A 40 perces albumon 9, 4-5 perc környékén mozgó dalt sorakoztattak fel a meggyőzésünk érdekében, melyen zenészént teljes vállszálességgel feszíthetnek, ugyanakkor dalszerzőként nem sikerült rácáfolniuk a bevezetőm egyetlen szavára sem. Az ízes gitárjáték, lüktető dobok, blues elszállások és Charlotta egyébként igencsak erőteljes hangja csak a műfajon túl a mai napig nem látóknak fog maradéktalan örömöt szerezni, mert a The Riven lemez egyszerűen néhány dal erejéig szórakoztató. Mindegy, hogy az album elejét, közepét, esetleg utosló számait hallgatjuk meg, azokra esetleg még egy jót bólogathatunk is, egyben sajnos nem képes túljuttatni minket azon a godolaton, hogy ezt vagy azt a részt már hallottuk valahol.
Nehéz feladat ilyenkor értékelni egy albumot, mert a maradéktalan slágerek hiányát leszámítva igényes zenei produkciót hallhatunk a bandától, ugyanakkor semmilyen indokkal nem tudnám magam rávenni, hogy a kritikához szükséges randevúnk után bármikor visszahívjam. Elnézve kissé butyuta, szórakoztatásra szánt videóikat pedig igazán komolyan venni sem lehet őket. Ajánlani azoknak tudom a svédek hivatalosan március elsején érkező debütálását, akik valami régi sulis rockzenére akarnak kocsikázni, természetesen néhány háztomböt, és már csordultig vannak a klasszikusokkal, sőt a másodvonalas zenekarokkal is. Ha esetleg valakinek a The Sign Records lenne a szíve választottja, akkor még mindig jobban ajánlom a pár éve megjelentetett Excerpts From a Future Past című lemezt a Hällas nevű csapattól, ami egy igazán tökös hard rock anyag lett még mai szemmel mérten is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.