Nem a hardcore a fő prioritásom a forgácsot illetően, ezzel szerintem már sokan tisztában vannak, a soproni Drawing zenekar új EP-jére viszont ettől függetlenül is muszáj volt lecsapnom. Ennek oka igazán egyszerű: az Indul a menet című bemutatkozó anyaguk annak idején nagyon meggyőzőre sikerült. A változatlan felállás és a gyönyörű borító ezúttal nem tartogat senki számára meglepetést, főleg a banda rajongói számára, pusztán a már jól megszokott hardcore egyveleget, amibe csipetnyi punkos életérzés is beszivárgott már a kezdetektől. Az immár tíz éves zenekar érettségi bizonyítványa lett a Harcban élve, mivel minden eddiginél átgondoltabb szerzeményekkel bombázzák meg a lusta izomszöveteinket, melyek akarva-akaratlanul megfeszülnek és elkapják a fonalat. Minden zeneiség ellenére ugyanis ez továbbra is zsigeri hardcore annak jellegzetes dühével, szemrehányásaival és közösségépítő motívumaival. A szövegek magyar nyelven szólnak és a magyar hallgatóságnak, amit általában külön szoktam értékelni egy-egy produkció esetében, mert hiába beszélünk a világ egyik legdallamosabb nyelvén, divatja van az idegen szónak a zenei világban. Multikultúra van meg minden, de azért a hozzám hasonlatos maradi dinoszaoruszoknak is kijár az élvezet, amit most meg is kaptam. Magvas gondolatmeneteket nem kell várnunk természetesen, de odaszólnak mindenkinek, aki megérdemli. Kifejezetten tetszett például a Mielőtt megrekednék, még akkor is, ha a felsorolt médiaelemek (Éjjel-nappal Bukarest, Ráncdalfesztivál, Juróvízió) nem tartoznak a fogyasztott tartalmaim közé alapvetően. Hatalmas a dal végén tökéletesen megválasztott filmes betét, ami az 1995-ös francia A gyűlölet című alkotásból származik. Azt is bőséggel ajánlom annak, aki még nem látta.
A korábbiakhoz képest valamivel hosszabb tételeket kapunk most a zenekartól, az átlagosan 2 perces szerzemények most 3 perc környékére ugrottak, ami tényleg jobban kedvez a kerekebb dalszerzésnek. A kegyetlen nyitás után az Indul a daráló a tisztelet jegyében kér minket fel egy gyilkos táncra, aminek megkoronázása a szokásos hc csordavokál, aminek ritmusára egyszerre fejelhetjük meg a színpad sarkát a haverokkal. Nincs rossz a szövege a Zsivány éjszakáknak sem, de megmondom őszintén, a metalba öltöztetett rap (a szó Gangxta Zolis, Kowalskys értelmezésében) sosem lesz elfogadott számomra, mert a háttérben eltűnik miatta a zene, aminek nálam főszereplőnek kell lennie, vagy legalább a szöveggel egyenrangúnak. Szerencsére azért a dalban is beindul az aprítás és Bazsi sem fogja vissza a hangát, ami mellesleg nemzetközi színvonalon mozog a műfajt illetően, itthon csak Tóth Gergő (Blind Myself) volt ilyen meggyőző fénykorában, valamint a Hatvan City Hard Core frontembere, Fecó. Erről tesz tanúbizonyságot az S.R.G.C. című indulóban, amit a soproni rögbicsapatnak írtak a harcok tüzének felkorbácsolása érdekében, a siker pedig garantált.
A zene elkísér című dal első 30-40 másodperce tartalmaz minden könnyed érzelmet, amit egy valódi hc anyag elviselni képes, így az akusztikus kezdés után újabb indulót kapunk, de ezúttal a zenét éltetve, ami mellett mindig ki kell tartani. Az EP végére csúszott a címadó Harcban élve, ahol megink kapunk némi monotonabb szövegelést, hogy aztán minden eddiginél hosszabban bólogathassunk Krisz punkos gitárjára, Ádám pattogó basszusjátékára.
Nem okozott tehát csalódást a Drawing, egyedül az a szálka maradt a szememben, hogy akár egy új nagylemezt is összehozhattak volna. Persze lagymatag izomzatomnak és a szoba sötét sarkából okoskodó fajtámnak köszönhetően legtöbbször csak elképzelem, hogy bulizok velük egy hatalmasat, de a belső kép újra kialakult, az anyag pedig ismét betalált.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
