Cameltoe
Up Your Alley (2018)



    Nemrég írtam cikket a hagyományokhoz hű, sajátos jelleggel is bíró Mare zenekarról, akiknek Trondheim városa ad otthont. Az ottani „szcéna” igencsak sok örömöt okozott nekem, így barátságos mosollyal öleltem keblemre legújabb promós ajándékomat, ami ugyancsak erről a norvég tájékról származik. Persze a földrajzi kapcsolatot leszámítva semmi köze a régi sulis black metalnak a meglehetősen egyedi névvel ellátott Cameltoe (a szó az emlősök osztályába tartozó párosujjó patás testrészére utal, a tevepatára, amit mi magyarok szinte a szemünk előtt látunk…) zenekarnak. A sem a nevet, sem a borítót nem kímélő társaságot Tron Sturle Aune gitáros alapította régi cimborájával, Nils Mortennel karöltve, amit az ifjú, ámbár nagyon tehetséges énekessel, Ben Rodgerssel, Trond Bakken gitárossal és Tobby Johansennel bővítettek mai formájára. Eltúlzott ismertséggel nem vádolhatjuk őket, azonban rögtön beszédesebb a dolog, ha azt nézzük, hogy a tagok olyan bandák háza táján fordultak meg, mint a Whitesnake, Thin Lizzy, Slade, TNT, Uriah Heep vagy a Def Leppard. Ha a végeredményt kellene hasonlítani valamihez, leginkább a Dokken neve ugorhat be a zenekar produkcióját illetően.


 
    Patás barátaink ezek alapján nem Belzebubot dicsőítik az Up Your Alley keretein belül, inkább a klasszikus 70-es, valamint 80-as évek hard rockját, kezdeti heavy metal muzsikáját hozzák el nekünk pusztán saját kedvtelésből és élvezetből, amiből általában sem maradandó, sem rossz lemez nem szokott születni. Nincs ez másként a norvégok bemutatkozását illetőleg, amit minden hard rock rajongónak lehet ajánlani minősége és vidám nevének köszönhetően, de puszta múltidézésnél tovább nem érdemes gondolkodnunk.
 

    A riff vezérelt nyitány, a Delusional refrénjénél szinte magam előtt látom Marty McFly-t, ahogy rátapos a DeLorean gázpedáljára és felgyorsul 88 mérföld óránkénti sebességre. Nincs ez másként a stadionrockra hajazó Screaming My Head Off esetében sem, aminek következtében gyorsan lankadni is kezdett a figyelmem az anyagot illetően. Egy valaminek azonban sikerül mentenie a lemezt, ez pedig nem más, mint Ben Rodgers, aki a Never What It Seemsben, majd még inkább a Tank Commanderben énekel hatalmasat, miközben a háttérben erőre kap az ősi hammond orgona. Nem hallgatom már napi rendszerességgel, mert annak idején túllőttem magam a 70-es évek zenéjével, de számomra ma is éppolyan élvezetesek ezek a hangok, amikből minőségit valljuk be, igencsak keveset kapunk manapság. Ugyan nem olyan intenzív a hangszer használata, mint egy ELP dalban (sosem felejtem el, amikor először láttam Keith Emersont, ahogy egy mozdony hangját imitálva először teszi magáévá hangszerét, láthatóan annak akarata ellenére).


    A Cameltoe persze művészi törekvések híján pusztán okosan dobálja egymásra a hard rock paneleket, kis karéjt lehasítva a múlt kenyeréből. Az viszont már tiszteletre méltó, hogy ezekből a zenei emlékfoszlányokból nem egy modernkedni akaró keveréket hoztak össze, hanem egy egységes színvonalú, végezetül egészen élvezhető albumot. Egyszerűen jó volt például hallani az I Always Cared finom balladáját, vagy a Van Halenes lüktetésű Twisted Fistert. A glam metalt általában a hard rock szégyenletes gyilkosaként tartom számon, így a lemez második felében már kevesebb kapaszkodót találtam, mivel itt is kiölte a kezdeti hangulatot, de ez csak személyes fóbia, ami alapján az egyébként igényes dalokat nem áll szándékom keresztre feszíteni.
    Ha számodra sem csak a „melyik a keményebb, durvább, szomorúbb vagy még sötétebb” féle farokméregetős hozzáállás jelenti a fémzenét és éppúgy kedveled a múlt nagyságait, mint az extrém vonalat, akkor kellemes perceket okozhat neked a norvég csapat, de ha kihagyod, éppolyan teljes lesz az életed. 
 
Cameltoe_Up_Your_Alley_2018
Kiadó:
Stílus:
hard rock/heavy metal
Értékelés:
 
Pont
: 6.5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Delusional
2.Screaming My Head Off
3.Never What It Seems
4.Tank Command
5.I Always Cared
6.Twisted Fister
7.Coming Home
8.Devils Soul
9.Rocky Road
10.Spread My Wings
Írta:
boymester
2018. október 20., szombat, 12:31
Facebook:
Stevie McLaughlin - Toy Empires (2018)
Kritika, boymester @ 2018. november 10., szombat, 17:41
Tomorrow's Outlook - A Voice Unheard (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 13., csütörtök, 17:58
Alms - Act One (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 8., szombat, 20:20
EVIL-LŸN - Disciple Of Steel (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 31., kedd, 10:23
Manacle - No Fear to Persevere... (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 23., hétfő, 11:10
Koncertek
Tales of the Morbid Butchers #6 fanzine release party vol. II.
november 17.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Anticult Balkan Tour 2018
november 17., 20:00,
Collosseum Club
Pro-Pain, Don Gatto, Hemlock, Stonedirt
november 18.,
Dürer Kert - Room 041
Nightwish - Decades: Europe 2018 Tour
november 20.,
BudapestArena
Zeke
november 23., 20:00,
Robot
Skalstorm European Tour MMXVIII
november 25.,
Lovarda Egyetemi Kulturális és Konferenciaközpont
Aebsence, Amáliák
december 1., 20:00,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.045 seconds to render