Nagy Feró
Hamlet

(GrundRecords • 2018)
oldboy
2018. december 14.
0
Pontszám
-
 
Mielőtt valaki azt hinné az idei évszám láttán, hogy egy új Feró lemezzel van dolga, gyorsan közlöm, hogy nem.
CD-n viszont most jelent meg először a „nemzet csótányának” eme érdekes albuma, melyről a fiatalabb generáció tagjai nem biztos, hogy túl sokat tudnak. Bevallom, én is csak nemrég szembesültem e korong/vállalkozás létével, amikor is a GrundRecords küldött nekem egy példányt a CD-ből. Igaz, sosem voltam Beatrice/Nagy Feró rajongó, így talán bocsánatos bűn, hogy számomra eddig kimaradt Feró Hamletje.
Bevezetőül lássuk Rozsonits Tamás, rockzenei szakíró történeti kitekintését!
Egyébként ez a szöveg megtalálható a vaskos booklet első, belső oldalán:

„Ahogy a világirodalom legnagyobb hatású drámája és legtöbbet idézett műve, minden férfiszínész örökös szerepálma a Hamlet, úgy a Nagy Feró életműből is kiemelkedik William Shakespeare tragédiájának nagyferói feldolgozása. A baboskendős Beatrice első köre 1981-ben zárult le, amikor Feró feloszlatta a zenekart. A sokoldalú és folyamatosan új utakat kereső örök lázadó az éppen felosztott Dinamit zenészeivel 1982-ben megalapította a Bikini együttest és elkészítették a magyar rockzene két kiemelkedően fontos albumát. 1983-ban emlékezetes alakítást nyújtott az István, a király című rockoperában, majd 1985-ben a Rockszínház Hair – előadásában a főszereplőt, Bergert személyesítette meg hatalmas sikerrel. Érdeklődése a színház világához vonzotta, már 1984-ben hozzáfogott a Hamlet színreviteléhez, Arany János fordítását felhasználva írta és gyúrta a dalokat régi alkotótársaival, Miklóska Lajossal, Lugossy Lászlóval és Donászy Tiborral, vagyis a klasszikus Beatricével Budapesten, a Dallos Ida Művelődési Házban. „Valami bűzlött” a Beatrice feltámadásáról, ennek jele volt az is, hogy Feró elhagyta a Bikinit. 1985-ben a kecskeméti Katona József Színházban elkezdődtek a próbák, Jancsó Miklós a rá jellemző kísérleti előadást tervezett, ám a próbafolyamat megszakadt. Még abban az évben megjelent egy kislemez a „Lenni vagy nem lenni” és az „Iszákos a nevünk” dalokkal, majd a következő évben új stúdiófelvételen, nagylemezen látott napvilágot a Feró-féle Hamlet. Az eredeti tervek szerint dupla album készült volna, hiszen a darabban nyolcvan perc a zeneanyag, lemezre végül egy rövidített változat került. A lemezborító tanúsága szerint a zeneszerző Nagy Feró, a szövegeket W. Shakespeare drámájából Arany János fordítás alapján Nagy Feró állította össze. A magyar rocktörténet számára pedig az a legfontosabb, hogy valójában ez a Beatrice első önálló nagylemeze (az 1980-as Omega – LGT – Beatrice lemezen, majd a CD-n is csak töredékidő jutott a Ricsének). Nagy Feró ezzel a lemezzel szintet lépett: a „nemzet csótánya” kifinomult ízléssel, magas művészi fokon, érzékeny előadást nyújtva bizonyította be, hogy otthonosan mozog és igazodik el a drámában és az útkereső, eligazodás nélküli, beilleszkedni nehezen tudó fiataloknak kapaszkodót nyújtott Hamlet sorsán keresztül saját magával, hiszen más nem is lehetett volna hitelesebb ebben a szerepben, mint ő! A darabot Budapesten, az Egyetemi Színpadon mutatták be 1987. január 30-án, Katona Imre rendezésében, a Beatrice 1987-ben újjáalakult, a Hamlet zeneanyagát pedig most első ízben vehetjük a kezünkbe és élvezhetjük CD-n.”

Maga a booklet nagyon impozáns, találhatók benne archív fotók az 1987-es, Egyetemi Színpadon tartott Hamlet előadásról, melyeket Korniss Péter fotóművész készített, illetve korabeli plakátok is. És egy Nagy Gyula képregénygrafikustól származó, 20 paneles kis képregény. Íme, az egyik panel:


A darabhoz készült 80 percnyi zenéből végül 48 perc került a lemezre, és ebben már benne van a két kislemezdal is. Amik kb. 8 percet tesznek ki, így elmondható, hogy a zeneanyag fele lett anno bakelitbe, most pedig CD lemezbe préselve.
Talán nem is baj, hogy végül a dupla helyett csak szimpla lemezként jött ki a Hamlet. Mert míg pl. az István a király zenéje önmagában, a színdarab megtekintése nélkül is maradéktalan élményt nyújt, addig a Hamlet így „körítés nélkül” számomra elég nehezen befogadható.



Persze nem biztos, hogy a színdarab láttán könnyebben meg tudnám emészteni ezt a muzsikát. Pedig nem rossz zenét hozott össze Feró, akadnak rajta figyelemre méltó momentumok, még progresszívnek is titulálható megoldások, de slágertéma híján én inkább csak avantgárd, kísérletező, sokszor kakofóniába hajló művészi kinyilatkoztatásként tudom értékelni a produkciót. Kicsit olyan érzésem van hallgatása közben, mint a korai Frank Zappa lemezek esetében. Inkább csak távolról tisztelem…
Bár nyilván ez teljesen szubjektív, de én a Ferós Bikini lemezekért sem rajongok, sokaknak pedig azok jelentik az igazi Bikinit, szemben a D. Nagy Lajos csatlakozása után készült pop-rockos vonallal.

A  maga nemében jó a Hamlet, öröm hallani rajta Kaszás Attilát, Feró antihangja is teljes pompájában tündököl és tényleg tele van rendhagyó megoldásokkal. Meg merem kockáztatni, hogy ez Feró / a Beatrice pályafutásának legprogresszívebb, legművészibb korongja. Az Ophelia beárulá Hamletet című tételben konkrétan a Pink Floyd Fal albumáról nyúlnak le egy témát.



Persze megcsavarják azért, de kapásból felismerhető a forrás! És hát ne feledkezzünk meg az olyan sorokról, amik 1986-ban legalább akkora, sőt még talán nagyobb jelentéssel bírtak, mint manapság.

Pl. „Rohad az államgépben valami”.

Csoda, hogy a cenzúra ezt a mondatot engedte lemezre venni. Jó-jó, akkoriban már „puha” diktatúra volt, meg végül is Feró hivatkozhatott arra, hogy csak szó szerint idézte Arany János fordítását…
Hmmm…
A jó értelemben véve „beteg” alkotás Feró Hamletje, ami hallgatásról-hallgatásra jobban tetszik, bár valószínűleg sosem fogom kedvenc lemezeim között emlegetni.
Mindenesetre bizonyította, hogy Nagy Feró többdimenziós alkotó.

A nagyferói Hamlet a magyar könnyűzene egyik üde színfoltja az nem vitás!
Hogy fenomenális, magaskulturális zenés színmű, vagy kakofóniában tobzódó agymenés, netán a kettő között valami, az már egyéni megítélés kérdése!
Mivel nem friss mű, így nem pontozom, de amúgy is gondban lennék a számszerű osztályzattal, mert per pillanat még én sem tudom, hányadán állok az itt hallottakkal… 

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.