„Az alapötlet a klasszikus halál metal, mint például az Autopsy, a Possessed, a Death és a Repulsion nyomdokain valami bizarrt, de mostanit csinálni. Tisztelettel adózni az ő szelleműségüknek.” – mondta J. Deströyer.
Nos, azt hiszem ez sikerült is nekik. A demó első tétele a nyers gitárhangzással megdörrenő Eternal Decay, ami elemi erővel sugározza a koszos pince thrash/punk fűrészgép életérzését, miközben magával hozza a brutális d-beat pokol lazaságát is. Erre szinte átmenet nélkül jön a Fester In Slime izmosabb darálása, ami az előző riff-intenzitásokhoz hasonlóan orrvérzésig nyomja régi sulis thrash / death témáit. D. Necromancer pedig mind a két dalban szinte gyomra mélyéről öklendezi, vagy inkább büfögi fel rekedtes, gégemetszett slágereit. A nagyjából azonos játékidejű dalokban szinte ugyan azon időben, olyan 2 perc magasságában van egy-egy röpke belassulós darálék, ami némi lazább témaváltást eredményez, de ezeknek ellenére két igen feszes dalocskáról beszélhetünk. Aki szereti a régi vágású gyilkos tánczenét nem igen fognak csalódni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.