Sojourner
The Shadowed Road

(Avantgarde Music • 2018)
Necron
2018. április 23.
0
Pontszám
10


   
A Sojourner az epikus, atmoszférikus black metált választotta vásznául, hogy a stílus rendkívül széles színpalettájával valósítsa meg zenei alkotásait. Egy valóban ízig-vérig nemzetközi projektről van szó. A zenekart a Floridában felnőtt, de Svédországban élő (Malmö) Emilio Crespo (ének) és az új-zélandi származású (Dunedin), de Skóciában élő (St. Andrews) Mike Lamb (gitár, billentyűk, dob) alapította 2015-ben. A két tag, Mike L. másik zenekara, a Lysithea kapcsán került egymással ismeretségbe. Egy dinamikus, ugyanakkor érzelmes és dallamos muzsika képe érlelődött a srácokban. Olyan daloké, melyek strukturáltak, mint egy epikus, melankolikus elemekkel átszőtt történet. Eme zenei irányvonal és a fantasy irodalom, valamint a természet örök szépsége által inspirált formáció gondolata nyomán alakult meg általuk a Sojourner. Mike 2015 elején megírta és rögzítette a „Heritage Of Natural Realm” című dalt. Felkérte a Skóciában élő (Dunedin), de új-zélandi származású Chole Brayt (gitár, fuvola, ének), hogy fűszerezze meg a kész szerzeményt. A kezdeti együttműködés, állandó tagsággá alakult és így Chole csatlakozott a zenekarhoz (ez a kapcsolat, házasság formájában, tovább is lépett, Mike L. és Chloe B. között). A szintén új-zélandi származású Mike Wilson a Lysithea zenekar bőgőse volt, így került kapcsolatba és vált a csapat tagjává a projektet illetően. A banda debütáló albuma az Avantgarde Records égisze alatt „Empires Of Ash” címmel jelent meg 2016-ban. Az anyag annyira sikeres volt, hogy jelenleg a harmadik utánnyomását éli meg. Még ez év nyarán a formáció kiegészült az olasz Riccardo Floridia (Atlas Pain) dobossal. Közel kétévnyi munka után, idén április 6-án jelent meg a második nagylemezük, szintén az előbb említett kiadó gondozásában, a “The Shadowed Road”.

 
    A második lemez munkálatai az első koronghoz hasonlóan zajlottak. Alapvetően Mike Lamb és Chloe írta a dalokat (kivéve: „Our Bones Among the Ruin”-t) A kész számokra külön-külön rögzítésre került a vokál (Arcane studio Malmö), basszus (The Beardroom, Dunedin), dob (Media Factory, Brescia). A szövegeket Emilio írta (kivéve: „The Shadowed Road” –Chloe B, és a „Titan” –Anders Jacobsso (Draconian) szerzeménye). Ezúttal is az emocionális elemekkel átszőtt történetmesélés van a központban a természet szépségéről, ősi, fantasy művekbe illő csatákról (talán ezekből, most kevesebb van és több a melankolikus, romantikus elem). A lemez keverését Øystein G Brun (Borknagar, Cronian) végezte (Crosound-nan, Øystein studiójában). A finomhangolást, utómunkát pedig Dan Swanö (Edge Of Sanity, Nightingale…) végezte. Mindkét úr jól végezte a dolgát, a hangzásra nem lehet panasz. Tisztán szól a lemez, a hangszerek nem azon versenyeznek, hogy éppen melyik kerüljön a másik fölé. Noha a koncepció igen hasonló, mint az első lemezé, de ez alkalommal az impozáns borítót nem Jordan Grimmer, hanem a román származású Sebastian Luca készítette. A koncepciót a Sky-szigetek (Skócia) varázslatos tájai inspirálták. A szövegkönyvben találunk még további kellemes képet. Leginkább romok közt megbúvó szarvasokat, rókákat (ez Mike külön kérése volt).


    Egy erős debütáló anyag után nem egyszerű a folytatás, mivel a rajongókban már van egy jól bevésődött kép, hogy mit szeretnének hallani, így az újításokat nem mindig fogadja jó szívvel a nagyérdemű. Itt nem beszélhetünk gyökeres változásokról az előző anyaghoz képest. A “The Shadowed Road” nagyjából követi az elődje zeneiségét. Ugyanakkor, a zenekar célja az volt, hogy továbbfejlessze azt és még jobb dalokat kreáljanak. Személyes véleményem, hogy keményebb lett az album, annak ellenére, hogy a billentyű, fuvola betétek és Chloe hangja végig jelen van és „hullámtörőként” tompítja a fekete fém tajtékzó áradatát. Jó példa erre a korongnyitó tétele a „Winter’s Slumber”, mely számomra az egyik kedvenc dal a lemezről. Szinte látjuk a horizont végetlenjében elnyúló hófödte hegycsúcsokat és érezzük zordságukat, hogy emberi lényünk csupán porszem a természet nagysága előtt. A dalokat a hullámzó melodikus és a harsány témák ötvözete jellemzi. Jellemzően nem nagyon merészkednek középtempó fölé, de akad lassabb szerzemény is, mint a „An Oath Sworn in Sorrow” a maga melankolikus témájával (mely talán egy csatában megtört harcosról szól). Ügyes téma és ritmusváltások teszik izgalmassá őket, emiatt egyáltalán nem érezzük a hosszúnak a 6-7 perces játékidőket. Emilio és Chloe hangja jól működik egymás mellett, noha a hölgy hangját nem nevezném kiemelkedőnek, de a károgás és a dallamos futamok mellett, nagyon jó hallgani. Ezen az albumon Chloe talán még több teret kapott. Fuvolajátéka adja meg a „Titan” fő témáját. Lágy billentyű témával megtámogatott, záró tétel bevezetőjét a „The Shadowed Road”, szintén ő énekli és ebben a számban jobban meg is nyilvánul a hangja.


   A banda a “The Shadowed Road” albummal kétségtelen szintet léptek és nyugodtan állíthatom, hogy a bemutatkozó nagylemez kapcsán a zajos siker nem csak egy fellángolás volt a zenekar részéről, hanem, egy komoly út kezdete. Az új dobos is hozzájárult, hogy változatosabb és élettelibb legyen a lemez. Szerintem a hangzás is tisztult. Kezdetektől tudták, hogy mit akarnak hallani és ez érződött is a formáción a kezdetektől fogva. Különösebb kifogást nem találtam a lemezen. Talán, lehetett volna egy kicsit bátrabb továbblépés az „Empires”zenei irányvonalától. Szívesen vettem volna még több akusztikus betétet, mondjuk megtámogatva Chloe hangjával. Viszont, ezek csak ízlés kérdése. Első meghallgatásra, annyira nem adták magukat dalok, mint az „Empires Of Ash” albumon, de többszöri meghallgatás után teljes mértékben betaláltak és magával ragadtak a szerzemények. Egy izgalmas és egy nagyon korrekt folytatás született. A Sojourner kétségtelen, hogy egy komoly szereplőjévé vált az érának. Ez a lemez nem hiányozhat a stílus rajongóinak a gyűjteményéből.

http://www.youtube.com/watch?v=RB4IwhLwp8w&