Elhallgatott zenekarok
a 60-as 70-es évekből...

(GrundRecords • 2018)
oldboy
2018. december 1.
0
Pontszám
-



Három darabból álló (2CD és 1 DVD), exkluzív szett jelent meg nemrég a GrundRecords gondozásában, Elhallgatott zenekarok a 60-as, 70-es évekből… címmel.
Egy kis zene-és társadalomtörténeti kitekintés:

„A hatvanas-hetvenes évek progresszív kultúrájának van egy alig feltárt területe: a magyar pop-rock underground vonulata. Elhallgatott, de nem elfeledett zenekarok mint az Atlas, a Taurus, a Syrius és Kex keltek életre egy CD és egy film erejéig.
Vajon miért kellett elhallgattatni ezeket a zenekarokat? Miért nem tudtak nagylemezt kiadni, miért nem kerülhettek be az akkori médiába?
Az okok megértéséhez az akkori korszak történelmébe kell mélyen visszanyúlni, hiszen az okok ott keresendők. 1968 és 1975 között volt 10-13 zenekar, akiknek minden fellépésére, Budapesten és vidéken több ezer ember ment el. Ezek közül is kiemelkedő volt a Taurus, akiknél 5-10 ezer ember tombolt a koncerteken. Első fellépésük alkalmával a Budai Ifjúsági parkban több mint 10.000 ember zsúfolódott össze, és a koncert végén a szűnni nem akaró tapsban, őrjöngésben az emberek a Clark Ádám térre mentek, ahol megállítva a közlekedést, már a készülő rendőri intézkedés közepette azt üvöltötték föl az ég felé: „Radics Bélát a pártba! Taurust a kormányba!” Ennek a 10-13 zenekarnak az akkori jelenléte, fellépései, a zenéje, koncertjei, magukban hordozták a szabadság eszményét, az akkori ifjúság lelkében tartották a tüzet. Többüknek teljes nagylemezre való anyaga volt, mégsem jutottak el oda, hogy egy LP-n megjelenjenek. Mert az akkori párvezetés, élén Erdős és Bors elvtársakkal mindent megtettek azért, hogy megállítsák ezeknek az együtteseknek egyre növekvő népszerűségét. Az elhallgattatott zenekarok sora: Kex, Syrius, Bajtala, Taurus, Liversing, Atlasz, Scampolo, Aligátor, Tűzkerék, Atlantisz. Ezek közül a Kex fele, a Syrius egésze, Bajtala János és a dobos, az egész Atlasz Flamm Ferivel, a Scampoloból hárman, a Taurusból Brunner Győző még a 70-es évek elején disszidáltak. Radics Béla (Taurus), Faragó Judy (Scampolo), Váradi Vadölő János, a Liversing gitárosa, Szendrődy Zsolt, a Tűzkerék basszgitárosa, Kun Tamás, vagy a Kex-es Somló Tamás 2016-ban, vagy Bianki Iván és Imre Attila idő előtt, a negyvenes éveik végén, meghaltak. Így utólag úgy tűnik sikeres volt az MSZMP ifjúsági kultúrpolitikája, már ami a tiltást és a rombolást illeti.
Az említett zenekarok végleg elhallgattak, de visszhangjuk még a fülünkben cseng. Most jött el végre az elhallgatott zenekarok ideje: készült egy dokumentumfilm a témáról, tartottak egy nagy koncertet a MOM Kulturális Központban 2016-ban, és készült egy lemezfelvétel, amit most CD-n is kiadnak. Kiegészültek a zenekarok új, fiatal tagokkal és a régi ismert számokat, új hangzással, új tartalommal átdolgozva adják elő.”


