Az nem lehet véletlen, hogy amióta a francia In Purulence debütalbumát hallgatom, gyakorta olyan CD-k kerülnek be a lejátszómba, mint a Bolt Thrower vagy a Hail of Bullets. Egyrészt a franciák is világháborús övezeteken szaggatják az egyenruháikat, egész tisztességesen, másrészt éppen akkora elégtételt nem nyújt a Putrid Valley, mint az említett zenekarok lemezei, és marad épp annyi hiányérzet, hogy az ember kénytelen előkapni a műfaj tábornokai közül egyet, mondjuk egy The IVth Crusade-et, vagy egy The Rommel Chroniclest.
Az első benyomásom alapján kissé kiábrándítónak tartottam a franciák egyetlen kiadott anyagát, amiért mások által már belakott lövészárkokban keresnek menedéket, de néhány hallgatás után már igazságtalannak tűnt a nagy szigor. Főleg amint előkerülnek a számomra oly kedves középtempós, kétlábdobos, tipikusan Bolt Throweres témák, mint amilyenek a Flower and Corpse, a Bloody Skin, a Marechal HAIG vagy a Patriots nótákban hallható. Mondanom sem kell, ezek a szerzemények sokkal vérmesebbek a többinél, az angol csapat hatása letagadhatatlan.
A homlokráncaim okaiként azokat a bocsánatosnak mondható amatőrebb húzásokat említeném meg, amelyekben különösebb jó ötlet nélkül indul el valamilyen kalapálás vagy túlságosan középszerű riff. Az olyan szerzemények, mint amilyen a nyitódal, a Beginning Nightmare vagy a Verdun barátok között is csupán középszerűek, de a félóránál alig hosszabb lemezen, mondjuk inkább úgy, megférnek. Még az utóbbi évek Six Feet Underje is eszembe jutott ezeket hallgatva, ami inkább kritika, mint dicséret. A lemez oroszlánrésze azonban kellemes hallgatnivaló azok számára, akik szeretik, ha vastag death metal hangzás szántja a hallójárataikat. Kissé thrashesebb, groove-osabb megoldásokra is lehetne példát adni, mondjuk, a Butchery of Warban vagy a The Last Attackben, vagy pillanatokra a záró tételben. Nem különösebben kiemelkedő dalok, de legalább felmutatnak annyi változatosságra való törekvést, hogy unalmasnak ne lehessen elkönyvelni a lemezt.
Fél ponttal kevesebbet akartam adni, de nem rossz anyag a Putrid Valley, debütálásnak meg aztán végképp korrektnek mondható, Az viszont igaz, hogy van hová fejlődnie a lelkes francia közlegényeknek, hogy később tiszti rangban köszönthessük őket.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
