A legegyedibbnek mégis a debütálást mondanám, mert kezdő bandaként változtattak finoman a klasszikus recepten. Ez a kísérletező kedv már nem is olyan meglepő, ha megnézzük, hogy a trió milyen zenekarokkal áll és állt összefüggésben. Az itt gitáron, orgonán, mandolinon játszó és kórusban éneklő Jonas Kjellgren például megfordult a Scar Symmetry, Dellamorte, Centinex és Carnal Forge környékén, ahol szintén sok szerepben kipróbálta magát, de vendégként hallhattuk már a játékát az October Tide, My Cold Embrace és Hypocrisy anyagokban is. Thrash, death, black kapcsolatok jellemzik Stefan Westerberg dobos életútját is, aki manapság a Skineater nevű halálfém formációban kalapál magabiztosan már évek óta. A legtapasztalatlanabb Mikael Danielsson basszer és énekes volt köztük, akinek mindmáig a World Below volt a legkomolyabb zenekara.
Az okkult témák és rémálmok iheltte szövegek is adottak voltak a csapat számára, a sikertelenségnek azonban mindig van más oka is azon felül, hogy rossz volt a marketing. Esetükben ez igencsak gyorsan megállapítható: Mikael sokféle énekkel próbálkozik az anyagon, de a hangja valahogy sosem akart a zenéhez illeszkedni a megfelelő módon. Epikus nyújtásai, hajlításai nagyon monotonak, szinte összemosódnak miatta a dalok, de még karcosabb oldalának előtérbe kerülésekor sem tudott igazán meggyőzni. Kellemes orgánuma ugyan nem fülsértő, de messze nem akkora egyéniség, mint amekkorát a műfaj megkövetel és ezen a zenei kalandozások megléte sem tud igazán segíteni. Megvannak a maga pillanatai, például a címadó dalban igazán meggyőzően énekel, de ott is inkább az elkapott dallam az, ami magával tud ragadni.
Negatívumai ellenére mégsem tartom rossznak a World Below munkásságát, sőt, a doom műfaj kedvelőinek mindenképp megismerésre tudom ajánlani. A banda albumról albumra fejlődött, erősödött zene terén, ami érdekes színfolttá tudta volna avatni őket, ám a sors más utat rendelt számukra. Amikor összejött egy európai turné lehetősége az Isole és a My Cold Embrace kíséretében, személyes ellentétek ütötték fel a fejüket a zenekaron belül. Ennek egyik oka a csapathoz csatlakozott Per Nilsson gitáros volt, akinek bevétele nem vastagabb hangzást és több változatosságot hozott, hanem a csapat földbe állását.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.