Krigsgrav
Leave No Path To Follow (2018)

    Cipőbámulással és post metalos hangulattal nyit a texasi Krigsgrav ötödik nagylemezén, amit Leave No Path To Follow címmel érdemes keresnetek. A kissé sterilnek és elcsépeltnek tekinthető első percek után azonban torzul a gitár és vele torzul a lelkünk, ugyanis egy egészen jóleső black metal anyag kerekedik ki a dologból, ami ugyan végig lassú marad, de hoz egy bizonyos szintet. Lassúsága miatt a kiadónál még szimpla doom metal jelzővel is illetik a végeredményt, de ez annyira állja meg a helyét, mint az egyértelműen hatásként jelen lévő Agalloch esetében. Van itt néhány doomos riff és csigalassú menetelés, de ezek csupán színesítik a tisztességesen összerakott, nagyszerű hangulatot. A szintén emlegetett folk jelző pedig kifullad néhány alig észrevehető, árnyként feltűnő dallamban, amit többnyire a rövidebb gitárszólóknak tudhatunk be.
    Rutinos bandát tisztelhetünk tehát az Krigsgrav képében, akiknek a neve svéd eredetű és háborús sírokra, emlékművekre utal. A zenekart a multihangszeres David Sikora (Black Mass Ritual, Obsidian Throne, Giant Of The Mountain) alapította még 2004-ben, majd szép lassan zenekarrá formálta, viszont ebből a jelen korongra már csak ő maradt meg tagnak és Justin Coleman, aki a gitárért és énekért felelős. A kezdetekkor nyers black metallal induló csapat később dallamosabb, melodikusabb vizekre evezett a folytatásban, ez az anyag viszont egy új kezdetnek tűnik inkább, mint egyenes ágú fejlődés következményének. Az említett Agalloch mellett olyan nevek is könnyedén felszínre bukkanhatnak az elménkben hallgatás közben, mint a Katatonia (az album bórítója is erre emlékeztet, valamint a lemez utolsó, Brave című dala is tőlük származik), a lágyabb korszakát élő Anathema vagy az egykori Woods Of Ypres.



    A rövid bevezető után grandiózus hosszúsággal megáldott szerzemények húzódnak végig az anyagon, maguk alá gyűrve fokozatosan a tisztaságot, fényt, utat engedve a kétségeknek és sötétségnek. A dalok a kezdetüktől szépen rétegződnek, alakulnak, ívelnek csúcspontjuk felé különösebb törések, kísérletezések nélkül. A történéseket némileg maga alá temeti a karcos, nehézkes hangzás, de arra meg az atmoszféra miatt volt igazán szükség. Amit gyengébbnek érzek a kelleténél az 55 perces pokoljárás végeztével, az a vokál, melyből mindkét alkotó kivette a részét, mégsem érzem kellően változatosnak. A károgás nagyrészt Sikora edzett hangszálainak tulajdonítható be, de Justin is besegít, ő időnként mélyebb tónusokat, hörgést is megenged magának, amiből lehetett volna többet is beiktatni az anyagba. A Strength Through Wounding közepe táján páldául nagyot üt a nehéz gitár mellett, ezért is lett a kedvenc dalom a kiadványról. A felszorakoztatott szerzemények ugyanakkor igencsak egységes képet mutatnak minőség terén, így nem panaszkodhatnak a búslakodni vágyók.



    Újragondolta magát tehát a projekt, akiknek a zenei alapjaikra eddig sem lehetett panasz, most viszont az általánosnak tekinthető témáktól elindultak saját sötét belső világuk felé, amit előszeretettel osztanak meg a hallgatósággal. Jó érzékkel nyúlt a páros a melankóliával és teherrel átitatott lelkek hangjegyekre való átalakításához, ami miatt biztosan érdeklődni fogok majd a tavaly szeptemberben közzétett dalcsokor folytatása iránt is. Az anyag fizikailag sajnos kis példányszámban jelent meg, de digitális formátumban meghallgathatjátok, beszerezhetitek a zenekar bandcamp oldalának segítségével.
Krigsgrav_Leave_No_Path_To_Follow_2018
Kiadó:
Stílus:
black/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Leave No Path To Follow (The Withering) (11:22)
2.Strength Through Wounding (07:46)
3.Forging With Broken Hands (08:26)
4.Dark Pools (06:24)
5.The End (Forever Mourne) (08:25)
6.Brave (10:48)
Írta:
boymester
2019. február 27., szerda, 15:18
Facebook:
Humanity Zero - Proselytism (2018)
Kritika, boymester @ 2019. március 20., szerda, 10:01
Cryptal Darkness - Endless Tears... (1996)
Kritika, boymester @ 2019. március 19., kedd, 16:43
Ahriman - Őskő (2019)
Kritika, boymester @ 2019. március 18., hétfő, 18:48
Heaume Mortal - Solstices (2019)
Kritika, boymester @ 2019. március 18., hétfő, 09:01
Evangelist - Deus Vult (2018)
Kritika, boymester @ 2019. március 17., vasárnap, 18:36
ThunderWhip - Forever's End (2018)
Kritika, boymester @ 2019. március 11., hétfő, 15:07
Koncertek
Tour of the Dragon Empire 2019
március 24.,
Dürer Kert - Room 041
Steelfactory World Tour 2019
március 27., 20:00,
Barba Negra
Godsmack, Like A Storm
március 28.,
Barba Negra
Keep Floyding
március 29.,
A38 Hajó
Codex Omega European Tour 2019
április 2.,
Dürer Kert
Bullet For My Valentine
április 10.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.096 seconds to render