Miscarriage
Imminent Horror (2019)

Hosszú évek óta alvászavarban szenvedem, így nem egyszer kötök ki a fürdőkádban hajnali 3 körül és gondolkodóba esem. Tényleg nincs már új a nap alatt metal téren? Már csak a különböző stílusok kombinálgatása maradt nekünk? Csak akkor előremutató valami, ha az adott banda egy rozsdás pengével egy elegáns mozdulattal vágja le a heréit a zenének és előrehelyezi a post szócskát? Ha a pizza kerek akkor miért kapjuk szögletes dobozban? Megannyi kérdés, válasz meg sehol. Nem voltam hajlandó ezt a tényt elfogadni és gondolkodóba estem, csak van olyasvalaki aki ha nem is az új Black Sabbath de igenis tud valami egyedit és újszerűt produkálni anélkül, hogy közel engedné magához a feminin énjét. Aztán a vaksötétben felvillant az a bizonyos körte…Miscarriage!!! Ez egy méltánytalanul mellőzött nemzetközi csoportosulás, két elborult elme agyszüleménye Svédországból és az USA-ból. Rögtön kihuppantam a kádból, hogy megnézzem írt-e már valaki erről a korcsról. Meglepődve tapasztaltam, hogy kapott már egy kis hírt a banda a 2020-as lemezük kapcsán ami szintén kitűnő. Ezért szeretem ezt az oldalt, itt nem félnek egy irgalmatlanul nagyot szippantani az undergound szőrős hónaljába. Mégis úgy érzem, hogy megérdemelnek egy lemezismertetőt, tehát újra itt vagyok, hogy elárasszam otthonaitokat ismét egy olyan mocsokkal amit igazán magaménak érzek.

2016-ban adták ki debütáló albumukat a Disposed Abomination-t, ezelőtt pár demo-val örvendeztették meg a nagyérdeműt. Jon Paxton felel a vokálért, gitárért és a basszusért, ő a duó amerikai tagja míg Ulf Nylin üti le a hangokat a dobon. Így igaz, ő a svéd, eltaláltátok, ötös. Nem tudom melyik neurológiának az elmeosztályáról szabadult el ez a két embernek nevezett élőlény, de nagyon hálás vagyok annak, hogy még nem találták meg őket a pszichofiúk. Metal Archives-on amúgy ne is keressétek őket, oda túl menők. Na de, miért is ők jutottak az eszembe amikor ilyen világrendeket megrengető kérdések kavarogtak a fejemben? Mert egyszerűen megfoghatatlan az a fajta zenei métely amit ők játszanak. A vokál olyan mint a legelbaszottabb goregrind albumokon, a tempó a funeral doom-ra hajaz, a hangulattal pedig a legembergyűlölőbb sludge és black metal albumok se tudják felvenni a versenyt. Az Imminent Horror tényleg olyan, mintha egy kínzókamra legmélyebb bugyraiban lennénk és a többi szerencsétlen szenvedését hallanánk.

Az I-es sorszámú szerzemény jelenti a kaput, ha egyszer belépünk máris elönt mindent a szenny és a mocsok. Súlyos és lassú dobok, egy velejéig romlott hang amitől legszívesebben vért hányna az ember, dörmögő basszus és egy ZS-ig lehangolt gitár. A hangulat pedig egyszerűen megfolyt mindenkit, legyen valaki akármilyen jártas az extrém zenék világában, nincs az a zuhany ami megtisztít ezután a horror után. Mindezek tetejében van egy jó hírem: ez talán a legemberibb, legbefogadhatóbb tétel az albumon. A II-es, ha lehet még elborultabb, disszonáns riffeknek álcázott terror és gyorsabb tempó jellemzi. Maga a hangzás egyszerűen rémálomszerű, annyi a visszhang, ha egy barlangban vették volna fel a dolgot akkor sem lehetett volna jobb az eredmény. Amint említettem a goregrind leginkább a vokál terén jön be a képbe. A stílus ősapja az ugye a Carcass, ez tény és való. Képzeljünk el egy olyan világot ahol a Carcass inkább a Thergothon és a Winter útját választja a melódia helyett. Ha ezt elképzeltük, akkor egész jó képet kapunk arról, hogy mit nyújthat számunkra a Miscarriage, azonban itt még nincs vége a dolognak.

