Moby Dick
Memento (1994)

A Memento 1994-es megjelenésére a Moby Dick már szárnyalt a hazai metal szivárványos egén. Új dobosukkal, Hoffer Péterrel készült Fejfa helyett című albumuk után (ami egyben a zenekar egy új korszakának a kezdetét is jelentette) ugyan abban az évben jelent meg a csapat Memento című lemeze, amire sokunk meglepetésére a zenekar 1983 és 1988 között született dalai kerültek fel. Valóban meglepetés volt a lemez… Mivel reklámjaiból akkor semmi konkrétum nem derült ki, így mindenki egy vadonatúj Moby Dick albumra gondolt. Így hát a korongon a döngölős thrash témák helyet a banda korai hard rock, heavy metal alapú dalait kaptuk meg, kissé felbikázott hangzással.

Ennek ellenére a lemez meglehetősen jó fogadtatást kapott, hisz ott sorakoztak rajta az addigra már jól ismert demós klasszikusok, mint a Keresztes vitéz, A III. világháború előtt, vagy a Phrometheus. Érdekesség képen pedig felkerült rá a Zokog a lelkem daluk akusztikusan hangszerelt változata, amiben vendégként Hrutka Róbert  játszott. Szóval Smiciék nem lőttek öngólt ezzel a kis mementóval, amire összesen 13 dal került fel.

A lemezt az “ikonikusnak” is mondható daluk, a Nem vagyok idegen nyitja, ami pörgős dinamikájával a banda húzósabb nótái közzé tartozik. Smici  énektémáiban a tőle megszokott germán thrash vonalát hozza, ami első három lemezüknek abszolút jellemvonása volt. Ezután egy kissé más vizekre eveznek. A Mesélték-e kislány? burkolt szexuális utalásai, valamint lassú blues metalos riffeléseivel egy izmosabb dirty rock nótaként is megállná a helyét. Érződik belőle egy kis Zodiac Mindwarp és némi Sex Action feeling, de ennek ellenére egy igazán tüzes kis dalocska. A ’80-as évek power thrasher hatásaival megpakolt Pokolrock megint csak egy nosztalgikus darab, hiszen ez is a banda korai szerzeményei közül való. Ezt követi a fentebb már említett akusztikus hangszerelést kapott Zokog a lelkem. Ez a dal már az 1988-as demón is egy metal balladaként szerepelt, aminek a kezdeti akusztikus vonalai már akkor is meg voltak, ami mostanra (ha csak hazai viszonylatban is) egy korszakalkotó metal balladává avanzsált.

A megint csak a német thrash érájából (például az S.D.I. koszos thrash punk, vagy a Kreator gyári melós thrash vonala) érkezik a Járványveszély – ami ma egy még aktuálisabb tartalommal bíró dal –  és a kissé visszafogottabb tempóval döngolő A III. világháború előtt. Ezt a vonalat viszi tovább a tradicionális heavy metalos dallamokat tarkított Patkányirtás és a neo-klasszikus speed / power metal hullám hátán meglovagolt örök klasszikusuk és kedvenc Keresztes vitéz is. A Kinek kell? részükről megint csak egy visszakanyarodás a glam/dirty metal fogósabb témáihoz, a szintén klasszikus értékekkel bíró Prometheus daluk pedig a galoppozó brit NWBOHM hagyományait követ. Hasonló hatások rázzák kemény riff-ökleiket a Rosszfiúk erősen Judas Priest-es lüktetéseiben és a lázítós hangulatban fogant A bűn Krisztusában. A lassú hard rock, blues rock súlyokkal megpakolt, a mai jelzővel doom rocknak is mondható Falfirkáló kőzéptempós súlykolásai pedig tökéletes lezárást ad a banda korai korszakát felidéző megemlékezésnek.

A Memento tökéletesen beleilleszkedik a Moby Dick máig töretlen életművébe. Igaz, hogy nem épp a legkiemelkedőbb albumuk, de dalaik ennek ellenére igazán nosztalgikus érzést tudnak adni rajongóiknak. És azt hiszem ez is volt vele a legfőbb céljuk. A lemez 2009-ben újból megjelent a Rockinform magazin papírhüvelyes bónusz CD-jeként, mely további multimédiás részeket (videók, dalszövegek, fotók) is tartalmazott.