Massacred
Human Extermination (2022)

Nem ismeretlen az az élethelyzet, amikor a két nagyobb tesó elhomályosítja a kisebbet. Ez jutott az eszembe amikor az argentin metal színtérre gondoltam, nincs könnyű dolguk ugyanis két igazi behemót fogja őket közre. Itt természetesen Brazíliára és Chilére gondoltam. Ezek az országok fáradhatatlanul ontják magukból a jobb vagy rosszabb produkciókat. A Massacred talán egy jó kitörési pont lesz az argentin metal számára. Akik alaposan szemügyre vették a logót, azoknak talán már le is esett melyik banda tekinthető a példaképnek a Massacred számára. Akik meg a deathgrind fekete öves mesterei nekik már az első pillanattól világos, hogy a Mortician a mesterbanda. Igazi mesterei voltak a szakmájuknak, a B és C kategóriás horror kazetták találkoztak a mindenen átgázoló dethgrind világával. Azonban már lassan 20 éve nem kaptunk új albumot a New York állambeli fenegyerekektől, így mondanom sem kell, hogy keletkezett egy kis űr ebben a szegmensben. Na ezért jött létre a Massacred

Christian Badia a felelős a Human Extermination-ön hallottakért, álneve egyébként William Edwards. 2017-ben született meg a Massacred nevű projektje, ami egy ideig néma maradt, de 2021-ben megtört a csend, nem is akárhogyan. Két olyan kegyetlenül brutális demo jött ki abban az évben, hogy a fal adta a másikat. Jómagam is szinte nosztalgikus hangulatba kerültem, annyira pacekra be lett lőve a Mortician stílusa, hogy az már szinte a plágium határait súrolta. Nem is próbálja ezt letagadni, a logó mindent elárul. Szerintem nem is lenne értelme, ha egyszer ilyen minőségben tudja hozni azt, amit a Mortician képviselt, akkor ezt büszkén fel kell vállalni. Persze nem Christian az első aki megpróbálja visszahozni az életbe a Mortician oszladozó hulláját, de egy kezemen megtudom számolni, hogy hány olyan banda volt akik sikerrel is jártak. A Massacred csatlakozhat eme díszes társasághoz.

Az albumborító a Resident Evil videójátékból lehet ismerős a gamer arcoknak, ez is a témája a Human Extermination-nek. Egyszemélyes “banda” lévén minden hangszeren Chrsitian játszik. Ebbe beletartozik a dobgép programozása is, a hagyománytisztelet itt mindenen felül áll. Mortician-ék is csak az első demo-n próbálkoztak élő dobbal, utána átvették a hatalmat a robotok. Amint elkezdődik a Tyrant Virus máris egy bejátszásnak lehetünk a fültanúi. Ahogy azt már mondtam, itt minden a hagyománytiszteletről szól, az anyabanda is előszeretettel használta a különböző horror filmekből a rövid bejátszásokat a dalok előtt. Akár minden dal előtt ha úgy hozta kedvük, itt erre nem kell számítani, jó ha minden harmadik vagy negyedik szám előtt van egy bejátszás. nem véletlen, hogy ezeket a dolgokat hoztam fel elsősorban, a dobgép és a filmes bejátszások szokták a leginkább elidegeníteni a hallgatókat. Ez így volt anno és most is így van. A gitár pusztító erővel bír, a dobokra jellemző, kicsit dobozos hangzást szokni kell, de véleményem szerint hamar rááll a fülünk. A zene meg önmagáért szól, nincs olyan tétel ami ne arra késztetne, hogy elkezdjek pogózni a fallal.

A vokál a lefolyócsap gurgulázásához hasonlítható, ez a bő 30 perc alatt nem is változik, kicsit monotonnak hathat, de ez jellemző volt a Mortician-re is. Akik egyszerűen nem vevők erre a stílusra, azok mindig ezt is szokták felhozni kritikaként, hogy ez csak végtelen blast beat-ek és darálások fejfájást okozó egyvelege, semmi több. Nem azt mondom, hogy nincs ebbe valahol elrejtve egy csöppnyi igazság, de szerintem ez inkább általánosítás. Számos olyan szám van a Human Extermination repertoárjában, ami képes egy kicsit leállni. Olyan császár riffet és groove-ot hoz nekünk, amire kénytelenek leszünk hevesen bólogatni. Szó se róla, a végtelen darálás és a orrvérzést okozó pusztítás mindenek felett áll, ebből nem enged a Massacred sem. De miért is kéne, ennek a stílusnak ez a lényege és több mint meggyőzően hozza is.

Nincs sok értelme külön számokat felhozni, egy grind lemezről beszélünk, amin 20 szám van 30 percbe sűrítve. Egybe kell leküldeni mint a jófajta szilvát. Ugyanez áll szinte minden ilyen és ehhez hasonló album kapcsán is, ha mégis külön számokat kellene felhoznom példaként, akkor az Immortal Hell Beast, Mutilated Alive és a No Escape trióját hoznám. Tökéletesen reprezentálják azt az agyament gyilkológépet amit Human Extermination-nek nevezünk. Nincs itt semmi technikásság, sem fineszes dalfelépítések, csak ütős riffek és a végtelen pusztítás. Nem ez lesz az a lemez, ahol elgondolkodunk az élet értelméről, sosem erről szólt a dolog. Ezek tipikusan azok a lemezek amik egyik pofon után a másikat adják, te meg épp olyan hangulatban vagy, hogy alig várod mikor kapod a következőt. A Massacred meg tökéletesen hozza ezt, nem is kérdés.

Eredetiséget mikroszkóppal sem fogunk találni a Human Extermination-ön, ne is próbálja meg senki se ezt belelátni. Lehet, hogy sokaknak ez egy klónbandának fog minősülni, voltak olyan momentumok ahol én is elkezdtem azon tűnődni, hogy nem lesz-e ez egy kicsit sok a tiszteletadásból. Mégse tudott zavarni a hasonlóság, ahhoz túl jól nyomja a Massacred. Ez az album Mortician rajongóknak készült. Merem állítani, hogy ezzel az állítással Christian se tudna nagyon vitába szállni, én pedig mint rajongó nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen brutális zúzdával ajándékozta meg a hozzám hasonló őrülteket. Ugyanis irtó minőségire sikerült ez a tiszteletadás. Tovább megyek: simán pofánrúgja az utolsó két Mortician albumot. Minden deathgrind rajongónak ott kell figyelnie a polcon a Human Extermination-nek valamilyen formában. Erre már egy ideje van is lehetőségünk a Kvlt und Kaos Productions és Corpse Gristle Records jóvoltából.

Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.