Black Sabbath featuring Tony Iommi
Seventh Star

(Vertigo / Warner • 1986)
Armand
2019. május 5.
0
Pontszám
8
Nehéz évek, nehéz pillanatai. Talán így is nevezhetnénk a Black Sabbath 1986-ban Seventh Star címmel megjelent 12. stúdióalbumát, amely a zenekar megpróbáltatásokkal teli éveiben készült el. A banda ’80-as évek elején Ronnie James Dio-val szárnyalt, de 1982-es kiszállása után igen csak vészterhes időszakát élte át. Born Again lemezük turnéját követően 1984-ben akkori énekesük Ian Gillan kilépett az együttesből, majd csatlakozzon a klasszikus felállásában újjáalakult Deep Puple-höz. Röviddel ez után Geezer Butler is távozott a zenekarból, így Tony Iommi jószerivel egyedül maradt az eredeti felállásból. Ezek után némileg elvetette egy újabb Sabbath album készítésének reményeit és helyette Geoff Nichols billentyűssel egy szólólemez ötletén kezdett el dolgozni. 
 

1984 közepén Gillan helyére egy David Donato nevű énekes érkezett, aki nem túl nagy karriert futott be a zenekar történetébe. Vele mindössze egy demó felvétel készült el. 1985 elején képbe került az egykori Trapeze és Deep Purple basszere Glenn Hughes, aki rövid időn belül a banda új énekese lett. Basszus poszton ekkor Dave Spits foglata el, a dobokat pedig az az Eric Singer püfölte, aki később Alice Cooper, majd a KISS dobosaként szerzett hírnevet. Az új formáció bevonult az Atlanta-i Cheshire Sound Studiosba, hogy rögzítsék új dalaikat, amiket Tony Iommi saját nevén, szólólemezként akarta kiadni, ám a Warner kiadó ragaszkodott a Black Sabbath névhez. Végül a lemez Black Sabbath featuring Tony Iommi név alatt Seventh Star címmel jelent meg 1986. január 28-án. Az album a Sabbath gyökereihez képest egy jóval dallamosabb, lágyabb hard rockosabb irányba fordult, amit az akkori szaklapok rendesen le is húztak. Sokan kijelentették, hogy ha az album valóban Iommi szólólemezeként jelent volna meg jobban elfogadták volna.


A lemez hard rockos vonala már első hallásra kidomborodik a nyitó In For The Kill daluk dinamikus tempói, valamint Iommi veretes riffelései és szárnyaló gitárszólói alatt, amiket a No Stranger To Love líraian balladás atmoszférája követ. Ez egy 100 %-ig igazi heavy metal ballada, ami az évek során talán az album legismertebb dalává nőtte ki magát. A Turn To Stone Singer gyors, galoppozó tempójával és száguldó power témáival leginkább a Dio-s korszak ízeit hozzák vissza, némi pszichedelikus hangfoszlánnyal megspékelve. 


Sphinx (The Guardian) rövidke kozmikus „összekötő” intrója után egy jó ízű metal ballada képében érkezik az album címadó dala, a Seventh Star. Az erős doomos jellegű riffeléseknek és a dal bőséges megágyazott billentyűs aláfestéseinek, valamint keleties hangulatú misztikus betétjének leginkább Glenn Hughes izgalmas, szépen ívelő finom dallamai adnak igazi szárnyakat. Az ezt követő Danger Zone egy vegyes hard-blues rock energiától duzzadó dal, amin nem is csodálkozom, hogy sértette az akkori Sabbath rajongók fülét, hol ott a maga nemében egy igen csak remekül sikerült nóta. Hughes rendesen kiereszti a hangját, Iommi mester pedig lüktető dallamokat perzsel ki gitárjából, csak úgy, mint az album leghosszabb dalának mondható heavy/bluesos alapokra épített Heart Like A Wheel dalában, amelynek csúcspontjában megint csak Glenn Hughes remek énekdallamai állnak. A dalhoz visszatérve Iommi a lassú, laza bluesos alapok mellé még egy több szálon futó, megcsavart szólókat is oda párosít, amiktől eszméletlen sötét blues-rock hangulata lesz az egész nótának.


Dallamvonalát tekintve talán az Angry Heart-re mondhatnánk leginkább, hogy a lemez egyetlen, a jellegzetes szabbatisra-érát képviselő dala, annak ellenére, hogy ez is egy kellemes hard rock himnusz hatalmas Hammond futamokkal kísérve. A záró In Memory… ismételten egy könnyed balladás tétel finom gitárokkal és Hughes zseniális, szívbemarkoló dallamaival színesítve.
 

A lemez tehát nem kapott valami jó fogadtatást. A 35 perces albumról akkoriban a No Stranger To Love és a címadó Seventh Star-t nevezték valamire mondhatónak, hol ott így 33 év távlatából is azt lehet mondani, hogy minden dala megállja a helyét. Igaz ezek most már más idők. Természetesen én is inkább, mint egy Hughes-Iommi projektként tekintek rá, mint sem egy teljes jogkörű Sabbath albumként, de meg kell hagyni, zseniális dalok vannak rajta. Az album megjelenése után elindultak turné útjukra, amikor is egy jól sikerült kocsmai verekedés, szemsérülés, alkohol és drog problémái miatta Glenn Hughes elhagyta a zenekart és helyette vendégként Ray Gillen vette át a mikrofont. Természetesen Iommi és Hughes barátsága megmarad hisz a későbbiekben közösen még két teljes lemezt készítettek.
 
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.