Peste Noire – Split – Peste Noire (2018)
 

    Az anyanyelvét használó Peste Noire méltán hírhedt zenekar, mely akkor sem tagadhatná le francia mivoltát, ha kínaiul csendülnének fel a szabályokra, elvárásokra magasról tevő szerzeményeik. Kezdetektől fogva átjárja munkásságukat az a fajta művészkedő sznobizmus, direkt hatásvadászat és meghökkenteni akarás, mely hazájuk alkotóit a filmrendezőktől az árufeltöltőkig jellemez. Ez van akinek bejön, van akinek kevésbé, az érdekességre vágyóknak viszont biztos táptalajt jelent. Mivel többször megfordultak már a hangpróbák háza táján, így könnyedén fel tudtam eleveníteni közös múltunkat, mely során egyszer igazán találóan sikerült megfogalmaznom a velük szemben támasztott érzésemet: érzem, hogy finom falat került a számba, de valami furcsa oknál fogva képtelen vagyok lenyelni. Nincs ez másképp a duóvá zsugorodott Peste Noire esetében sem, melyben továbbra is Ludovic Van Almst a főnök Famine néven, aki mellé most Tuomas Rytkönen (Spellgoth) csatlakozott a billentyűk kezelése végett. Érdekes dolog ez, mivel legtöbb projektjében a károgás volt a fő erőssége (Horna, Black Death Ritual, Prevalent Resistance, Trollheims Grott).
    Így 2018-ra azt hiszem kijelenthetjük, hogy Peste Noire név alatt hallottunk már kísérletezős, mégis a 90-es évek mocskáig visszatekintő lemezt, modernebb, „bármi megtörténhet” anyagot, boncolgattuk a politikát és nacionalizmust, a középkor borzalmait és betegségeit, de terítékre kerültek napjaink mentális problémái és devianciái is, szóval eljött a projekt számára az összegzés, a számvetés és az újabb útkeresés ideje, aminek végeredménye egy igazán skizofrén ötlet, miszerint találkozzon egy lemezen a régi világ, valamint a jóval megengedőbb vonal, ahol a black metal bőségesen megfér az underground hip hop alapok mellett.
    Szinte látom, ahogy a leírtak alapján nyílik a bicska egyesek zsebében és állítólagos szentségtelen lelkükkel szentségelnek nagyokat, hogy már a fekete fém sem az igazi... De szerintem a zenekar ismerői sosem tartották őket egyértelműen orthodox felfogású formációnak és tudják, mire vállalkoznak akkor, ha a franciák lemezével akarják tölteni az idejüket. A saját magával szembe néző, saját magát arcul köpő anyag egyértelműen újabb fricska a megszokásnak, a konvencionális elképzeléseknek, amit elejétől a végéig átjár az a fajta morbid hangulat, mely minden egyes tételben, stílustól függetlenül vegytisztán megjelenik náluk a kezdetek óta. Gondolok itt például a direkt egyszerű ezközökkel operáló, ősi black alapokon nyugvó Aux Armes! első perceire, melybe aztán tipikus francia dallamok szűrődnek be és idővel megjelennek a fúvós hangszerek is vendégzenészek közreműködésével.
 

    Szeretem a francia nyelvet? Nem igazán. Csípem az érezhetően direkt művészkedést? Egyáltalán nem. Viszont az egyéniséget igen, amit a Peste Noire tagadhatatlanul képvisel ebben az erős nyitányban. Nagyon hangulatos a black metal gyökereire visszatekintő, epikus refrénnel ellátott Songe Viking, valamint az azt felvezető, szintén a francia sanzon dallamaira emlékeztető Interlude is. A Raid Éclair a skizofréna és belső vívódás korszakát idézi fel furcsa megoldásaival, akárcsak a 666 Millions D'esclaves Et De Déchets című tétel.

