A clevelandi színtéren vezető csapatnak számít az 1983-as (!) alapítású Wretch, akik 2006-ban hozták ki az első albumukat, illetve a 2014-ben kiadott legutóbbi lemezük után most jelentkeznek friss alkotással. A mutatós borítóval ellátott alkotás immáron a harmadik a sorban, és egyben első az új énekesükkel, Juan Ricardoval, akivel hamarosan nyugat-európai turnéra is indul a banda.
.
Bár US powernak bélyegzett lemez a The Hunt, azért a címadójában bőven teret kap a kései Helloween futamainak felelevenítése is. Kétség kívül nagyon fülbemászó szerzemény, igazi metalhimnusz válhat belőle! A folytatásban inkább a súlyos US power húzások kerülnek elő, valamint a zúzdával indító The Final Stand sem éppen piskóta, de a tökfejek kéznyoma azért itt is tetten érhető.
Egyébként ezeket a döngölős riffeket kifejezetten élvezem, de a csapat így sem mond le az erősségének számító dallamokról, hiszen a The King in Red-ben elővezetett kőkemény húrnyúzás mellé fogós témák is bőven beleférnek. Ezek a klasszikus zenei jellegű mozzanatok jól bizonyítják a zenekar gitárosainak virtuóz tehetségeit. Juan Ricardo énekes, akinek orgánuma leginkább Dickinsont juttatja eszembe, valósággal remekel ezekben a heavy metalos ízű nótákban, ám ott sem elveszett, ahol karcos sikolyokat kell eregetnie.
Virtuozitásból a későbbiekben sem lesz hiány. Érdemes meghallgatni például a Straight to Hell intróját, majd a szintén súlyos döngöléshez vegyített melódiákat tartalmazó refrént. A Pierce the Veil képében egy málházósabb szerzeménnyel találkozik a hallgató. A dal földbe döngölő riffjei ismét felszínre hozzák a csapat power/thrash hatásait, s ez alatt főképp az Iced Earth munkásságára gondolok. Szerencsére ehhez a súlyos muzsikához mérten a hangszerek megszólalása is megfelelő, a keverésben ügyesen eltalált arányokkal dolgoztak, ennek köszönhetően a basszusgitár sem szorult háttérbe.
Bár US powernak bélyegzett lemez a The Hunt, azért a címadójában bőven teret kap a kései Helloween futamainak felelevenítése is. Kétség kívül nagyon fülbemászó szerzemény, igazi metalhimnusz válhat belőle! A folytatásban inkább a súlyos US power húzások kerülnek elő, valamint a zúzdával indító The Final Stand sem éppen piskóta, de a tökfejek kéznyoma azért itt is tetten érhető.
Egyébként ezeket a döngölős riffeket kifejezetten élvezem, de a csapat így sem mond le az erősségének számító dallamokról, hiszen a The King in Red-ben elővezetett kőkemény húrnyúzás mellé fogós témák is bőven beleférnek. Ezek a klasszikus zenei jellegű mozzanatok jól bizonyítják a zenekar gitárosainak virtuóz tehetségeit. Juan Ricardo énekes, akinek orgánuma leginkább Dickinsont juttatja eszembe, valósággal remekel ezekben a heavy metalos ízű nótákban, ám ott sem elveszett, ahol karcos sikolyokat kell eregetnie.
Virtuozitásból a későbbiekben sem lesz hiány. Érdemes meghallgatni például a Straight to Hell intróját, majd a szintén súlyos döngöléshez vegyített melódiákat tartalmazó refrént. A Pierce the Veil képében egy málházósabb szerzeménnyel találkozik a hallgató. A dal földbe döngölő riffjei ismét felszínre hozzák a csapat power/thrash hatásait, s ez alatt főképp az Iced Earth munkásságára gondolok. Szerencsére ehhez a súlyos muzsikához mérten a hangszerek megszólalása is megfelelő, a keverésben ügyesen eltalált arányokkal dolgoztak, ennek köszönhetően a basszusgitár sem szorult háttérbe.
Remek érzékkel eltalált dallamokra épített betonkemény zúzás jellemzi a Wretch új csapását, amit minden további nélkül merek ajánlani mindenkinek, aki elkötelezett híve a klasszikus US powernek. Noha nem az agresszív csapkodás a kiadvány fő alkotóeleme, kizártnak tartom, hogy a virtuóz gitárjáték akárcsak egy thrash rajongót is elijesszen. Ez az old school anyag nekik is tartogat élvezetes perceket.
Összességében akadnak ugyan rajta haloványabb pillanatok, töltelék ízűnek ható felesleges gondolatok, de minél többször hallgatom, annál jobban tetszik!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
