Runemagick
Evoked from Abysmal Sleep

(Aftermath Music • 2018)
boymester
2018. július 22.
0
Pontszám
9

    2018-ban már több olyan banda jelentkezett lemezzel, akik 20-30 éves tapasztalattal a hátuk mögött is tudtak igazán izgalmas, minőségi lemezt produkálni, még ha egykori jelentőségüket már soha nem lesznek képesek elérni (Immortal, Marduk, Amorphis, Primordial, Funeral Mist csak a közelmúlt hangpróbáiró). Ehhez a nemes társasághoz készül csatlakozni a svéd death/doom legenda, a Runemagick, melyben közel harminc éves pályafutása alatt a göteborgi underground színe-java megfordult. A teljesség igénye nélkül néhány zenekar, amihez szálak fűzik: Deathwitch, Dissection, Heavydeath, The Funeral Orchestra, Sacramentum, Katatonia, The Project Hate MCMXCIX, Lord Belial. A számtalan zenészt számtalan stílus fogja össze, az 1990 óta létező Runemagick projekt viszont egyértelműen a death metal mellett tette le névjegyét. Klasszikusnak számító bemutatkozásukra így is 98-ig kellett várni, de a The Supreme Force Of Eternity azonnal meghozta számukra a sikert. Egy év múlva jött az Enter The Realm Of Death, ahol a halálfém mellett még nagyobb teret nyertek a korábbi lassulások, így nyugodtan rásüthettük a death/doom jelzőt a csapat zenéjére. A mai napig az egyik legnagyobb kedvencem a kiadvány, ha old school death metal és doom keverékéről van szó, de minőségben nem maradnak el tőle a későbbiekben érkező folytatások sem.
 

 
    Egyedi módon keveredik náluk a Bolt Throwerre emlékeztető, izmos, 90-es évek kezdetén hódító death metal, amit épp annyira lassítottak le, hogy ne veszítsen energiájából, erejéből, sőt, talán még jobban maga alá temető, pusztítóbb legyen. A zenekar bemutatkozása után ráadásul igazán komoly tempóval gyártotta jobbnál jobb kiadványait a folyamatosan változó felállás ellenére (volt olyan év, amikor két lemez is érkezett), végül 2007-ben úgy tűnt, a Runemagick végleg kifulladt. Valójában a kezdetek óta a zenekart irányító Nicklas Rudolfsson sokkal inkább csak félretette ezt a projektet a többi mellett, melyekkel szintén ontotta az EP-k és albumok sokaságát. 11 év hallgatás után azonban az ezredfordulós brigádot összeszedve (beleértve az azóta feleségévé előléptetett basszer hölgyet, Emmát is) ismét új dalokkal rukkoltak elő a tavalyi évben, most pedig újabb nagylemezzel is bővítették eddigi diszkográfiájukat az Evoked From Abysmal Sleep segítségével.
    Az eltelt éveket szőnyeg alá söpörve, iszonyat súlyos death metal riffé alakuló hangokkal kezdődik az egész kiadvány, amire úgy hangol rá az After The End They Rise Again, mint egy délutáni együttlétre a gyerekek távolléte. Nem is folytatódhat másképpen egy ilyen album, mint az év egyik legjobb death/doom témájával, amit a címadó tétel szolgáltat nekünk, meghozva Nicklas jellegzetes, sejtelmes hörgését és beteges hangjait. Szinte hihetetlen, hogy ugyanez az ember énekelte fel egyik kedvenc epikus doom demómat, aminek valószínűleg sosem lesz folytatása, ez a Bells Of Doom The Death Of God EP-je, amit szintén ajánlok megismerésre…
 

    De egyenlőre maradjunk az Evoked From Abysmal Sleep fogós témáinál, aminek első teljes dalát sem bírjuk ki bólogatás nélkül. Ezt nemhogy megközelíti, de még felül is múlja a Runes Of The Undead című folytatás, ami az egységesen magas színvonalú lemezből is bőségesen kiemelkedik. A múlt legjobb pillanatai találkoznak benne a modern, erőteljes hangzással, a horror és misztikum a nyers pusztítással. Emlékezetes a tradicionális, mégis rettentő gonosz riffel nyitó A Rising Fume Of Returning Death, ahol a menetelés tényleg gyászos lassúságba megy át, szerencsére továbbra is kerülve az úgymond „dallamosabb” megközelítést, mivel a Runemagick mindig is inkább egy csiga tempóban őrlő halálfém volt, mintsem bánatos könnycseppeket fakasztó doom. Nagyon jól sikerült a Lovecraft ihletésű, The Mirror Of Darkness által felvezetett Wisdom Keepers Resurrected is, ahol az ismeretlentől való félelem, a valódi horror kerül előtérbe, akárcsak a valamivel rövideb An Anthem Of Olden Magic esetében. Nem kevésbé okoz megterhelést a gyengébb idegrendszerrel rendelkezők számára a szintén felvezetéssel, sőt lezárással is rendelkező Tomb To Womb, amely a kiadvány leghosszabb, legsúlyosabb tétele.
    A szünet után tehát nem is akárhogy aktiválta magát a Runemagick, ha lehet egyáltalán itt pihenésről beszélni (tavaly jelent meg pl. a Heavydeath Sarcophagus In The Sky lemeze, ami szintén erős, majdnem ugyanezzel a társasággal). Össze kell szednie magát a súlyosabb doom kiadványoknak, hogy év végére versenyben maradhassanak ezzel a kiadvánnyal. Egyenlőre a 10 pont ettől függetlenül még nem ért be, még sok órát fogok beletenni az ismerkedésbe, ráadásul idő közben már érkezett konkurencia is, ami hamarosan terítékre kerül…
 
http://www.youtube.com/watch?v=ePARVKb01-4&
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.