Owl
Nights In Distortion (2018)

    Itt a Forgácson ismertem meg az Owl nevét egy áprilisi hangpróbán, ahol az Orion Fenix c. EP-vel jelentkeztek. Nevüket egyből megjegyeztem, egyrészt mert tetszett az, amit ott egyetlen dalban, 22 perc alatt produkáltak, másrészt a 10 éves lányom kedvenc állata a bagoly, így a család eléggé fogékony bármilyen baglyos témára.

    A zenekar 2010-ben alakult, Patrick Schroeder dobos és Christian Kolf mindenes keltette életre, akik a Valborg nevű doom/death bandában zenéltek együtt igen magas minőségben, hogy itt szabadjára engedjék fantáziájukat minden féle kötöttség nélkül, ám mégsem lehet ráhúzni az Owlra, hogy teljesen más mint a Valborg, az alapok hasonlóak, de ez nem számít. 2 nagylemez és 4 kislemez után érkezett meg az újabb teljes mű, a Nights In Distortion 35 perce. 
    Az album megszületését egy tragédia árnyékolta be, néhány hónappal ezelőtt elhunyt a banda basszusgitárosa, René Marquis, Kolf jóbarátja, aki mindig ösztönözte a zenekart, hogy nem szabad feladni, hanem csinálni, menni kell előre. René témái szerepelnek a dalokban, iránta érzett tisztelet és gyász belengi az Owl jelenlegi hangulatát.
 

 
    Nem szeretném dalokra bontani az elemzést, mert mindegyik hasonló atmoszferával van megáldva, nincsenek jobb vagy rosszabb pillanatok/zenei részek és megoldások, mert mindenből csak a jobb van, sőt: nagyon jó! Az egyik erénye az, amit BlackZone is említett a HP-n, hogy teljesen egyszerű megoldásokkal készült, sehol egy túlkomplikált rész, semmi megfejteni való nem okoz gondot a hallgatás közben, behunyom a szemem és már magával is ragadott a zene. Erénye még az Owlnak a hangulat, hogy a gitár-basszus-dob-szintetizátor négyes nem nyomja el egymást, a hangszerek azonos szerephez jutnak végig, és a hangulat ugyan olyan akkor is, ha napkitörés erejével egyszerre dörren meg minden és akkor is ha csak a szél fútta szintis vagy az akusztikus részék csendülnek fel, nincsenek benne hangulati hullámvölgyek, hanem az első hangtól az utolsóig ugyan azt az álmodozós de borongós és halálos világban sodródunk mi is. A legnagyobb erénye a lemeznek és ami a többi stílustársa fölé emeli őket az nem más mint Kolf orgánuma és a torkából áradó, szinte ezerféle hang megformálása és feléneklése. Képes karakteres üvöltésre, mennydörgő hörgésre, lágy dallamokra, de nekem ez a rekedtes, Peter Steele-re emlékeztető éneklése a kedvencem, akit a banda vezére is igen nagyra becsül. Az első dalban hallható Carline Van Roos énekesnő lágy hangja nagyszerűen passzol a „baglyok” világába, de egyértelműen Kolf változatos hangjaitól utánozhatatlan a Nights In Distortion!
 

    Hangzás terén is rendben van mind a 6 szerzemény. Érezhetően death metal felől érkezett a csapat a mai világába, ezért megmaradt a kemény éle az egésznek és nem csorbult ki sehol. Minden hangszer tisztán, kivehetően szól, köszönhetően egy modern megszólalásnak, ami alatt azt értem, hogy a kütyük éppen addig a a maximumig vannak elcsavarva amíg az egész egy tisztán, élőn és arányosan tud megszólalni, amitől még nem kapunk egyfajta droid hatást, elektronikában elvesző steril valamit.

    Az idei év egyik meglepetése lett az Owl új nagylemeze, helye lesz az év végi listámon, MONOLITHE rajongóknak melegen ajánlott! Csukjuk be szemeink egy percre és adózzunk tisztelettel René Marquis és Peter Steele emlékének, mert elvesztésük nélkül talán ez az album meg sem született volna...

    A lemez meghallgatható a banda bandcamp oldalán teljes egészében. 
 
Owl_Nights_In_Distortion_2018
Kiadó:
Stílus:
Doom/Death metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.We Are Made for Twilight (07:12)
2.Transparent Monument (05:30)
3.Anamnesis (04:33)
4.Inanna in Isolation (07:08)
5.Abortion of Empathy (04:04)
6.Madness Is the Glory of This Life (06:38)
Írta:
McFrost1977
2018. október 14., vasárnap, 13:28
Facebook:
Mirror Of Deception - The Estuary (2018)
Kritika, boymester @ 2018. november 12., hétfő, 21:05
Symphony Of Symbols - Historiocriticism (2018)
Kritika, boymester @ 2018. november 10., szombat, 22:52
Night Gaunt - The Room (2018)
Kritika, boymester @ 2018. november 8., csütörtök, 20:19
Dawn Of Winter - Pray For Doom (2018)
Kritika, boymester @ 2018. november 6., kedd, 18:58
Sempiternal Deathreign - The Spooky Gloom (1989)
Kritika, boymester @ 2018. október 29., hétfő
Nekromant - The Nekromant Lives (2018)
Kritika, boymester @ 2018. október 20., szombat, 14:17
Koncertek
Tales of the Morbid Butchers #6 fanzine release party vol. II.
november 17.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Anticult Balkan Tour 2018
november 17., 20:00,
Collosseum Club
Pro-Pain, Don Gatto, Hemlock, Stonedirt
november 18.,
Dürer Kert - Room 041
Nightwish - Decades: Europe 2018 Tour
november 20.,
BudapestArena
Zeke
november 23., 20:00,
Robot
Skalstorm European Tour MMXVIII
november 25.,
Lovarda Egyetemi Kulturális és Konferenciaközpont
Aebsence, Amáliák
december 1., 20:00,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.098 seconds to render