden aréna grunge-nak cimkézik. A hivatalos Fácse oldalukon ez olvasható:
“Az Alone in the Moon egy grunge-stoner és pop hatásokban bővelkedő eklektikus rockzene punkos attitűddel, mondanivaló tekintetében valahol a Harcosok klubja és a High School Musical tengelyén.
Zenekarunk elsősorban azzal a céllal alakult, kiszolgálja a lázadók, elégedetlenek és kívülállók kemény zenei igényeit.”

Nos, ezzel nem is szállnék vitába. Nyilván lehetne még egy csomó hatást emlegetni, de igyekszem valahogy a saját szemszögemből bemutatni a banda muzsikáját. Aztán majd meglátjuk...

A Zeitgeist Pop klipje volt tehát az a katalizátor, aminek hatására ismét nekifutottam az amúgy debütalbumtól kicsit(?) talán túlzó hosszúságú (68:30 a teljes játékidő!) anyagnak.



A Collection of Great Generational Anthems-re tizennégy szerzemény került fel, s sikerült egy egységes hangzásvilágot kialakítani. Kis túlzással mondhatom, hogy a csapatra jellemző a sound, kicsit még dolgoznak rajta, s meglehet az egyedi AitM hangzás is.

Nem sokat teketóriáznak, olyan elánnal vágnak bele a nyitó Zeitgeist Pop-ba, hogy csak lesek. A kezdőgitártémába még kis keleti feelinget is bele tudok érezni. A folytatásban érkező Buzzkiller Saturday a legszebb Soundgarden/AIC hagyományokat idézi, kicsit punkosan, beleszarósan. Amúgy csuklóból kirázva. A folytatásban ezeknél már egy kivétellel csak hosszabb dalok jönnek, mert igazság szerint jól áll a triónak ez a zsigeri, egyszerűbb fogalmazásmód is.
A The Justifier-ért - talán pont ezért - az előbbieknél kevésbé tudok lelkesedni. Egyrészt itt engem kissé már zavar, hogy túl sűrűnek érzem a szöveget, illetve a dal végi átvezető se fogott meg...
A szintén klipes Anthem XYZ nekem azért jön be, mert van pluszban benne egy enyhe industrial íz, de nagyon eltalált a már-már popos refrén is.



Ugyanezt megtalálom a Digital Holocaust végén is, ami régi videójátékokat idéz, de némi felnőtt tartalomra is utalva. Ilyen a mai világ, jól eltalálták a srácok.
A Generation Flesh is elég hosszú, mégsem válik unalmassá. Az AIC hatású nyitás után a folytatást leginkább modern rocknak tudnám nevezni. A dal második felében az az effektezett vokál sokat dob. Ritkán érzem így, de a záró jam is sokat hozzátesz a nótához.
Az Emigrant Song viszont jócskán visszavesz a tempóból, erre nyugodtan rá is lehet aggatni a stoner címkét. A közepén jól eltalálták a srácok azt a jammelős részt. Adrián itt énekel talán a számomra leginkább tetszően. A hangjában megbújó Layne-íz mellett stoner dalnokok hatása is megtalálható.

A Franny Lane kicsit az AIC akusztikus EP-it meg a Mad Season dolgait idézi, de talán nem hülyeség, ha azt írom, Led Zeppelin hangulatokat is érzek.
A viszonylagos nyugi után az Ultrabitch pörgeti fel a lemezt. Ez az alig három perces darab megint egy olyasmi punkrockos szösszenet, kicsit hasonlóan a lemezt nyitó első két tételhez.
A The Age Of Women-ben úgy indul, hogy azt a korai Machine Head is írhatta volna. Hogy röfög már Simon Zoli bőgője! A dalban egyébként inkább a stoner dominál, bár van egy ilyen aréna rockos feelingje is. A dal végére tett, nagyon eltalált Ady idézetért pedig plusz pont jár.
A lemez utolsó harmada inkább utazósabb.
A Newropean Nights-ban meg nyomokban slágeres dark rock elemeket vélek felfedezni, a végén meg egyfajta révületbe vezetnek a srácok az instrumentális résszel. A dal - bár a lemezen rövidnek számít az alig négy percével - szépen előkészíti a következő tételnek a terepet.
A 25 - amiben Vári Gabi (Dystopia) is vokálozik - inkább space rock, de ha valaki post-rockot emlegetne ezzel kapcsolatban, szerintem az se jár túl messze az igazságtól. Egy picit talán ki is lóg a lemezről...
Az album leghosszabb tétele a The Virgin. Ez egy elszállós, pszichedeliát sem nélkülöző szerzemény, amit simán el tudnék képzelni a lemez lezárásaként.
De a trió mégis másképp gondolta, s egy korai Pearl Jam-et idéző tamos nyitással még jön a Sheep, ami amúgy egy már-már desert/fuzz/stoner dal. Igazság szerint én ezt már nem igényeltem volna, nem sokat tesz hozzá az eddig hallottakhoz.

A felvétel Vári Gabinál a Black Hole Sound-ban készült, néhány gitárrészt és kiegészítést még az énekesnél is felvettek házi körülmények között, amiből aztán egy egészséges hangzású anyagot sikerült összehozni.
Említettem, hogy különböző átvezetők, illetve hangminták is helyet kaptak a lemezen színesítve azt, illetve kiemelve a mondanivalót. Ezekben néhány vendég is felbukkan.



