Clue
Triptychon 'EP

A tavalyi év ősze óta trióvá avanzsált psychedelic grunge-doom vonalon mozgó budapesti Clue zenekar (Kiss Péter – énekes/gitáros, Erdei Attila – dobos, Nedoluha György – basszusgitáros) jövőre megjelenő nagylemezének egyfajta előfutáraként jelentette meg három számos, Triptychon címet viselő EP-ét.
 

A csapat eddigi, a kilencvenes évek rockzenéje, ezen belül is leginkább a grunge-os alapokon nyugvó dallamaiban ezúttal több szerepet kaptak a pszichedelikus „a háttérben munkálkodó samplerek által érezhető” lebegések, progresszívabb zenei, valamint az erősebb stoner/doom, illetve a modern metal groove-osabb hatásai. Az EP kidolgozott dalait, dallamvilágát egy meglehetősen éteri, bensőséges filozófikus hangulat, merengés járja át, aminek meg van a maga kellő lágysága és megfelelő keménysége is.

A szinte földbedöngölő, erőszakos groove/doom riffekkel nyitó Fate-blues egy meglehetősen feszes tempójú, ének tekintetében majdhogynem áriázó, dallamcentrikus nóta, aminek egyedi ízt ad a finoman megbúvó hard rockos ízű aláfestés-betét, és a dal végén hallható leszállósabb gitárszóló rezonanciája. A kislemez második dalaként a szinte thrash metalos lendülettel berobbanó (nekem első hallásra a Metallica – Seek & Destroy-ja ugrott be) A New Magician egyfajta, a ’90-es évek hörgősebb death/doom-jára emlékeztető énekével egy kis változatos, markáns erőt kölcsönöz a dalnak, ami aztán később némileg átmegy egy modern grunge tematikába és a hozzácsapódó, szintén szépen felépített klasszik metalos szólóba. A záró Tremendum erős riffeibe remekül bele lettek kombinálva az enyhén dark wave-es elektronikus aláfestések, amik felett egy fülbemászóan Alice In Chanis érájú dallam, illetve énekdallam lebeg, amolyan transzcendentális, zenei kaleiodoszkópikus utazást adva.
 

Azt hiszem a Clue-n átment változások, friss vért, friss lendületet, és új szemléletet is adtak a csapatnak. Mi sem jobb példa erre, mint ez a remek kis lemez, ami után nagy érdeklődéssel várható a jövőre ígért nagylemez.