Appearance of Nothing
In Times of Darkness (2019)

 

Az Appearance of Nothing egy svájci prog. metal zenekar, akikre 2011-es, sorrendben második nagylemezük megjelenésekor figyeltem fel. Az All Gods Are Gone el is kapott rendesen akkoriban, írtam is róla egy recenziót, csakúgy, mint a három évvel később kiadott folytatásról.
Bár az A New Beginning egy fokkal kevésbé nyerte el tetszésemet, stílusán belül számomra még mindig egy remekbe szabott korongnak számított és számít is a mai napig.

Aztán valahogy csak nem akart érkezni a folytatás, mígnem pár hete véletlenül belebotlottam az In Times of Darkness-be, ami a csapat negyedik "egész estés” kinyilatkoztatása. Gondoltam utánanézek, hogy miért telt el 5 év a két album megjelenése között és rövid kutakodás után megtudtam, hogy az A New Beginning megjelenését követő években ketten is távoztak a bandából. Ráadásul mindketten meghatározó figurák voltak. Peter Berger gitáros, illetve Patrick Gerber gitáros/énekes.
Utóbbi kilépése azért is számított kardinálisnak, mert bár nem ő volt a zenekarban az egyedüli énekes, arányait tekintve mégis ő vitte a prímet vokál fronton.
És képes volt egy olyan hangszínen is énekelni, ami emlékeztetett Jon Oliva orgánumára. Ez pedig nálam mindenképp pozitívumnak számított.
Egyben a két muzsikus odébbállása azt is jelentette, hogy gitárosok nélkül maradt az Appearance of Nothing.


Biztos ők is elgondolkodtak azon, hogy akkor most száz százalékosan fedjék e le a két megüresedett posztot, vagy csak részlegesen.
Nos, úgy tűnik az utóbbi következett be, lévén Albert Ibrahimaj és Manuel Meinen bárdisták csatlakoztak a zenekarhoz.
Ergo Omar Cuna maradt a csapat egyetlen énekese.
Aki a dalolászás mellett basszusgitáron is nyomul.
Talán az "egy énekeses” felállás miatt döntöttek úgy, hogy a friss lemez elkészítéséhez vendégvokalistákat is felkérnek.
És jól csengő neveket sikerült közreműködésre bírni!

Először is az ex-Eluveitie, és Cellar Darling énekesnő, a "svájci metalkirálynő”, Anna Murphy csatlakozott hozzájuk, aki a produceri teendőket is magára vállalta.
Aztán újra hallható a svájciak egy aktuális dalában a prog. metal egyik legnagyobb hatású, legzseniálisabb hangja, Devon Graves / Buddy Lackey a kultikus Psychotic Waltz-ból. Tényleg, kijön valaha is az új lemezük?
Mert pár éve már ígérgetik, hogy lesz új PW
Az extrém vokálért pedig nem más felel, mint a színtér egyik emblematikus figurája, a többek közt a Scar Symmetry-ből ismerős Christian Älvestam.
Ha ez nem lenne elég, még egy csellista hölgyet is megnyertek maguknak Tina Guo személyében, aki Hans Zimmer zenekarának a tagja és ő szerezte a Wonder Woman főcímdalát.
Szép teljesítmény ez egy underground prog. metal zenekartól!

Persze mit sem érne a sok neves közreműködő, ha rosszak lennének az új dalok.
De nem azok!
Jó kis technikázással indul az Inside These Walls, majd a verzére Omar énekstílusához idomul a zene és átvált hangulatosba.
Persze ő sem ebben a szellemben énekli végig a dalt, hisz próbálja minél változatosabban, színeseben használni a valljuk be nem épp csúcskategóriás hangját.
Nem mondom, hogy rossz énekes, de a nagyon jótól, kiválótól messze van.
Ezért nem is baj, hogy már rögtön az első nótában hörgicsél egy sort Älvestam Mester!
Igaz, itt még csak a háttérben.