A már említett hangzás terén adjunk egy rétegnyi noise-ot is ebbe a fortyogó gennykoktélba. Ez a lemez az ellenségünk, nem akar szórakoztatni, sem bólogatásra késztetni vagy bármilyen pozitívhoz közeli érzést kelteni bennünk. A Miscarriage küldetése az, hogy megmutassa számunkra milyen mélyre képes a hang hatolni a szervezetünkbe, mennyire képes ez a bizonyos hang fizikai rosszullétet okozni. Képes-e letartott hangok sokasága behatolni az elménkbe és a lehető legszörnyűbb képeket festeni abba, olyanokat amiket normál állapotban kitalálni sem tudnánk, még a legperverzebb pillanatunkban sem. Ez voltaképpen egy kísérletnek is felfogható…zenei értelemben mindenféleképpen de akár pszichológiailag, sőt anatómiailag is. Ugyanis ha tényleg átadjuk magunkat és az elménket annak a zenének nevezett zajmasszának amit a Miscarriage játszik…annyit mondhatok, hogy nem csak nekem lesznek álmatlan éjszakáim.

Lehetne mondani, hogy ez voltaképpen funeral doom goregrind stílusú vokálokkal megspékelve és annyi. Ha valaki tényleg figyelmesen végighallgatja a lemezt, akkor maga is láthatja, hogy ennél ez egy jóval komplexebb és változatosabb zenei terrorizmus. Számos egyéb behatás érte a dinamit duónkat, komplexebb összkép jellemzi az Imminent Horror-t. Itt van példának a Wormphlegm ami egy jóval monotonabb és kimértebb büntetést adagol nekünk, ami után a depresszió az örök barátunkká fogad. A Miscarriage viszont másról szól…ők az undort szeretnék kiváltani belőlünk. A már említett Carcass-on kívül inspirációként említik a következő formációkat: korai Swans, Primitive Man, Corrupted, Godflesh. Ezen bandák ismerőjeként fel is fedeztem a Miscarriage zenéjében ezen csapatok némely alkatrészét, azonban sikerült egy olyan hangot megtalálniuk ami teljesen egyedivé teszi őket. Mindez az egyediség ráadásul úgy sikerült nekik, hogy képesek voltak az extremitást is egy új szintre vinni ezzel. Önmagában ez a tény tiszteletreméltóvá teszi a Miscarriage munkásságát.

Ugye nem kell mondanom, hogy gyomor kell ehhez az albumhoz? Mégpedig erős gyomor. Már épp eleget csókolgattam a Miscarriage seggét ahhoz, hogy leessen mindenkinek, hogy az egyik legkedvesebb bandámról van szó akik mégsem kapják meg a kellő figyelmet az undergound berkein belül. Örömömre szolgált, hogy most volt alkalmam és leírhattam gondolataimat a bandáról és az Imminent Horror-ról. Talán nem meredek állítás, ha azt mondom, hogy a hazai rajongótábor simán elférne egy szoba-konyhás garzonban. Mégis, hátha ez az írás felkelti az ilyesféle kísérleti zenék iránt érdeklődő tébolyult emberszabásúak figyelmét, mint amilyen én is vagyok. Ha mégsem…akkor még mindig ott vár a csontszáraz fürdőkád és az Imminent Horror.

Miscarriage – Imminent Horror (2019): 2 komment

  • Necron szerint:

    Ez az a zene amitől a nemlétező gyermekemet is óvnám:-D!!! Szegény szüleim min mehettek át! Bár azért én megálltam a Disgorge-nál! Idáig még én sem merészkedtem :-D; :-D;.D%!!! Talán ez a legelbaszottabb förtelem, amit eddig hallottam! Király!

    • Crissz93 szerint:

      Mondjuk ezt megtudom érteni:D Ó a Disgorge, arról mindig az jut eszembe, amikor középiskolás koromban, egy Forensick pólóban mentem a háziorvoshoz…azok a fejek amiket kaptam…:D Örülök, hogy tetszett, tényleg nagyon elbaszott dolog ez amit ők művelnek, de imádnivaló.

Piratefest Budapest
július 03.