A dalokat külön tekintve nem mondanám, hogy bármelyikkel problémám lenne, hallatszik a beléjük fektetett munka, hogy kidolgozták őket. Személyes véleményem, hogy nem minden kiegészítő hangminta és egyéb zenei betétet érzem odaillőnek, de ez legyen az én bajom. A következő anyagnál a srácok helyében rövidebben fogalmaznék, úgy gondolom néhány dalt lehagyva, esetleg egy-kettőt megkurtítva nagyobbat ütne a Collection of Great Generational Anthems. Persze ez is szubjektív.
Néhány helyen nagyon ismerős témákat hallottam, de konkrétumot nem tudnék mondani és nem is volt zavaró, csupán a jóleső ismerős érzés maradt meg.

Nem mehetek el szó nélkül az igényes megjelenés mellett sem. Maga a lemez szabadon letölthető a Bandcamp oldalukról, de készült egy Digital Deluxe Version is, amibe a booklet és a szerkeszthető nagyon igáényes és mutatós borítón kívül a dalok instrumentális változata, valamint a demófelvételek (énekkel és anélkül) kerültek. A fizikai formátumot preferálók is hátradőlhetnek, készült CD is.
A csapatot egyébként viszonylag gyakran el lehet csípni, sőt nem ritka az sem, hogy akusztikus formában mutatják be dalaikat.
Alone_in_the_Moon_Collection_of_Great_Generational_Anthems_2015
Kiadó:
Stílus:
grunge/stoner/punk/pop/stb
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Zeitgeist Pop
2.Buzzkiller Saturday
3.The Justifier
4.Anthem XYZ
5.Digital Holocaust
6.Generation Flesh
7.Emigrant Song
8.Franny Lane
9.Ultrabitch
10.The Age of Women
11.Newropean Nights
12.25
13.The Virgin
14.Sheep
Írta:
9000Sanyi
2016. október 24., hétfő, 17:25
Facebook:
Armand 2016. október 28., péntek, 17:08
Armand
Csatlakozott:
2016. május 7.
Hozzászólások: 137
Bocsánat! Egy szóval se mondtam,hogy szarok lennétek, azt meg végképp nem,hogy lusták. 80 dal szép teljesítmény. LE A KALAPPAL!
Ha figyelmesen elolvastad azt, amit írtam akkor láthatod, hogy nekem inkább a dalok tematikájával, az album összeállításával akadt gondom.
Lehet jobban megérte volna a szendergősebb számokat egy bónusz Ep-re rakni, és hagyni,hogy a többi dal lendülte vegye az albumot. És ha az csak 8 szám lett volna, akkor annyi.

Az új albumra új dalok sztrájkom meg szerintem ésszerű... és érthető. Az még ok,hogy 2-3 korábbi demó, vagy kislemez dal, de víritsanak az újak is.;-)
aitmband 2016. október 28., péntek, 14:23
aitmband
Csatlakozott:
2016. október 28.
Hozzászólások: 1
Sziasztok!

Nagyon köszönjük a kritikát, külön öröm, hogy eljutott hozzád a CD verzió, nagyon sok munkát fektettünk a megjelenésbe, az egész lemez koncepciója szerintem értelmezhetetlen a borító nélkül. ;-)

Armand- a történeti hűség kedvéért: a fennállásunk óta kb 80 dalt írtunk, alapvetően azért ez a 14 dal került a lemezre, mert Balázs (a dobosunk) 2013-as végleges csatlakozásakor ezeket választotta ki, és mivel jó dobos, alkalmazkodtunk hozzá. Lehet, hogy szarok vagyunk, de semmiképp sem lusták |-D
Armand 2016. október 26., szerda, 15:25
Armand
Csatlakozott:
2016. május 7.
Hozzászólások: 137
Macskakergetéshez tök jó ez az album. Na, de komolyan… legalább 5x próbáltam neki futni, hogy végig hallgassam, de a mai napig nem jutottam (dalok ugratásai nélkül) a végére. A Generation Flesh AIC szendergéséig tök jó az album, de utána jön még két ugyan olyan kaptafára megírt szám, ami már alapból levitte nálam az album lendületét, és hangulatát. Utána némileg visszajön az album enyhén ipari-modern grunge-punkos lendülete, de azok a végére megint csak az unalmas szendergésekbe fullad bele.
Arról meg nem is beszélve, hogy ezen a lemezen a csapat közel 10 éves fennállása óta megírt dalai szerepelnek. Ami nálam mindig hátrány, vagy már hátránnyal indul egy olyan zenekar, aki az első lemezére nem képes a demós, vagy EP-s dalai helyett vadiújakat készíteni.

Én a lendületes részekre 7,5 pontot adok, de a szendergések nálam lehúzzák 5,5-re.
Koncertek
Europe Under Black Death Metal Fire
április 26.,
Dürer Kert
Strange Rain Tour 2019
április 27.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Unleashed Bastards Tour
április 28.,
Végállomás Klub
The Iron Maidens
május 4.,
Dürer Kert
Tarja Turunen
május 5.,
Szent György napok
Moonglow World Tour 2019
május 6.,
Barba Negra Track
Vienna Metal Meeting 2019
május 11.,
Arena
Ken Hensley & Live Fire
május 22.,
A38 Hajó
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.087 seconds to render