Ancient Moon
Vvltvre

(Satanath Records • 2015)
Lew
2017. május 1.
0
Pontszám
7

 
Három ország sötét papjaiból állt össze az Ancient Moon névre hallgató titkos társaság abból a célból, hogy zenébe ültessék a fekete szertartások hangulatát. A francia-belga-svájci kooperáció első és eddig egyetlen kiadvány a 2015-ben megjelent Vvltvre, ennél több információ pedig nem is igazán lelhető fel a zenekarról, illetve a kilétüket csuha alá rejtő tagokról.
 

 
A Vvltvre borítóján látható gyertyák és áldozati oltár már elég sokat sejtet arról, hogy mire is számíthatunk. A lemezen szereplő egyetlen dal keretes szerkezetet kapott, a szűk fél órában valójában egy földalatti rituálé lefolyását követhetjük nyomon. A hívek az album felvezetéseként szolgáló, szintetizátorral megtámogatott gitárdallamra gyülekeznek a föld mélyébe vájt terembe. Maga a mise jól átgondolt szerkezet szerint zajlik. A bevezető folytatásaként a lemez kimértebb tempóban kezdődik, ennek ideje alatt a kezdő dallam többször is előkúszik a háttérből, illetve amolyan liturgikus mormogás dominál, amelyet néhol black metalos vokál színesít. Az album előrehaladtával a sebesség egyre fokozódik, a károgás egyre nagyobb teret nyer, mígnem el nem érkezik a ceremónia csúcspontja, melyet követően a nyitó dallamra távoznak a résztvevők. Itt zárul a keret, ami véleményem szerint tökéletes lezárása lenne a lemeznek, a zenekar azonban úgy gondolta, hogy még megtoldja az albumot néhány percnyi templomi orgonával, ami érzésem szerint teljesen felesleges, nem képezi szerves részét az anyagnak.

A lemezre a legmegfelelőbb jelző a „hangulatfestő”. Többszöri meghallgatás után is csak kevés momentum maradt meg bennem, az atmoszféra azonban szinte mindig meggyőzött. Ilyen szempontból sokat segít, hogy mindhárom tag vokálozik a lemezen. A mormogás nem válik monotonná, illetve a károgás sem terheli folyamatosan a fület, sőt még egy harmadik énekhang is színesíti a képet, ami valahol az előbbi kettő között helyezkedik el. A dobhangzás hatásosan teremti meg a földalatti hangulatot, a szintetizátor dallamai pedig nagyrészt a sötétség fátyolába burkolják az anyagot, egyes részeken azonban az orgona hangjain szólalnak meg, egyfajta torz ünnepélyességet tolmácsolva. Bár a témák alapján könnyedén három-négy dalra lehetne bontani a lemezt, a folytonosság biztosítása érdekében megfelelő választásnak tűnik az egy tételes megoldás.

<a href=”http://ancientmoon666.bandcamp.com/album/vvltvre”>Vvltvre by Ancient moon</a>

Összességében tehát becsületes anyaggal ismerkedhet meg, aki úgy dönt, hogy meghallgatja az anonimitásba burkolózó trió bemutatkozó lemezét, az életre szóló barátság azonban nálam elmarad, mivel emlékezetes témákat csak elvétve találtam, a hangulat pedig, hitelessége ellenére, engem nem fogott meg annyira, hogy feltétlenül újra és újra át akarjam élni. Az effajta szertartásosság iránt fogékonyabbak azonban könnyedén megtalálhatják a számításaikat, ezért számukra mindenképp ajánlott, hogy egy esélyt adjanak a lemeznek.