A banda egy régi rajzfilmsorozatban szereplő főellenségről nevezte el magát, több mint tíz éve tevékenykednek, első demojuk ’97-ben jelent meg. Amit a kezemben tartok viszont még most sem nagylemez, hanem csak egy EP, a borító elég szép, a cd-n lévő lenyomat viszont elég gyér, zsidócsillagban, kereszttel és tüzes kézzel felénk repülő rajzfilmfigura láttán reméltem, hogy nem vírust teszek fel a gépre.
Az EP egy kis gitárnyalogatással, a Sargträger-rel indít. A Days Of Yore kezdésénél, az énekes hangja hallatán a régi Honcho, illetve Winterun ugrott be, de a hangszerelés sokkal mocskosabb és nyersebb. A címadó Fuck Them All But Six lassabb, komorabb darab, középtempós riffel megspékelve, míg az Entropy egy rövidebb kínzás, szövegkönyvét nézve elég lehangoló, lemondó hangvételű. A Space Ape már groove-osabb, súlyos riffel, a dob is elég ütős (hangszer) benne. Az Apocalyptic Vision a legjobb szám az egész lemezről, a gitártéma baromi jó, a többi szám semmilyenségéhez képest kész felüdülés. Az utolsó tracknek meg annyira van értelme, mint az elsőnek.
A nyers hangzás, kevés riff és melódia miatt annyira nem jött be az anyag, eredetiség híján nem hiszem, hogy le fog pörögni mégegyszer, kivéve az Apocalyptic Vision számot. A Pentagram, Cathedral és a beton hagzású doom/stoner kedvelőinek mindenképp ajánlom, talán egy-két Sabbath-osabb riff megnyeri a tetszésetek.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
