Nicodemus
Vanity Is a Virtue

(2005)
Dolmen
2005. október 16.
0
Pontszám
6

A zenekart 1998-ban alapította Christopher Morris, majd 2001-ben megjelent bemutatkozó albumuk, a Tales of the Lovelorn & Necromantic…. Ezután 2003-ban kiadták második The Supernatural Omnibus című művüket is a Dark Symphonies Records gondozásában. 2004-ben a csapat kiadót váltott és leszerződőt a görög Sonic Age Records-hoz. Ennek a házasságnak az első gyermeke született meg idén, amit a Vanity Is A Virtue címre kereszteltek.

A lemezen hét dal hallható 52 perc időtartamban, ami azt mutatja, hogy elég hosszú dalokkal állunk szemben. De szerencsére azért elég változatos nóták találhatóak a korongon. A Nicodemus stílusa saját bevallásuk szerint a progresszív metal és az európai black metal ötvözéséből született. Úgy jellemzik a csapatot, mint a Dimmu Borgir egy szelídített formába öntve. A csapat frontembere Christopher Morris, aki bassgitározik, énekel, károg, és hörög is ha kell, plusz még a billentyűt is kezeli. Kiemelt szerepet kap a szinti is a számokban, hiszen a szimfonikus aláfestéseket neki kell biztosítani. Véleményem szerint a black metalhoz annyi köze van a csapat zenéjének, hogy akadnak részek, ahol hallhatunk károgó éneket. És a szinti által keltett hangulatot. Ennek példája a lemez másodikként szereplő Next in Nocturne című dal, ami szerintem a lemez legjobb nótája. Ami egy baljós hangulatú szintiszőnyeggel kezdődik, majd követi ezt egy elszállós szövegrész, ami szerintem a lemez legjobb refrénjében teljesül ki. De hallhatunk a lemezen instrumentális nótát is A Metaphysical Theory of Dynamics címmel, amelyben power metalos duplázós részek hallhatóak. A korongot záró …and It Becomes You című tétel egy lassabb borúsabb darab.

Azt kell mondjam nem rossz, amit a srácok csinálnak, de sajnos nem is kiemelkedő. Véleményem szerint ha tudnak a következő lemezükre jobb, fogósabb dallamokat írni, akkor van esélyük betörni az európai piacra is. Én ezt a lemezt még nem érzem elég jónak erre. Black metal fanoknak semmiképpen nem ajánlom a korongot, mert nem sok köze van ehhez a stílushoz ennek a 7 nótának. Én inkább a szimfonikus enyhén progresszív metal kedvelőinek ajánlom az anyagot.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.