A The Black Sea a lemez leghosszabb és egyben legjobb dala, atmoszferikus nyitánnyal, Tina szép gordonka játékával, majd egy mesés, Savatage-et idéző kezdő versszakkal.
Az akusztikus gitár, illetve a Hammond-hangszínnel operáló szintetizátor is fokozza a hangulatot, nem beszélve Christian masszív hörgéséről!
És nem csak az ő mély hörgése idézi meg az Opeth progresszív death metalos időszakát!
De a gitárszóló, aztán az azt követő riffek, a feleselgető hörgés/ dallamos ének, majd az a megtekert riff annyira Opeth, amennyire csak lehet!
Akerfeldt-ék és a Savatage hatása mellett még a Blind Guardian progosabb korszaka is beugrik itt-ott.
Mindezek ellenére, vagy éppenséggel ezek miatt zseniális ez a nóta, úgy röpül el a majd’ 10 perces játékidő, hogy észre se vesszük!



A leghosszabb számot a legrövidebb tétel követi.
A Storm gyakorlatilag egy sláger.
Anna énekstílusa rendesen Anneke-s, amit sehogy sem tudok negatívumként kezelni, a refrént pedig úgy odatették, ahogy kell!
Duett ez a javából!
És a keménységgel sem fukarkodnak benne, mert a középrész tördelt riffjei rendesen odavágnak!
Murphy kisasszony még a utolsó előtti Lost-ban "emeli az est színvonalát”.
De ne szaladjunk ennyire előre, mert a zongorával kezdődő Erase is egy méregerős szerzemény, amiben ügyesen váltakoznak a lassabb, atmoszférikus és a keményebb, gyors részek.
Ugyanez elmondható a Deception-re is, amiben újra felcsendül Tina csellójátéka.

A nagybetűs HANGULAT a Devon / Buddey énekével csábító Disaster (Sweetest Enemy)-ben csúcsosodik ki. Mit sem kopott a fickó hangja, előadásmódja pedig most is szuggesztív/delejező!
Ha már közel 10 éve újraaktivizálták magukat, készítsenek egy új Waltz lemezt!
Kötve hiszem, hogy képesek lennének sz@rt kiadni a kezeik közül!
Annyira, de annyira szeretném egy egész lemezen keresztül hallani ezt a zsenit, ahogy új dalokat énekel!
Persze 100%-osan a saját képére formálta ezt a dalt, már majdnem olyan a Disaster, mintha a Psychotic Waltz játszaná!
Mekkora már úgy 04:10-től, ahogy elkezdi énekelni Devon, hogy „Please take all my dreams”!
Heveny libabőr!

Nem feledkeztek meg a srácok arról, hogy minden lemezükön használjanak a ’90-es évek techno/dance zenéjére hajazó ritmusokat, ezt most a Lost elején kapjuk meg.
Bárki bármit mondd, nekem nagyon tetszik, ahogy a masszív riffelés alatt táncba hívó szintizés folyik!
Sőt, 03:10-től modernebb elektronikus zenei részlet csendül fel, egy kis dubstep formájában. Az a durva, hogy ezeket a stílusidegen elemeket olyan ügyesen építik bele zenéjükbe, hogy szervesen illeszkednek a dalba!
A záró The Huntress zongorahangjai is levadásznak, a refrénje pedig a lemez legemelkedettebbje.

Úgy tűnik komolyabb érvágás nélkül sikerült továbbvinni az Appearance of Nothing zenekart.
Bár nekem csöppet hiányzik Pat Gerber hangja, de összességében Omar és a vendégvokalisták tudták pótolni hiányát és a svájci proggerek egy újabb méregerős lemezt tettek le az asztalra!


Appearance_of_Nothing_In_Times_of_Darkness_2019
Kiadó:
Stílus:
Prog. metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Inside These Walls (06:32)
2.The Black Sea (09:26)
3.Storm (04:25)
4.Erase (07:00)
5.Deception (07:01)
6.Disaster (Sweetest Enemy) (05:28)
7.Lost (05:17)
8.The Huntress (09:22)
Írta:
oldboy
2019. március 30., szombat, 13:00
Facebook:
Koncertek
Viva La Rock 2019 Tour
április 25., 20:00,
Hard Rock Cafe Budapest
Europe Under Black Death Metal Fire
április 26.,
Dürer Kert
Strange Rain Tour 2019
április 27.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Unleashed Bastards Tour
április 28.,
Végállomás Klub
The Iron Maidens
május 4.,
Dürer Kert
Tarja Turunen
május 5.,
Szent György napok
Moonglow World Tour 2019
május 6.,
Barba Negra Track
Vienna Metal Meeting 2019
május 11.,
Arena
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render