Nomad
Új remény

(Hear Hungary • 2018)
Győr Sándor
2019. február 11.
0
Pontszám
8.5
Cicóék új anyaga nehezen adta meg magát. A Hotel Polimer után a koncepciózus Márványmenyasszony hamar maga mellé állított köszönhetően az olyan daloknak, mint a címadó, Az utolsó katona, A szerelem ilyen vagy például a Minden történet.


Nos, az Új reménynél ez nehezebben ment, hiába rendelkezik már első hallásra felismerhető saját hanggal banda. Valahogy az első hallgatások során csak az volt az érzésem, hogy ismét korrekt anyag született, de ezúttal semmi extrát nem sikerült hozzátenni és csak egy újabb jó albumot szállítottak le megbízjatóan Nagy Leviék. Még annak ellenére is ezt gondoltam, hogy a lemezt felvezető, másodikként közzétett és klippel is megtámogatott Piros és zöld lámpák c. dalt jó választásnak éreztem. Micsoda refrént sikerült ebbe is írniuk Marciéknak! Hamar az egyik kedvencem lett, valószínűleg a koncertek kihagyhatatlan darabjává válik majd.


A lemezt nyitó Örökké barátok megint csak a zúzós refrénnel. A dal meg szárnyal, emelkedett darab.
Ezt sikerül még megfejelni Az én világomban. Ezt szívesen meghallgatnám akusztikusan, úgy talán még nagyobb hatást tudna kiváltani az elmélkedős szövegével.
A csapat lazább oldalát mutatja a DAL 2019-be is bekerült A remény hídjai. Ez egy hagyományosabb Nomad szerzemény, dallamos, dúdolható, a nagyközönség által is szerethető cucc.


Nekem nagyon bejön a Van-e remény? is. Ez is csapat rádióbarátabb, klasszikus rock irányát mutatja.
A headbengelősen induló Ha nem nőnek virágok meg többek között azért jön be nagyon, mert Marci talán ebben használja ki legjobban a hangját. Tetszik amikor a nyersebb, kicsit Bill-es vokál van a dalokban, ahogy itt is.
A Van pár kilométerben meg némi elektronika is került, ami – számomra legalábbis – sokat hozzátesz a dalhoz.
Talán erre a két nótára tudom leginkább azt mondani, hogy úgy fordultak egy újabb irányba, hogy közben megtartották a meghatározó ismertetőjeleiket.

Az is tetszik, hogy belefért a zenekarnak egy visszatekintés is. Most kicsit vissza is ugrok az időben. Annak idején a Fodis első lemezük (Végá.lom..) nagy kedvencem volt és a koncerteken erről játszott dalok Marcinak is baromi jól állnak. Ezt az új lemezt pedig pont annak a Pillanatok című, kitűnően áthangszerelt dalával kezdték promotálni. A rajongói fotós klip ötlete meg külön “piros pontot” ér.

Az Ákos feldolgozás érdekes, bár inkább stílusgyakorlat és – annak ellenére, hogy szeretem a dalt – nem érezném a hiányát, ha lemaradt volna a lemezről.

Nem lepődnék meg túlságosan, ha kiderülne, hogy a Csak a csend szól még a Márványmenyasszony dalaival egyidőben vagy időben azokhoz nagyon közel született volna. Simán el tudnám képzelni azon az albumon is. Ráadásul azok közé a zárótételek közé tartozik, amik kedvet csinálnak ahhoz, hogy újra lepörgessem a lemezt.

Összességében megint csak azt tudom mondani, hogy nem okozott csalódást a banda. Most egy laza szálra felfűzött dalcsokor érkezett Cicóék műhelyéből, a szövegek ismét elgondolkodtatóak, a dalok kidolgozottak, és minden bántó él nélkül a szó jó értelmében rádióbarát lett a lemez. Az sem újdonság, hogy a lemez külcsínére nagy hangsúlyt fektetnek. Mind a digipack csomagolás, mind a booklet remek munka.
Tetszik, na! Az Új remény 2018 kiemelkedő lemeze számomra
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.