A Haze of Summer története 2016-ban indult az oroszországi Podolskban. Nikita Druzhinin először egyszemélyes projektként indította be, de viszonylag hamar megtalálta társát Alexander Klaptsov (Grace Disgrace, Bestial Invasion) személyében és megkezdődött az érdemi munka. A terv szerint a fő csapásirány a black metal lett volna, ám a végeredmény ennél jóval szélesebb spektrumot ölel fel.
A lemez rögzítése során olyan arcok sorakoztak fel a duó mellé, mint Andrey Ishchenko (Arkona), Belf (Izmoroz), Ilya Rizaev (Logic Event), Rodion Lubensky, Gosha Yankovsky és Alexander Vorobiev (mindketten Voice of Omeriki).
Hat szám majdnem harmincnégy percben, ráadásul valamiféle – meg nem erősített – koncepció nyomán. Miből is gondolom? Igazából az album címe (Znoi/Зной – hőség) és a dalcímek (a hónapok) utalnak valami ilyesmire.
Igazából nem is tudom eldönteni, hogy zeneileg mennyire valósul ez meg…
Az viszont biztos, hogy a fagyos black metal meg a hőség és a tavaszi/nyári hónapok (számomra legalábbis) nehezen jönnek össze papíron. Bár Oroszországban ki tudja, hogy mennek a dolgok…
Az biztos, hogy már a nyitó March megfelelő hangulatba hoz, és rögtön meg is mutatja, hogy jóval többről van itt szó, mint fekete fémről. Sőt, talán az van benne a legkevésbé. Érzek benne heavy metalt, egy kis szimfonikus és folk metalt kicsit post metalos hangulatokkal megbolondítva.
A másodikként érkező, a lemez leghosszabb tétele címet is elnyerő April – amiben az Arkona-s Lazar is vendégeskedik – az anyag azon tétele, amiben talán leginkább és a legfrappánsabban keverednek a metalos (doom, death, black) és a post rockos elemek. Kicsit mondjuk el is tudom veszíteni a fonalat a hossza miatt, viszont az utolsó másfél percre egy sci-fi filmeket idéző közjáték után felpörög annyira, hogy átlendüljünk a májusba (May), ami meg ilyen hagyományosabb, szimfonikusabb megközelítésű, direktebb instrumentális darab. Még a tatabányai Cross BornsKalandozás Középföldén lemeze is beugrott róla.
A June-ra klip is készült, ami a szöveggel és az amúgy is nagyon kerekre sikerült dal hangulatával is nagyon összhangban van.
A July-nak a harmonika miatt van egyfajta oroszos hangulata. (Felidézi kicsit az általános iskolai oroszórákat…). Igazság szerint ezt tartom a lemez legkiemelkedőbb darabjának, hangulat és dalszerzés szempontjából is, illetve ebben van találni a legtöbb fogódzót, ha a hagyományosabb metal felől közelítünk.
A szöveges videóval megtámogatott August kezdése engem a Dying Wish korai dolgaiban hallható billentyűs témákra emlékeztet. De ebben simán hallom a göteborgi dallamos death témákat, a galoppozós heavy metalt a pagan dolgokkal vegyítve.
Érdekes fél órányi hallgatnivalót nyújt a Haze of Summer bemutatkozó, kizárólag digitálisan elérhető anyaga. Bár jól kidolgozott a hat dal, az egész anyagnak megvan a tipikus orosz hangulata is, mégis van egy kis hiányérzetem. Nehéz megfogalmazni, de kicsit talán azt érzem, hogy még dolgozhattak volna még rajta, hogy kerekebb legyen, itt-ott a kevesebb néha több elvét szem előtt tartva egy ütősebb lemez is lehetett volna, bár akkor viszont lehet, hogy épp a hangulat veszett volna el… tudja.
Bemutatkozásnak azonban több, mint biztató. Hallgassátok meg!
<a href=”http://hazeofsummer.bandcamp.com/album/znoi”>Znoi by Haze of Summer</a>
