Abythic
Beneath Ancient Portals

(Blood Harvest • 2018)
boymester
2018. december 17.
0
Pontszám
7.5

    A 2018-as Abythic már nem az a zenekar, amely 2015-ben A Full Negation Of Existence című EP-jével debütált a death metal színtéren, de a lényegén ugyanakkor mit sem változtatott. Adott egy német földalatti death mozgalom, melynek tagjai egymásnak adogatták a kilincset a próbák és a dalírás közepette, viszont a végeredményt nem érhette meg mindenki ebben a projektben. Underground pincelakokról van tehát szó az új tagok és az új dalok esetében is, melynél, ha ennél tovább nem toljuk fel a lécet, akkor elégedetten kelhetünk fel a fotelünkből, hogy egy jó lemezt hallottunk. Stílusában az Abythic természetesen a manapság népszerű old school death jelzőt aggathatja magára, mint egyenes ági leszármazottja olyan bandáknak, mint a Bolt Thower, Incantation és az erőteljes és sötét lassulások miatt az Asphyx. Az albumot összerántó zenészek 20-30 éves konzervdobozokban rendeltek maguknak egy adag death metalt Svédországból és a tengeren túlról, amit még csak a mikrohullámú sütőbe sem voltak hajlandóak betenni nekünk, pusztán egy rozsdás bádoglemezre öntötték össze, hogy onnan szemezgethessünk belőle magunknak. Egyéni összetevőnek még egy kanalat, annyit sem mellékeltek számunkra és elvárják, hogy feltétel nélkül imádjuk, mert ez nagyon jó volt évtizedekkel ezelőtt.
Ha valaki, én tudom, hogy mennyire lehet rajongani egy-egy stílusért, így biztosan lesznek, akik puszta kézzel állnak neki a lakomának és őszinte meggyőződéssel jelentik ki, hogy igen, még 2018-ban is jönnek ki klasszikus death lemezek. A szemellenzőt félretéve azonban gyorsan eltűnik a vérgőz és nem marad más, csak néhány ügyesebb tempóváltás és pofásabb riff, amit már unottan tologathatunk magunk előtt azon gondolkodva, hogy szükségünk van-e még erre egyáltalán. A klasszikusok pont azért azok, mert elsőként, mai napig helytálló minőségben prezentálták nekünk az őrület spektrumának addig láthatatlan, vagy alig érzékelt részleteit, az Abythic viszont zseblámpával akar bevilágítani egy amúgy is világos termet fényes nappal.
    A pontszámra tekintve azonban láthatjátok, hogy a helyzet közel sem olyan gyászos, mivel minden sablonossága ellenére azért a csapat összehordott pár erősebb témát, főleg a kiadvány első felében. A nyitó Prelude To Obscurity például igazán hangulatosra sikerült, mélységével és súlyával gyorsan keblére veszi az erre fogékony hallgatót, a Purpulent Phantasm pedig olyan dal, amit nehezen tudunk nem végigbólogatni elejétől a végéig. A frontemberi poszton HM-et (Asphixation, Impure) váltó Leimy (Reckless Manslaughter) ugyan jóval ötlettelenebb hörgés-morgás kombinációval próbál meggyőzni minket elődjénél, de a sűrű hangzáshoz és hangulathoz elégséges teljesítményt nyújt, az igazi vonzerőt ezért Max és Othon Kokkinos gitárosok jelenthetik, akik azért hozzák a régi sulis death anyag esetében elvárható kötelezőt.
 

    Elég jól kiemelték az anyagon Diego basszusjátékát, aminek igazán a lassabb részeknél van jelentősége és nagyon jól megtámogatja MDB nem túl ötletes dobjátékát. A tételről tételre bekövetkező visszafogottság, már ami a tempót illeti, a negyedikként felcsendülő, a lemez címét is szolgáltató Beneath Ancient Portals esetében is szórakoztató tud maradni, nyomasztó légköréből azonban már nincs menekvés. A középtempós Redemption Through Soul Transfusion viszonylag eseménytelenül gördül el mellettünk, majd a T.H.O.N. egyetlen, egyébként jó riffel próbál meg elvarázsolni minket sajnos elég kitartóan és hosszan. Nem véletlen a jó téma sem, mivel a dal címe a Darkthrone The Hordes Of Nebulah (Panzerfaust) tételéből ered, aminek itt egy halálosabb verzióját kapjuk. Persze ezt nem tüntették fel sehol… Az álmosítás után jól esik az Afterwards Behind Beyond, de túl sok maradandót ez sem nyújt számunkra, az albumot pedig a Depths Of Oblivion középszerű death/doom egyvelege teszi vissza a sírba.
    Stíluslemez tehát az Abythic produkciója, ami semmit nem hajlandó hozzátenni a műfajhoz, de akinek már egészen szép gyűjteménye van az elmúlt évek jó, de kiemelkedőnek nem nevezhető death metal reneszánszukat élő kiadványaiból, annak érdemes helyet szorítania a polcon ennek az albumnak is.
 
Depeche Mode Depeche Mode
március 25.