Örmagna
Örmagna (2019)
 
 

  Izlandról szinte mindenki tudja, hogy a világ egyik legszebb helye és rendkívül kevés ember mondhatja el magáról, hogy itt él. Ennek megfelelően nehéz lenne a szigetországot zenei nagyhatalomként számon tartani, de ahogyan az izlandiak sajátos világa zenekarain keresztül  a felszínre tör, az szinte mindig kecsegtet minket valami egyedi hangulattal, amit könnyedén el tudunk különíteni másoktól. Nincs ez másképp a black metalt illetően sem, mivel a nagyrészt Reykjavík környékére összpontosuló, jelenleg is aktív bandák (körülbelül 20 zenekarról beszélünk) önálló hangulati világot alakítottak ki maguknak az elmúlt évtized során. A viszonylagos egységesség annak is köszönhető, hogy a csapatokban nagyon sok az ádfedés, ami a zenészeket illeti. Több művésznév sokszor ugyanazt az illetőt takarja hasonló, vagy teljesen más szerepben egy-egy projekten belül. A fő sodrást alkotó bandák tagjai (Svartidauði, Carpe Noctem, Naðra, Misþyrming) alkotják feltételezésem szerint (természetesen névtelenül, arctalanul) a frissen debütált Örmagna nevű formációt is, ami nem sikerült kevésbé izlandira, mint bármelyik felsorolt csapat.
 

 
    Nézzük, mi is tartozik hozzá ahhoz a hangulathoz, amit csak a vulkánok által kiköhögött levegő belégzése képes létrehozni. A zenekarok közös jellemzője, hogy akarva-akaratlanul is sok atmoszférikus elemet tartalmaznak, miközben mégsem sorolhatók a „dobj egy természetfotót a borítóra” mozgalom élharcosaihoz. Változatos, de többnyire lassabb, kimértebb tempóra számíthatunk mindegyik esetében, a szokásos északi károgást pedig jóval meggyőzőbb, érzelemgazdagabb vokál váltja, amiben van valami végtelenül puritán, végtelenül ősi íz, amibe könnyen beleborzonghatunk. Persze ezek az érzelmek a spektrum árnyékosabb oldalán keresendőek: gyűlölet, düh, harag, félelem, fájdalom. Az Örmagna esetében ennek az éneknek egy igazi nagyágyúját kapjuk meg Ö személyében (O, Mannveira, Wormlust, Naðra), akinek változatos kitörései, acsarkodásai dalról dalra képesek a lelkünkbe marni. Sokszor úgy éreztem hallgatás közben, hogy Ö fogott egy nagyszerű dallamot, azt beletette egy üvegbe, belegöngyölte egy koszos rongyba, majd a falhoz csapkodta és így tálalta fel nekünk. A sötét függöny és mocsok mögött tehát ott rejlik az izlandi dallamvilág, ami hamisítatlanul képes felütni a fejét a legváratlanabb pillanatokban is.
 

    Az apró szilánkokból álló, azonnal ható hangokból a rövid Intro keretén belül már ízelítőt kapunk, de igazán a Háskinn í Seljunum során értjük meg mibenlétüket. A majd 9 perces tétel kimérten, türelmesen halad előre néhány robbanással, elő-elő bújó dallamokkal és gondoskodik róla, hogy a továbbiakban csak az arra érdemesek maradjanak meg a kiadványnál. D és S gitárokon adják elő ugyanazt a szisztémát, amit az énektől kapunk, A mélyre hangolt basszusa H sok magas hangot használó dobjátékával képez egy hatásos kontrasztot, aminek köszönhetően az egész élőnek, lélegzőnek és elkerülhetetlennek tűnik. Ha ez még nem lenne elég az üdvösséghez, akkor azt is elárulom, hogy a recepthez jó dalok is társulnak. A viszonylag depresszív nyitás után például a jóval rövidebb Náladoði bugyborékoló, beteg énekétől szinte végig libabőrt kaptam, a címadó és egyben a zenekar nevét is szolgáltató Örmagna pedig egy igazi elmebetegség. A dal egy már-már pofon egyszerű, de piszkos rock menetelésként kezdődik és egy félelmetes ívet jár be lehelletnyi folkos elemektől egészen az erőteljes zúzdáig. Nem kevésbé változatos a doomból induló 3 ár í dýflissu és a talán egy kissé túlnyújtott Með lögum skal land brjóta sem, de a lemez végén a kegyelemdöfést a Dansar saurs og saurlífis viszi be tökéletesen.
    Aki alapvetően kedveli az izlandi fekete fémet, az nyugodt szívvel gyarapíthatja a gyűjteményét az Örmagna debütálásával, mert biztosan nem fog csalódni az anyagban. Azon kívül, hogy a hangzása kicsit sűrűnek és nehéznek tűnik 41 percen keresztül, valamint néhány percet lehetett volna faragni a végeredményből, nem igazán tudnék belekötni a srácok teljesítményébe. A közös zenészeknek, irányvonalaknak köszönhetően eléggé egysíkúvá kezdett válni számomra az izlandiak effajta zenéje, de az Örmagna klasszikus fekete fémbe ágyazott témái nagyon üdítően hatottak. 
 

 
Ormagna_Ormagna_2019
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Intro (01:27)
2.Háskinn í Seljunum (08:43)
3.Náladoði (04:32)
4.Örmagna (04:09)
5.3 ár í dýflissu (05:57)
6.Með lögum skal land brjóta (06:31)
7.Dansar saurs og saurlífis (10:05)
Írta:
boymester
2019. február 13., szerda, 07:21
Facebook:
ensomhet 2019. február 13., szerda, 09:19
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2304
Pont hallgattam a napokban, fasza lemez.

Izlandhoz még annyit, hogy náluk simán belefér, hogy az inkább elektronikus/popos Airwaves Fesztiválon fellépjen az Auðn, vagy ránézésre tök casual emberek nézzenek végig egy ilyen Misþyrming koncerT:


Armand 2019. február 13., szerda, 08:11
Armand
Csatlakozott:
2016. május 7.
Hozzászólások: 142
Szerintem Izlandra nyugodtan mondhatjuk azt, hogy zenei nagyhatalom. Rengeteg zenekar ütötte fel ott az utóbbi években a fejét. Azt is mondhatjuk, hogy Izland egy olyan sziget, ahol minden ki tud zenélni, illetve az egy főre jutó zenekarok száma 3. A zenei palettájuk meg bőven sokszínű. Ez a kis black/blues banda pedig nagyon jól visszaadja a szigetet borító vulkanikus kőzetek zúzós moraját, kénes, fagyos atmoszféráját.
Koncertek
Simulation Theory World Tour
május 28.,
Papp László Budapest Sportaréna
Return of the Enemy Tour 2019
május 29.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Metalfest Open Air 2019
május 31., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Cannibal Corpse, Slytract
június 10.,
A38 Hajó
Slayer, Anthrax
június 11.,
Papp László Budapest Sportaréna
Three Days Grace, Halestorm
június 11.,
Budapest Park
Sum 41
június 12.,
Budapest Park
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.104 seconds to render