Molnár Róbert Band
Üvegfal

(H-Music • 2022)
Győr Sándor
2022. augusztus 21.
1
Pontszám
9

Nem titok, hogy Molnár Robi munkássága sokat jelent nekem. Szerencsésnek érzem magam, hogy valós időben és kis túlzással testközelből követhettem az Árnyak előbb országosan ismertté, majd kultikussá, klasszikussá válását.

Több October anyagot mutattam be és véleményeztem a Fémforgácson és azok is rendben voltak és tetszettek is. Sőt, anno Ecsegfalván láttam is Őket és természetesen az a buli is visszahozta kicsit azokat az időket, amikor az Árnyak zenekar Szolnok megye különböző pontjain (Kunhegyes, Abádszalók és természetesen Szolnok) zenélt. Azonban valahogy mindig ott volt a hiányérzet, hogy mégiscsak Robi eredeti csapatát lenne jó látni, hallani. Nos, nagyon sokáig úgy tűnt, hogy ez csak álom marad, azonban amikor az October után életre kelt a Molnár Róbert Band, ami – ha jól tudom – kezdetben hősünk életművét volt hivatott színpadra vinni, azért felcsillant némi reménysugár. Amikor pedig kiderült, hogy Robi mellé visszatért Papp Pista, az eredeti csapat gitáros dalszerzője, akkor azért ha tudni nem is, de remélni lehetett, hogy ebből valami visszatérés a gyökerekhez jellegű történet lesz vagy lehet. 

Két 2020-as, csak a digitális platformokon elérhető EP (Valami álom, Látlak téged) alapján bátran kijelenthető, az is lett. Ezek az anyagok már jól mutatták, hogy ebből valami olyan alakul, ami méltó az eredeti zenekarhoz. Ugyan korábbra ígérték, de végül 2022-ben a H-Music gondozásában megjelent az Üvegfal címre keresztelt, tizenegy dark rock dalt rejtő első Molnár Róbert Band album. A lemezre két kiadatlan October, egy kiadatlan Árnyak dal mellett 8 új szerzeményt vettek fel. Nem okozott nagy meglepetést, hogy a két EP hat dala is felkerült a korongra. Hogy úgy fogalmazzak, ezek a dalok megérdemelték a fizikai formátumot.

Azért a dalok sorrendjén változtattak és milyen jól tették! Sikerült egy jól követhető hangulati ívet adni az albumnak, amin azért egyrészt megvan minden olyan jellegzetesség, ami miatt szeretem a Robi és Pista keze nyomát viselő dalokat. Persze ne számítsatok Árnyak 2.0-ra, mert azért eltelt itt közel 20 év, ami alatt azért változik az ember. 

Azt el kell ismerni, hogy Robi markáns és azonnal felismerhető orgánumát, jellegzetes dallamait lehet imádni, de persze olyanról is tudok, akit vallatni lehet vele. Én az előbbi kategóriába tartozom, és kiegészül azzal, hogy ráadásul nagyon jó szövegírónak is tartom. Ez rögtön meg is mutatkozik a lemezt nyitó A címzett ismeretlen című szerzeményben, ami szinte azonnal visszarepít abba az időbe, amikor a ‘90-es évek második felében megismerkedtem a csapat dark rockjával. Az a borongós hangulat köszön vissza az amúgy introként is felfogható minimál hangszerelésű tételben, ami anno is sokat jelentett nekem. Micsoda kezdés!

“Kedves Isten! Remélem levelem jó egészségben talál.

Vagy legalább vagy. Vagy legalább egyszer valaha voltál.

Olyan sok minden lenne itt, amire választ kéne kapnom,

Mert annyira értelmetlen ez így, és én már tényleg, én nem is tudom.”

Ezek a borongós, néhol tépelődő, néha önelemző dalszövegek, a zenével egységet alkotva el tudnak repíteni, el tudnak varázsolni. Ha csak ez az egy dal/vers született volna, már az is annyit ad, amennyit kevés lemez tud.

A másodiként érkező címadó egy igazi tempós nóta, sodró verzével, maradandó refrénnel, elgondolkodtató szöveggel: A falak még ha üvegből vannak is, biztonságosak? Vagy magunkat akadályozzuk? Komoly kérdések a létről. Ezt boncolgatja a Valami álom EP-n már megjelent Befelé is. Előbb befelé vezet az út, hogy kijuss a falak mögül. Továbbra is nagy kedvenc, és tartom, amit annak idején írtam.

A Tél, tavasz simán születhetett volna akár a kilencvenes években is. Minden olyan jellemző benne van (gitár és billentyűstémák, énekdallamok, hangulat), ami miatt az Árnyak a kedvenc zenekaraim egyike volt. Mindenképp szeretném megemlíteni, hogy a lemeznek egy meghatározott íve van. A bezárkózott, befelé forduló (hogy ne mondjam önsajnálatba menekülő, tépelődő) gondolatok után itt már némi reménysugár is megcsillan, miközben Robi olyan költői képeket használ, amik rendkívül egyediek és engem legalábbis beszippantanak:

“Nem érez már a szív, csak hűvös vért keringet

Nem dübörög friss viharként, csak hűlő magány van itt bent.

Csak hűvös vér kering, nehéz lassú dobbanással,

És nem dagad már az ér, csak puha patakok a húsba zárva.”

Az új dalok között meg kell említenni még a Rozsdát. Ez a szám főleg bevezetésnél és a verzéknél érezhető katonás, menetelős alap miatt még a Rammstein-t is eszembe juttatta, ami mindenképp egy új szín a csapat palettáján. A dal kapcsán nem tudom eldönteni, hogy a refrén pozitív, netán egy megtört, önmagát győzködő lélek hangja. Talán ennél a szerzeménynél éreztem a lemez egyetlen negatívumát, jelesül azt, hogy az én ízlésemnek a refrén talán a kelleténél többször hangzik el a végén.

Már az EP-n is nagyon tetszett a Valami álom és hát az egyszerűségében nagyszerű klip is sokat dobott rajta. Sokat lehetne még beszélni az egyes dalokról, de nem húzom az időt – ott vannak az EP ismertetők – összegezve be kell vallanom, hogy az Üvegfal biztosan ott lesz a 2022-es évértékelő listámon. Így kell játszani a dark rockot 2022-ben!

A lemez dizájnja tökéletesen adja vissza a dalok hangulatát, úgy érzem megérdemelt volna akár egy digipak verziót is (de ez már tényleg csak kekeckedés).

The Fission Tour The Fission Tour
február 24.
Dirty Honey Dirty Honey
február 29.