Ode
To The Lucanian Forest (2018)


    Időszámításunk előtt 8-9 évszázaddal a görög népesség egy jelentős része elindult új hazát keresni magának és elmenekülni a városállamok állandó hadakozása miatti veszteségek elől. Hajóikkal a mai Olaszország déli csücskében értek partot, ahol a szintén nem egységes törzsek létrehozták saját kis berendezkedésüket. A görög népesség által lakott területet a rómaiak átfogóan Magna Graecia néven emlegették egységesen annak ellenére, hogy igazából törzsek laza szövetségéből állt. A mesebeli erdőségek és égbe törő sziklák közti városok nagy része a mai napig megmaradt, de görög mivoltukat már csak földrajzi nevek és néhány feltárt régi épületmaradvány őrzi. A városok többször kötöttek szövetséget, majd lázadtak fel a nagy birodalom ellen (még Hannibal seregeihez is csatlakoztak), míg végül ténylegesen beolvasztották őket. Egy ilyen törzs nevének lenyomatát találhatjuk meg a Pollino Nemzeti Park területén fekvő Lukániai erdőségben, melynek évszázados tölgyfái és feketefenyői, égbe törő masszívumai megfelelő táptalajt nyújtottak a térségben élő fiataloknak a természet iránti rajongásuk kialakulásához. Nem is szülhetett ez mást a 90-es években, mint hangulatos black metal próbálkozásokat, melyek nagy része Potenza városában született meg. Demók, kazetták, fiatal srácok hétvégi jammelgetése hívta életre a helyi szcénát, melyből kiemelkedni igazán egy zenekar és projekt sem tudott. Fontos szereplője volt azonban ezeknek az időknek Domenico Senatore, azaz Valkus Valkiria, aki számtalan kezdetleges formációból kivette a részét valamilyen formában. Néha énekelt, máskor dobolt vagy gitározott, de a legfontosabb, hogy elméjében konzerválta a mára már gyakorlatilag fellelhetetlen tételek alapjait. Néhány év után Domenico északra költözött és hosszú időre megszakadt a kapcsolata a közeggel, mindennapjait pedig a Valkiria nevű atmoszférikus, gótikus metalt játszó kiadványaival kötötte le.


    Néhány éve azonban Valkus visszautazott a kezdetek helyszínére, elmondása szerint rengeteg régi baráttal találkozott és a fejében eltárol anyagok, az erdőség és környék iránti szeretet egy komplett lemez képében tört elő belőle. Neki is látott a munkálatoknak, hogy a régi, kazettás demók és ötletek új formában láthassák meg a napvilágot. A projekt neve Ode lett, alcíme pedig To The Lucanian Forest. Érdekesség, hogy a demón, amiről származik, ez a két kifejezés még egyben, egy dalcímként szerepelt. Íme néhány kiadvány, ahonnan merített: EcnephiasNovember (a zenekar máig létezik, de rengeteget változott stílusában és eredeti tag sem szerepel már benne), Obscure DevotionDark Melodies For Sunset, Black SunriseUnder A Moonlight Sky. A végeredményre kerültek új ötletek is, valamint olyan tételek, amelyeknek az eredete gyakorlatilag homályba veszett.


    Mielőtt valaki régi demós dalok egymás mellé pakolásában gondolkodna, gyorsan megjegyzem: Domenico újra feljátszotta, kiegészítette, feljavította, átírta és tökéletesre csiszolta azt az emlékképet, ami a kiadványt a felszínre hozta. Egy teljesen egységes hangulatot árasztó varázslatot követett el, ami minden hangjában tükrözi a vágyat arra, hogy ismét az erdőségben bolyonghasson. Munkáját már az dícséri, hogy egyáltalán írok róla, mivel rendszerint kerülüm az instrumentális anyagokat, az Ode viszont hetek óta vissza és visszatér a háttérben, mert megnyugtat, kikapcsol és az első pillanatától kezdődően magába temet. A madárhangok, a fuvola, a változatos tempók félelmetesen leképezik azt a vidéket, ahol még sosem jártam, csupán pár kép erejéig láttam, mégis érzem azt a tiszteletet parancsoló évszázados, évezredes örökséget, amit máig őriznek a lombok. A görög népesség, a római uralom, a középkori várak és szaracén lerohanások mind-mind csak lábjegyzetei a tájnak, ami régóta változatlanul magasodik a rajta megélni próbáló, jelentéktelen emberiség fölé.


    Persze azért az Ode sem egy világmegváltó újdonság. Sőt, inkább olyan öregesnek mondanám, mint a borítón látható csodálatos fát. Hosszú is az anyag és minden finomsága ellenére megfelelő hangulat híján unalmasnak is mondanám. Viszont, ha felfedezzük magunknak, biztos vagyok benne, hogy sokatoknál fog rejtőzni afféle „tiltott gyümölcsként”, ami előkerül magányos pillanatokban, amikor igazi átszellemülésre, a világtól teljesen elrugaszkodó kikapcsolódásra vágytok.

Ode_To_The_Lucanian_Forest_2018
Kiadó:
Stílus:
atmoszférikus folk/black metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Ingresso
2.Silvanthropy A Tale From The Dark
3.Black Sunrise
4.Primo Intermezzo
5.Recall Of The Wood
6.Lost Love Ballad
7.Secondo Intermezzo
8.Secrets And Tales Of A Blackened Sky
9.Snowfall Serenade
10.Lucanian Forest
11.Death Until Sleep
12.My Blind Moon
13.Antarabhava
Írta:
boymester
2019. július 1., hétfő, 16:14
Facebook:
Ossuaire - Premiers chants (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 14., vasárnap, 12:41
This Gift Is a Curse - A Throne of Ash (2019)
Kritika, Eroen @ 2019. július 3., szerda, 18:39
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Feretrum - In the Eternal World (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 2., kedd, 10:51
Koncertek
FEZEN Fesztivál 2019
július 24.,
MÁV Pálya
Neurosis, Yob, Negative Approach, Kowloon Walled City
július 24., 18:30,
Akvárium Klub
Iggy Pop, Cruel Hearts Club, Black Bartók
július 24.,
Budapest Park
Skunk Anansie, Holy Chicks
július 31.,
Barba Negra Track
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.061 seconds to render