Folkheim
Pachakuti (EP)
Nem gondoltam volna hogy annak is elérkezik az ideje, hogy egyszer egy Chile-i zenekar anyagáról számolhassak be, márpedig ez a nagy helyzet, ugyanis a Folkheim személyében egy dél-amerikai folk/black metal csapatot üdvözölhetünk, a Pachakuti c. kislemez pedig tíz éves fennállásuk mindössze egyetlen komolyabb megnyilatkozása 7 szám és kicsit több mint fél óra formájában, melyet egy néhány számos demóanyag előzött meg még 2004-ben, Touched Be Thy Undisturbed Essence névvel.
Magára a zenekarra egyébként csak egy oltári nagy véletlen során bukkantam rá egy nemrégiben beszerzett latinamerikai folkmetal-válogatás révén, ahol nagyjából konstatáltam hogy a zenekar a hasonszőrű társai közül messze kiemelkedik mind tudásban, mind a népzenei motívumok tálalásában, no meg leginkább hangzásban, amire úgy néz ki hogy Dél-Amerikában abszolút nem adnak, ugyanis valami kritikán aluli, hogy milyen fos hangzást tudnak a produktumok alá tolni…Szóval a Folkheim minden tekintetben kiemelkedett erről a kompilációról (amin olyan teljesen ismeretlen bandák szerepeltek, mint a Aztra, vagy a chilei Paghania Santuario del Puma és Bajo Hualles y Canelos…amik bizonyára mindenkinek sokat mondhatnak így elsőre), én meg gondoltam utánanézek a teljes anyagnak.
Ellátogatva a zenekar hivatalos oldalára nekem nagyon úgy tűnt hogy a csapat mindenfajta black-közeli allűrtől mentes, ugyan a nagyrészt spanyol szöveg nem teszi könnyűvé a helyzetet, de úgy látszik hogy nagyon távol állnak a sátánista, vagy a keresztényellenes felfogástól, már csak azért is, mert javarészt a bibliai/hitbeli és történelmi momentumokra világítanak rá, ami a dalszövegeket illeti.
Itt is van egy példa mindjárt:
„Az az eső, amit éltetünk, megsemmisíti a világunkat.
Gyógyítsd meg a sebeket a hold töredékeivel,
csendesítsd le a tengereket karmazsinvörös szeleiddel,és
elbűvölt szellemek engedelmeskedjenek a jóslatodnak.”
Azt hiszem a témát kellően körüljártuk, ám még nem esett szó magáról a zenéről…A zene alapja tehát black metal, nagyjából a hazai Bornholm-hoz hasonló kivitelezésben, rendkívül sebesen támadó, kérgesen durva, ám azért dallamos gitártémákkal, melyekre minden dalban épül valamiféle jellegzetesen dél-amerikai-ízű folkos színesítés.
Ilyen többek között az Asylum Ignorantiae is, ahol egy amolyan tipikus Finntroll-szerű harmónikás kezdést hallhatunk kiegészítve nem kevés billentyűs díszítéssel, mintegy táncra hívva a megfáradt harcostársakat… Érdekessége a dalnak
hogy egyszerre, egy időben hallhatunk benne hörgést/károgást, illetve tiszta szövegmondást.
Az Ego Conqueri a már említett kérges és kellemetlen black vonalat képviseli vérben úszó szemekkel és hatalmas gitármunkával,s egy félelmetesen hangulatos módon megbúvó dallammal…ami ugyan pofon egyszerű, de pont annyira nagyszerű is! Ezt a monumentalista atmoszférát ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor az Apocalypto c. filmben az ősi Maja civilizáció a spanyol konkvisztádorok érkezése előtti utolsó lassú pillanatképeket éli át…
Az Epilogue egy simogatóan andalító szerzemény ahol ugyancsak egész kellemes háttérdallamokat kapunk nagyon hasonlóan mint ahogy az amerikai folk-metalos Diadem műveli.
Az 1781 egy élettel teli és himnikus dal kiegészítő háttérkórussal és gyakran előbukkanó billentyűkkel majd váltakozó, hol tisztább, hol károgósabb vokállal. Nem tudom pontosan hogy maga a szám melyik történelmi esemény ihletéseként jött létre, de kis utánanézés után valószínűsítem, hogy ebben a koloniális korszakban a spanyolok Perura mért megsemmisítő vereségét hivatott feleleveníteni, ahol az indiánok fellázadtak a gyarmatosító elnyomás ellen.
Nem mondanám hogy ezentúl Chilére extra figyelmet kéne fordítanunk, hiszen túl sok érdemleges anyag nem érkezik ebből az országból, ám a Folkheim egy igazi váratlan meglepetés, pont onnan és olyan stílusban, ahonnan nem is számítanánk rá. Manapság Európa keleti régiói és az északi nemzetek cipelik a hátukon ezt a stílust, de úgy néz ki vannak mások is, akik még értenek a hangulatos zenékhez.
Finntroll/Korpiklaani/Fjoergyn/Diadem-fanoknak abszolút ajánlott.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