    Az első 5 dal után veszi kezdetét az album második fele, mely a borítón külön alcímet kapott, Degenerate Partként lett feltüntetve. A különálló dalcsokor az önmagából kiforduló csapatot hivatott bemutatni, erre utal a hatodikként felcsendülő Noire Peste tétel címe is. A lassan vonagló dal a szenvedés, vívódás hangjait mutatja be, akárcsak a modernebb alapokat kapott Des Médecins..., amely korábban már hallható volt a bemutatkozó albumon 2007-ben, jóval tradicionálisabb formában. Ezt a formulát követi a Turbofascisme, az Aristocrasse és a lemezt záró Domine is.
    Ezeknek a daloknak a megítélése igencsak egyéniség kérdése, mert hasonlóságuk okán nem túl izgalmasak, sőt, eredetinek és megdöbbentőnek sem nevezném őket, ha viszont elfogadjuk, hogy ezzel önmaguk paródiáját, kiforgatását vitték véghez szánt szándékkal, akkor teljesen más színben tűnnek fel. A szándékot tehát értem, viszont a szerzemények ettől függetlenül nem lettek túl erősek.
Földhöz ragadtabb létem miatt természetesen a lemez első fele az, ami igazán elszórakoztatott a kiadványon, de morbiditásban, elvontságban nem marad alatta a folytatás sem, amihez a zenekar továbbra is megköveteli azt, amit korábban mindig, a teljes nyitottságot.
    Megszületett tehát a franciák újabb kiadványa, ami ismét alkalmas viták kirobbantására, érvek és ellenérvek kiváltására, ahogy elődei is, ugyanakkor minőségében akadnak vitathatatlan problémák. Koncepció és tudatosság áll az egész mögött, mely továbbra is azt hivatott hirdetni, hogy a zenében bármi lehetséges, megtehető, őket pedig egyáltalán nem érdeklik a szabályok. A művésznek illik, sőt kötelessége megkérdőjelezni mindent, beleértve önmagát is. Hangulatzene az egész, mely még engem is meglepő módon eltalált a napokban, ettől függetlenül értetlenül állok az előtt, hogy szükségem van-e erre egyáltalán... Úgy néz ki az új anyag is megjárja majd a hangpróbát, ahol változatos skálán mozgó értékelésre számítok, nálam egyelőre pozitív irányba billent a mérleg...
 
Peste_Noire_Peste_Noire_8211_Split_8211_Peste_Noire_2018
Kiadó:
Stílus:
morbid fekete zaj
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Aux armes! (06:59)
2.Interlude (01:48)
3.Songe viking (04:32)
4.Raid éclair (05:41)
5.666 millions d'esclaves et de déchets (07:12)
6.Noire Peste (04:37)
7.Des médecins malades et des saints séquestrés (05:15)
8.Turbofascisme (03:07)
9.Aristocrasse (03:53)
10.Domine (05:41)
Írta:
boymester
2018. december 24., hétfő, 15:58
Facebook:
Armand 2018. december 24., hétfő, 18:40
Armand
Csatlakozott:
2016. május 7.
Hozzászólások: 144
A Peste Noire valóban nacionalista, politikai, késsé deviánsnak is mondható. Egyedien keresték meg eddigi útjukat, amit jócskán befolyásol az általuk is megélt hétköznapi közmédia butítás, ferdítés. Jellegzetesen francia, mind fekete fém befolyásoltságával, mind a sanzonok alapjaival és az e rétegben nem épp szokványos streetwear hip-hop motívumokkal. De az újítók hoznak eredményeket… még ha a tradíciókra is kívánják a figyelmünket felhívni. Nekem boymesterrel ellentétesen pont a lemez második „Degenerate Part” fele ad izgalmas hangulatot. Az alapok totál martial industrial elktronikusra vannak véve, amik jókora háborús, harcias kaotikus disszonanciát kölcsönöznek beteges témáiknak. A szöveget (amik meg amolyan harca hívóak, a mostani világpolitikai, társadalmi eseményei megdalolva „A szirénák hívásán kerülj az Indo-Európai színek zászlaja mögé, amely a háborút, a szent-földet testesíti meg!” Aux armes) meg szó szerint bele köpik az arcunkba, minimál dallamokkal kísérve. War trip-hop …ha-ha
Koncertek
Keep of Kalessin, Shade Empire, Malphas
június 23.,
Dürer Kert - Room 041
15 Years the Metal Mass
június 24.,
Barba Negra Track
The Flesh & Blood World Tour 2019
június 25.,
Barba Negra Track
Evolution Tour 2019
június 25.,
Budapest Park
Toto - 40 Trips Around the Sun Tour 2019
június 27.,
Papp László Budapest Sportaréna
Flogging Molly, Russkaja
július 3.,
Budapest Park
Rituals of Power European Tour: Phase II
július 3., 19:00,
Collosseum Club
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.104 seconds to render