Ruins Of Faith
Dark Evil Illusory Substance

(Haarbn Prod. • 2018)
boymester
2019. március 27.
0
Pontszám
8

    Kár is lenne tagadnom, nekem Grúziáról igencsak szegényesek az ismereteim, mivel általában csak két dolog szokott eszembe jutni róla. Az egyik egy fájdalmasan béna futballmérkőzés, a másik pedig az egészen jó lemezekkel jelentkező funeral doom projekt, az Ennui. Ezen a rövidre sikerült listán próbálok meg változtatni a Ruins Of Faith zenekar segítségével, akik black/death és thrash metal hatásaik közt őrlődnek, a jelek szerint meglehetősen élvezve azt. A 2001-ben indult horda egyébként pagan/black metal zenekarként hirdeti magát, de néhány dal után gyorsan megjegyezhetjük, hogy rengeteg példakép munkáját nyakalták be, majd juttatták vissza a külvilágba, ahogy a kezdő alkoholista az utolsó pálinkáját a kóma előtt. Az sem feltétlenül a ti bűnötök (és az enyém), ha még nem találkoztatok a bandával, mivel eddig csak egyetlen, 12 évvel ezelőtt megjelent bemutatkozó anyaguk tanúskodott a létezésükről. Nem tekinthető tehát túl termékenynek a trióként működő zenekar, de legalább a tagsága állandónak mondható. A kezdetektől együttműködő Vakhtang (basszus és billentyűk), Nikoloz (dobok, programozás) és Vasiko (ének, gitárok) hármas leginkább Dark Funeralon, Cradle Of Filthen nevelkedett, de ahogy írtam, a végeredményben jócskán megtalálható a régi sulis death metal és nyomokban a keményebb thrash, ami leginkább a kevés, de annál intenzívebb gitárszólók alatt mutatja meg magát.
 

   A Dark Evil Illusory Substance tehát nem a frissességéről és egyéniségéről lesz könnyedén felismerhető, ugyanakkor azt sem vitathatjuk, hogy a közel azonos idővel rendelkező 9 szerzeményben ne lenne kellő adrenalin és feszesség. Vasiko megveszekedett kántálása, károgása és a csoportos hörgések, morgások, valamint az egy szuszra feljátszott aprítások keményen odacsapnak az egységes színvonal mellett. A kiadvány velejéig gonosz hangulattal és kellően erőteljes hangzással szórakoztat az első hangtól az utolsóig, az időnként megjelenő könnyedebb témák és dallamok lágyságot nem, de egyfajta monumentalitást kölcsönöznek az anyagnak. A tiszta ének, ami rituális szövegek képében jelentkeznek, például a címadóban, megalapozzák a természetfeletti erők előre törésének lehetőségét is. Ha ki kell valamit emelnem, akkor azonban mindenképp a fogós gitártémákat venném első helyre, mert ezek képesek fenntartani az érdeklődésünket dalról dalra. Bivaly megszólalás is támogatja az egész produkciót céljai elérésében, ami jelen esetben a világ lángba borítása. Egy ilyen egyvelegtől erős, de ugyanakkor rövid lemezt tudok leginkább elképzelni, de a Ruins Of Faith jó 40 percen keresztül adagolja nekünk az intenzív világvégét, ráadásul a lemez végére pakoltak ezen felül egy 11 perces kivonatot a saját anyagukból Album Demo Track címmel. Ennek az értelmét ne kérdezzétek tőlem, mert arra nem jöttem még rá, főként, hogy a kiadvány legnagyobb bűne amúgy is a felesleges hosszúság. 


    Az egyértelmű hatások és a hasonló dalok ellenére én kifejezetten élveztem a Dark Evil Illusory Substance dalait, méghozzá az állandónak mondható színvonalnak köszönhetően. A végeredmény nem kiváló, csak pusztán jó dalok gyűjteménye, amivel nem lett igazán több, de kevesebb sem a metal világ.
Depeche Mode Depeche Mode
március 25.