The Moor
Jupiter's Immigrants (2018)


Az olasz The Moor egy ígéretes debütáló lemezzel rukkolt elő 2012-ben, de a folytatás elég sokat váratott magára.
Szinte már el is felejtkeztem róluk, amikor is véletlenül belefutottam második albumukba, mely a Jupiter’s Immigrants címet kapta a keresztségben.
Nos, ahhoz képest, hogy hat év telt el az előző korong óta, illetve, hogy egy progresszív rock/metal csapatról beszélünk, meglepően rövid lett ez a második eljövetel. Kilenc dal, szűk 43 percben.

Mondjuk, én ezt egy csöppet sem bánom, mert így egy feszes, töltelékmentes lemez született!
Ráadásul, ha nem is egyetemes értelemben lett szó szerint progresszív, azaz újító, előremutató a Jupiter’s Immigrants, de saját mikrokozmoszukon belül mindenképp annak mondható.
Ugyanis olyannyira eltér a bemutatkozó CD-n hallhatótól a mostani The Moor muzsika, mintha nem is ugyanaz a zenekar játszaná.
Pedig csak minimális változás ment végbe náluk 2012 óta.
Gitáros poszton történt egy csere.
A friss opuszon már Andrea Livieri játéka hallható.

Hogy az ő csatlakozásával következett-e be a változás, arról fogalmam sincs, de a Jupiter’s Immigrants jóval modernebb és keményebb, metalosabb nótákat tartalmaz elődjéhez képest. Már a Year of the Hunger-ön is akadtak kis számban extrém vokáltémák, meg húzósabb tempók, de ezúttal néhány dalban szinte már a hörgés dominál, illetve jóval több gyors, melodic death metalos téma üti fel a fejét.



A változások már rögtön a nyitó Lead the Difference-ben nyilvánvalóvá válnak, bár itt még nincs extrém vokál, de tördelt gitártéma már annál inkább, az énekes pedig minden eddiginél fogósabb melódiákat hoz. Hol az Amorphis, hol a Katatonia neve ugrik be dallamai hallatán. A refrén konkrétan slágeres, már-már rádiórock.
De a lemez egészére igaz, hogy Enrico Longhin énekes/gitáros sokat fejlődött az emlékezetes témák írása és előadása terén!
A másodikként felcsendülő címadó tétel verzéi szélvész tempóval, kétlábgéppel és hörgéssel/acsarkodással vágnak gyomron, hogy aztán a refrén többszólamú, szinte a Savatage világát idéző megoldásai világítsanak rá, hogy ezek az olaszok igen kreatív csókák!

Nagy kedvencem a The Profiteer verzéje, ahol jó kis elektrós, szintis alapra énekel Enrico.
Itt a refrénre morcosodik be a történet, ott kerül elő egy kis hörgimorgi, majd egy dallamos gitárszóló. E szerzemény kapcsán kiemelkedőbbnek tartom a verzéket, mint a refréneket.
A Thousand Miles Away-ben egy olyan hangszínét hozza elő Enrico, amit eddig még nem igazán hallottunk tőle. Méregerős a verze, de a refrén maga a gyönyör! Baromi fogós és dallamos. Ahogy a szám címét a háttérben hörgicséli Longhin Mester az valami zseniális! Én is minden alkalommal vele "éneklem"!
És mekkora szólót kanyarítanak már a végére!


Azért nem vetkőzték le teljesen Opeth-mániájukat sem, mert az Inception egyértelműen az Åkerfeldt-művek zeneiségét idézi.
Az akusztikus gitár csatasorba állítása jóleső és kicsit lazítja is az eddigi tömény soundot.

Az Odin vs Jesus akkora MDM témával nyit, mint a ház, de aztán derült égből villámcsapásként (amit biztosan Thor idézett elő, Mjölnir nevű pörölyével!) érkezik egy Gregorian-ízű rövid kórusbetét, majd a mennyei magasságokba repítő refrén!
A záró Dark Ruler meg egy középkorszakos Paradise Lost-ra hajaz némileg.
Amikor már visszatértek a kemény, riffelő gitárok Holmes-ék zenéjébe, de a fogós énekdallamok és az elektronikus fűszerezés még megmaradt.
Úgy 03:40 táján Enrico hasonló hangfekvésben és dallamvilággal adja elő a refrént, mint tette anno Bruce Dickinson a szólólemezein!

Szóval színes, változatos, de mégis markáns arculattal rendelkező korongot tett le az asztalra a The Moor.
Nem hibátlan anyag, de jólesik hallgatni!
Remélem, a következő albumukra nem kell hat évet várni!


The_Moor_Jupiters_Immigrants_2018
Kiadó:
Stílus:
Modern prog. rock/metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Lead the Difference (04:29)
2.Jupiter's Immigrants (03:55)
3.The Profiteer (04:32)
4.Thousand Miles Away (05:09)
5.Enthroned (04:38)
6.Inception (04:52)
7.Odin vs Jesus (05:18)
8.The Alarmist (04:29)
9.Dark Ruler (05:12)
Írta:
oldboy
2018. november 10., szombat, 10:16
Facebook:
Koncertek
The Resist Tour 2018
december 12.,
Tüskecsarnok
The Dead Daisies, Gépmadár
december 12., 20:00,
Barba Negra
Kalmah, Vreid, Slegest
december 14.,
Dürer Kert - Room 041
Kingmaker Tour
december 18., 20:00,
Barba Negra
Fekete Zaj Tél 2018
december 28.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass IX.
december 28.,
Ti-ti-tá
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.036 seconds to render