Kivenkantaja (2003)


    A 90-es évek elején igencsak felkorbácsolódott az északi országok, mint Norvégia, Svédország, Finnország nemzeti öntudata, ebben pedig jelentős részt vállalt Quorthon munkássága a Bathory révén. A folk és viking metal hordák nagyrészt a black metal mozgalommal kombinálva pedig végtelen mennyiségben kezdték el ontani a mitológiai témákkal foglalkozó, népi elemekkel teletűzdelt lemezeket. A trend csúcsa véleményem szerint az ezredforduló környékén csúcsosodott ki igazán, amikor a komolyan vehető, progresszívebb megközelítéstől (Vintersorg, Enslaved, Ensiferum) a műfaj skálája egészen a már-már paródiába illő próbálkozásokig terjedt (Finntroll, Korpiklaani, Trollfest). Az anyagok többsége magas színvonalú volt attól függetlenül, hogy épp csatába készülő, vagy hatalmas lakomát csapó vikingek kerültek a terítékre. A nagy lendülettel megindult bandák közül még ma is sokan aktívak és a színvonalból is csak kevesen engedtek, de már messzemenően nem számítanak újdonságnak, a hallgatóság pedig valamilyen szinten már el is tellett a hősies himnuszok sokaságával. Ez a hullám sodorta partra az 1995-ben indult finn Moonsorrow zenekart is, akik véleményem szerint a népi elemek és a black metal egyik leghatásosabb, legszórakoztatóbb keverékét tudták összerakni boszorkánykonyhjukban.


    Mindmáig, ha meglátom a Vikingek sorozat bemutatóját valamelyik tévéadón, viszketni kezd a tenyerem, hogy gyorsan lepörgessek tőlük egy lemezt, a választásom pedig legtöbbször a 2003-as Kivenkantaja című produkcióra esik. A zenekar ettől függetlenül rossz, vagy egyáltalán gyenge albumot még nem tett le az asztalra, viszont a fúzió arányát és az elkészült dalok fogósságát, emészthetőség ez a korong járatta leginkább tökéletesre. Első két anyagukon (Suden Uni, Voimasta Ja Kunniasta) akadt egy kis határsáv a black metal és a viking hangulati elemek között, míg a Kivenkantaja egy olyan album lett, amit lelkiismeretfurdalás nélkül tudok az általam hibátlannak tartott kiadványok listájára biggyeszteni. A srácok akkoriban igencsak elkapták a fonalat, mivel az egy évre rá érkező Verisäkeet sem nagyon marad el a színvonaltól, viszont hosszú tételeivel valamivel nehezebben emészthetőnek tartom. Ettől függetlenül a mai napig az egyik kedvenc blastbeatem a rajta található Kahunkynsi című dalban található. A monumentalitás irányába tolódott tovább a mindössze két dalos, majd egy órás V: Hävitetty, amely a zenekar feltétlen híveit tudott igazán meggyőzni, az azóta megjelent két nagylemezük (Varjoina Kuljemme Kuolleiden Maassa és Jumalten Aika) pedig már nehezebben tudta azt a frissességet nyújtani, amit megszokhattunk tőlük. Nemrég a csapat a facebook oldalán bejelentette, hogy ezentúl angolul fognak énekelni és 3-4 perces dalokat írnak, amivel bekerülhetnek a rádiókba. Szerencsére ezt április elsején posztolták, így sejthető némi ugratás a dologban…



    A lemez témavilágát illetően egészen a gyökerekig nyúlik vissza, megidézi a dicső harcosok, vadászok elnyűhetetlen férfiasságát, becsületét, ugyanakkor az egészet átjárja egy keserédes hangulat, amiből tudhatjuk, hogy a nagy korszak éppen a feledésbe merülés határán imbolyog. Nagyszerű példa erre az albumot nyitó epikus csoda, a 13 perces Rauniolla, amely egy medvevadász történetén keresztül mutatja be nekünk a felmagasztalt korszakot. A dal akárcsak a legtöbb szerzemény a lemezen szinte végig középtempóban halad, de a hangszerek összessége olyan lüktetést, pulzálást biztosít mindegyiknek, hogy megállíthatatlannak érezhetjük őket. A zenekarra jellemző népi hangszerek mellett a legnagyobb hangsúlyt a szintetizátor kapja, ami a könnyed rigmusoktól a szimfonikus hatásokig minden utat bejár a közel egy óra alatt. A Kivenkantaja nagyobb részében élvezhetjük a folyamatosan változó, máskor pedig black metalosan monoton sodrását, ugyanakkor az ének változatosságára sem lehet panaszunk. A klasszikus károgás mellett tiszta éneket, kórusokat hallhatunk, olyan témákkal, melyek pillanat alatt képesek beragadni a hallójáratunkba. Visszatérve az áprilisi tréfához, szerintem a Kivenkantaja már önmagában egy igazi slágergyűjtemény és az, hogy nem hallhatjuk őket a rádióban, az nem a zenekart minősíti. Az egységes színvonal, a minden hangszert támogató hangzás és a teljes hitelességgel előadott vokál pillanatok alatt képes bármilyen zenehallgatót elrepíteni a fagyos északra, ha a végeredmény hangulatát valaki anyaggá tudná alakítani, annak közelében magától fényesednének a páncélok, éleződnének a kardok.



    Megjelenése után pár évvel jutott el hozzám az album, a viking harcosok zenéivel pedig éppúgy túl voltam töltődve, mint a legtöbb hallgató, ez a lemez mégis újra és újra előkerült, ráadásul legtöbbször elejétől a végéig pörgött. Néhány év távlatából sem tűnik kevesebbnek, sőt, mivel a magasra helyezett lécet manapság kevesebben tudják megközelíteni, egyre inkább elkoptathatatlan klasszikussá válik. Alapvetően kell hozzá természetesen a műfaj iránti fogékonyság, ami ha megvan, akkor Moonsorrow lemezzel mellé nem nyúlhat senki.
Moonsorrow_Kivenkantaja_2003
Kiadó:
Stílus:
Folk/Pagan/Black Metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Raunioilla (13:36)
2.Unohduksen Lapsi (08:17)
3.Jumalten Kaupunki / Tuhatvuotinen Perint (10:42)
4.Kivenkantaja (07:39)
5.Tuulen Tyt / Soturin Tie (08:36)
6.Matkan Lopussa (04:54)
Írta:
boymester
2019. április 6., szombat, 08:46
Facebook:
Agos - Aonian Invocation (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 11., csütörtök, 08:32
Acheronte - Son Of No God (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 10., szerda, 12:13
Indesiderium - Of Twilight And Evenfall​.​.​. (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 9., kedd, 16:10
Mord'A'Stigmata - Dreams Of Quiet Places (2019)
Kritika, boymester @ 2019. április 8., hétfő, 08:28
Embryonic Cells - Horizon (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 1., hétfő, 13:56
Koncertek
Viva La Rock 2019 Tour
április 25., 20:00,
Hard Rock Cafe Budapest
Europe Under Black Death Metal Fire
április 26.,
Dürer Kert
Strange Rain Tour 2019
április 27.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Unleashed Bastards Tour
április 28.,
Végállomás Klub
The Iron Maidens
május 4.,
Dürer Kert
Tarja Turunen
május 5.,
Szent György napok
Moonglow World Tour 2019
május 6.,
Barba Negra Track
Vienna Metal Meeting 2019
május 11.,
Arena
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.085 seconds to render