A chicagói Yakuza jelenkezett legujabb albumával, a Transmutations a tavalyi Samsara határait méginkább kitolja a doomosabb, post-rockosabb, atmoszférikusabb kategóriába. Egy kis jazz hatással megspékelve olyan pszichedéliában lehet részünk, amit még a rák gyógyítására is használni lehetne.
Már a Samsara is több volt, mint szimpla metál, inkább művészet, bár annyira elmélyülni akkor még nem tudtam ebben a metal-grind-jazzcore egyvelegben. Az idei viszont elképesztően jól sikeredett, könyebben befogadható, talán a stílusok közötti finomabb átmeneteknek köszönhetően, mindemellett megmaradt a lehúzó hangulat, Neurosis – Given To The Rising és a Cult Of Luna – Somewhere Along the Highway ugrott be helyenként. A saxofonos betétek remekül illeszkednek a lágyabb részekhez (Perception Management), a death metalos üvöltések a grindos gyorsulásokhoz (Praying For Asteroids, Steal The Fire). A tiszta ének betétek leginkább az új ISIS-re emlékeztetnek, de amiben még rajtuk is túlmutatnak, az a dupla vokál fejszaggató kapcsolata (Existence Into Oblivion).
Nehezen befogadható és beskatulyázható zenét játszanak, a doomos, post-hardcoreos témák viszont szerintem megdobták a hangulatot (Raus). A fent említett stílusokon kívül még elszállós törzsi kántálások és elmebeteg röhögésekkel is találkozhatunk a lemezen (The Blinding). Nem tudom mit lehetne még beletenni ebbe az egy órányi játékidőbe, vagy hogy mivel lehetne tovább finomítani, de ez majd kiderül a legújabb minőségi Yakuza albumon.
Addig is itt van a Transmutations, az eddigi legkiforrottabb lemez. A bivaly hangzásért Sanford Parker (Rwake, Pelican, Minsk) a felelős. Remekmű, csak hallgassátok meg a kétvokálos Existence Into Oblivion-t vagy az akusztikus gitárral indító Perception Management saxiját és refrénjét. Nálam kétségtelenül a nyár legjobb lemeze, valószinű, hogy az év végi TOP-ban is szerepeni fog.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
