Ye Olde Relic
The Seasons
Vajon milyen zenét is játszhat egy olyan Michigan-i fiatalokból összeverbuválódott csapat, akik látszólag még a középiskola padjait koptatják, és a jól megszokott klisés amerikánus sztereotípiáknak megfelelően néznek ki? Megvan, bizonyára metalcore lesz a móka neve, vagy esetleg nu-metal, de ha egyik sem nyert, akkor még mindig ott van az indie vagy a post-rock….Nos hideg, nagyon hideg.
A Ye Olde Relic egyik divatosnak mondható stílusnak sem az elkötelezettje, a folkos, természetközeli black metalnak már jóval inkább, ez az elhatározás már csak azért is érdekes, mert a tengerentúlról nem sok ilyesféle zenét kapunk, nomeg valahogy kevesen is gondolkodnak ebben..
Körülbelül az a kategória, amikor az ember mindent kinézne belőlük, csak ezt nem!
Legkézenfekvőbb párhuzam az összehasonlításra természetesen az Agalloch lenne, hiszen az Oregon-i mestereken kívül túl sok jelentős folk-ihletettségű zenekart nem tudnék mondani ebből a térségből, úgyhogy kijelenthetjük hogy a Ye Olde Relic egy amolyan hiánypótló zenekar, mely a tátongó űrt lenne hivatott kitölteni…és ha már az összehasonlítás, akkor párhuzamként ott vannak a naturális témaválasztások, a hasonló dalszerkezetek és a nem túl agyonbonyolított hangszerelés, ám a szakadék óriási; A Ye Olde Relic egy amatőr kvázi-hobbizenekar fiatalos hévvel és a zenéjük puritán tisztaságával, amire a legjobb szó a kiforratlan, ám ennek ellenére már ki lehet hallani nagyon jó dolgokat, ahonnan már érdemes lehet továbblépni, kérdés hogy megvan-e az a bizonyos elkötelezettség. Nálunk Európában sokan sokféleképpen játsszák ezt a zenét, nálam mégis elsősorban a norvég Myrkgrav zenéje jelentette az elsődleges támpontot, de még a Sigtyr és az Arvest is megemlíthető a szcénából, de nem igazán hiszem hogy fiatal amerikai barátaink hallotak volna ezekről a zenekarokról, ez már inkább csak az én személyes impresszióm.
Említettem a hangszerelés egyszerűségét, hát igen,a hagyományos dob-gitár-ének triumvirátuson kívül úgy igazán túl sok extra nincsen színesítő jelleggel,no azért van zongora, néhol szimfonikus ékesítés,meg különböző ambient betétek, a szólók is csak elvétve szólnak közbe, s az akusztikus megoldások is csak itt-ott ütik fel a fejüket.
Az egyik dalban megjelenő német nyelvű szövegmondást nem tudtam hova tenni.
Ahogy haladunk a hónapokban, úgy az évszakoknak megfelelően a dalok hangvétele is változik, így amíg a January-ban és a February-ban
a magába burkolózó természet átadja magát a depresszív fagyos elfojtottságnak , addig a March már a megújulás és a születés gondolatával kacérkodik, a rügyek fakadnak, a nedvek újra megerednek a létezés vérereibe, és ismét elindul az amitől élet az élet…s így tovább a végtelen körforgással, erózióval és termékenységgel…Az April még akár egy Mythotin dal is lehetne, kicsit viking metalos a dolog egy-két ponton a vékonyan síró gitárral, A July pedig simán felférne az Agalloch legutóbbi White EP című kislemezére, hasonló kis atmoszférikus eresztés.
Kifejezetten kellemes meglepetés volt hallgatni a Ye Olde Relic-et, hiszen fiatal koruk ellenére már most egészen jól mozognak a stílusban, a szimpátiát pedig tovább tetézi hogy ezt a tizenkét számos lemezt a myspace-s oldalukon közvetlen elérés formájában letölthetővé tették, ami azért nem kis dolog, persze ez nagyban köszönhető annak hogy saját terjesztésről van szó, kiadóval pedig nem állnak kapcsolatban. Ha pedig itt a lehetőség, én azt mondom érdemes egy próbát tenni!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
