Malthusian / Suffering Hour
Time's Withering Shadow

Avatar
2022. május 3.
0
Pontszám
9

Szeretem a split kiadványokat. Egyszerre kettő vagy akár több banda zenéjével ismerkedhetek meg, hasonlíthatom össze vagy akár nyertest is hirdethetek. Ez utóbbi természetesen mindig erősen szubjektív szokott lenni na de ennyi baj legyen. Szóval számos előnye van az ilyesfajta kiadványoknak, általában olyan bandákat kapunk rajtuk akik szegről végről hasonló stílust képviselnek. Persze kivétel mindig van de azért nagy általánosságban ez a jellemző. Ilyen a Malthusian és a Suffering Hour is amelyek a blackened / death metal sötét brutalitásában találták meg az élet értelmét. A 2012-ben alakult Malthusian a koboldok és a fekete sör földjéről, Írországból hozza nekünk a pusztulást. Az egy évvel később alakult Suffering Hour pedig a hamburger és a fizetős egészségügyi ellátás őshazájából, az USA földjéről roncsolja a hallójáratokat. Ahogy már említettem, általában hasonló stílust képviselnek a spliteken szereplő bandák, ők sem kivételek ez alól, azonban mindketten másképp közelítik meg a blackened death világát. Erről a Time’s Withering Shadow is tanúbizonyságot tesz, ami az első találkozása a két bandának. Így előjáróban is egy izgalmas kiadvánnyal lesz tehát dolgunk.

A két horda még 2019-ben turnézott együtt és ott köttetett meg a vérszerződés, miszerint csinálni fognak egy split kiadást, ennek az összeborulásnak köszönhetjük ezt a bestiát. Annyira megkedvelték egymást, hogy az idei európai turnéjukon is egymás társaságát élvezik, úgyhogy tényleg nagy a bromance. A lemez ismertetője szerint kísérletezősebb arcukat fogják mutatni a fiúk. Sőt odáig mennek, hogy olyan érzésünk lesz a zene hallatán, mintha valamilyen Kelet-Európai lepratelepen támadnának ránk késsel a cigányok az éj sötét leple alatt. Szerencsére az undergound-ba még nem sikerült a politikai korrektségnek betennie a lábát.

A Malthusian ránt be minket a nyakunknál fogva ebbe az émelyítően sűrű és nyirkos zenei mocsárba ami itt a Dissolution of Consciousness névre hallgat. Lassú és sűrű gitárhangzás, embertelen vokálok köszöntenek minket a pokol rozsdás kapujánál állva. Mindezekért MB és TMK a felelős…igen újabb csapat ahol csak monogramokat használnak. JK dobolása feszes, pofás filleket és megoldásokat hallhatunk tőle. Ha a Mitochondrion, Portal vagy esetleg az Antediluvian eszünkbe jutna a Malthusian zenéjét hallva az szerintem nem a véletlen műve. Inspirációként mindenképpen ott vannak ezek a csapatok a zenéjük DNS-ében. A hagyományostól jócskán eltérő dalfelépítések, nyakatekert, szédítő, disszonáns gitárjáték jellemzi őket. A vokálok pedig egyszerűen bestiálisak. A basszer aki a PG névre hallgat szintén besegít a dologba, nem csupán megadja a súlyosabb, mélyebb textúrát a bőgésével de a háttérben még perverz, károgósabb vokálokkal is megtámogatja az összképet. Szólók és fenyegető kórusok is színesítik ezt a majd 10 perces behemótot. Erős kezdés, szó se róla.

A második és egyben utolsó Malthusian szerzemény a Delirium, ambient-es bevezetővel csal be minket ebbe a zenei mételybe. Itt is egy kicsivel több mint 10 perces szerzeménnyel van dolgunk, ami az előzőhöz hasonlóan fenyegető lassúsággal közeledik hozzánk. Megkapjuk a mély rossz zsaru és a magasabb jó zsaru vokálokat, egyik elborultabb mint a másik. Hangulatot tud teremteni a Malthusian, azonban itt azt is el kell mondanom, hogy feleslegesen el is tudja nyújtani a dalokat. Egy pár percet faragtam volna ebből a tételből, kicsit vontatottabbra sikerült mint az első csapás, főleg az elejét húzták el egy kicsit jobban a kelleténél. Azért a hatodik perc után beindul a halálgyár, atom elborult dolgokat hallhatunk ebben a számban is. Doom-os tempóban hajtanak végig törékeny testünkön, akár az úthenger. A vokál pedig a hisztérikusság határát súrolja. Tipikusan az a banda amelyiknek a zenéje a hallgató és a lejátszó között megáll egy pillanatra és akkor fog igazán pofánvágni minket amikor a legkevésbé számítunk rá.

Ezután következik a Suffering Hour, a Crawling Embers szájharmonikával és western-es hangulattal adják meg az alaphangot. Nem a tipikus sötétséggel teli kezdés annyi fix de én nagy rajongója vagyok a spagettiwesterneknek, úgyhogy nálam betaláltak. Tudni kell róla, hogy egy instrumentális darabról van szó, így voltaképpen kapunk egy kis ízelítőt a zenei tudásukból, stílusukból. A Suffering Hour közelebb áll a hagyományosabb death és black metálhoz mint a Malthusian, a már általam megénekelt Golgathan Remains jó támpont lehet zenéjük beazonosításához. Tavaly megjelent albumuk kifejezetten tetszetős volt, érdemes elvinni pár pörgetésre azt is, így jobban megismerve a bandát. Nem tudom, hogy a harmonika miatt de többször is hallottam, kissé vadnyugati témákat ebben a dalban. Nekem személy szerint nagyon bejön ez a stílus de azt elismerem, hogy ez nem annyira univerzális dolog ebben a közegben. Érdekes egyvelege a sötétség és a megkopott vadnyugat találkozásának, nem vicceltek amikor kísérletezős oldalról beszéltek a promóciós szövegében. A Temporal Lapse ismét olyan témákkal támad aminek hallatán legszívesebben berúgnánk a szalon lengőajtaját és rendelnénk egy dupla whisky-t. Akik ismerik a tavalyi albumukat azok tudják, hogy DgS, IsN, YhA (nem, nem fejeltem le a klaviatúrát) szintén sötét hangulatú de sokkal riff centrikusabb tételekben gondolkodik. Na azokból itt is kapunk egy kamionnyit. Amikor már azt hittük kiismertük ezt a dalt, hirtelen megjelenik a bendzsó és egy füttytéma is bekerül a képbe. Galoppozó dobok, sejtelmes gitárok…megvettek kilóra ezek a fazonok.

A Reserection egy Mighty Sphincter nevű deathrock banda számának a feldolgozása. A saját stílusukban adják elő a dalt, nem versfelmondásról van szó, sőt még itt is van egy-két a mocskos vadnyugatot megidéző riff. Összességében nálam a Suffering Hour megnyerte ezt a split párbajt, tényleg valami újszerűt sikerült becsempészniük a hangzásukba ami nálam nagyon ült. A Malthusian-t sem szabad ugyanakkor mellőzni, szédítően sötét, fojtogató atmoszférájú csapatról van szó, nem sokkal maradnak le. Ők jobban megmaradtak a komfortzónájuknál, a Suffering Hour bevállalósabb volt és ez most kifizetődött. A Time’s Withering Shadow május 6-án fog megjelenni az Invictus Productions jóvoltából.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.