Tehát már a „Fekete bárányok” (Beatrice, Hobo Blues Band, P. Mobil) előtt is léteztek olyan zenekarok, akik a „három T”-s rendszerben (támogatott, tűrt, tiltott) a tiltott kategóriába kerültek. Legalábbis egyiküknek sem engedélyezték nagylemez megjelenését, ergo elhallgatták őket.
Pedig esetükben még nem igazán volt szó provokatív dalszövegekről, botrányos színpadi viselkedésről. Legfőbb bűnük az volt, hogy angolszász, vagy épp amerikai eredetű stílusban próbáltak alkotni, muzsikájukra pedig vevők voltak a fiatalok, így több ezren vettek részt egy-egy koncertjükön, amit a hatalom nem nézett jó szemmel, hisz tudták, a tömeg bármire képes lehet… Volt köztük egyébként soul alapú csapat, hard rock „supergoup”, jazz-rock pionír, vagy épp avantgárd pop-rock alakulat.
A kiadvány két CD-je a 2016. december 3-án, a MOM Kulturális Központban megrendezett koncert zenei anyagát tartalmazza, a DVD pedig Kisfaludy András dokumentumfilmjét. Ő a Kex dobosa volt, a film pedig az ominózus zenekarok még élő tagjaival készült interjúkból, az akkori hatalom egyes képviselőivel (pl. Lendvai Ildikó, akkoriban KISZ KB kulturális osztályvezető, Bolba Lajos, a Magyar Rádió könnyűzenei osztályának akkori vezetője, Vitányi Iván, a Népművelési Intézet egykori igazgatója) folytatott beszélgetésekből, illetve a 2016-os koncert részleteiből áll össze.
Két színész pedig olykor-olykor fölolvas 1-1 részletet olyan besúgók jelentéseiből akik azzal voltak megbízva, hogy ezen zenekarok tagjaival tartsák a kapcsolatot, koncertjeiken vegyenek részt, majd tapasztalataikról tegyenek jelentést.



Magáról a két CD-n helyet kapott zenei anyagról csak annyit, hogy érződött a koncerten, hogy a zenekarok még élő és a koncerten fellépő tagjai sok éves kihagyás után ragadtak hangszert, vagy épp mikrofont.
A dokumentumfilmben a koncertre készülés jegyében lezajlott próbákba is betekintettek Faludy Andrásék, és az ott látottakhoz/hallottakhoz képest a koncerten már egész korrekt teljesítményt nyújtottak az öregek!
Főleg, hogy több esetben is nem az eredeti énekes állt 2016 decemberében a mikrofon mögé, lévén az már vagy nem él, vagy nem Magyarországon él.
Ennek ellenére alapvetően jól teljesítettek az „új” énekesek is.
Köztük akadnak, akik már egy fiatalabb generációhoz tartoznak, de olyanok is, akik tagjai voltak az eredeti zenekarnak, csak nem énekesi poszton tevékenykedtek.



Mint pl. Makrai Pál, aki élvezhetően interpretálta az anno Flamm Ferenc által énekelt Atlas dalokat, vagy épp Tóth János Rudolf, aki a Kex gitárosa volt, de ezúttal több nótában is ő személyesítette meg Baksa Soós Jánost.
Sajnos a Liversing esetében már más a helyzet. Pedig ott az eredeti énekes, Túry Árpád állt ezúttal is a mikrofon mögé. Nem tudom milyen lehetett a hangja fénykorában, de mostanra nagyon megkopott. Ráadásul az angol kiejtése is hagy némi kívánnivalót maga után. Anno 30-40 éve még elment, ha valaki gyakorlatilag halandzsát adott elő, hisz akkoriban még kevesen beszélték hazánkban az angolt. De manapság már inkább paródia számba megy az amúgy nagyon cuki kisöreg brutál akcentussal és igen hamisan elővezetett „éneklése”.
Szerencsére a muzsikusok tök frankón nyomják a klasszik rock’n’rollt és Árpibára sem lehet haragudni, mert annyira lelkes!



Az It’s Over Now Baby Blue esetében nem értettem, miért nem stimmel az Árpád által énekelt szöveg a bookletben lévővel. Bár nem minden szavát értettem, de amiket igen, azok köszönőviszonyban sem voltak a szövegkönyvbe leírtakkal. Ennyire azért nem rossz a kiejtése!
Aztán kis kutakodás után rájöttem, hogy a kiadvány szerkesztője követett el egy kis hibát, ugyanis a Liversing egy Bob Dylan dalt adott elő, a bookletbe viszont egy The Rolling Stones és még sok más formáció által feldolgozott szerzemény, az It’ All Over Now szövege került be.
Egy másik apró baki a Kex esetében figyelhető meg.
A dokufilmben még meg van nevezve Lee Olivér, mint közreműködő gitáros, a bookletben viszont már nincs feltüntetve, pedig a koncertfotón látható…



Mindezek ellenére az Elhallgatott zenekarok a 60-as 70-es évekből… egy külcsín és belbecs szempontjából is igényes kiadvány, mely beszerzése ajánlott azok számára, akiket érdekel a hazai pop-rock zene története, annak szociológiai aspektusai!



Depeche Mode Depeche Mode
március 25.